tag:blogger.com,1999:blog-33675923945425833232024-03-13T18:30:22.365+01:00Csorba Zoltáncsorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.comBlogger166125tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-71478842448119239122022-04-06T17:01:00.001+02:002022-04-06T17:01:15.402+02:00Aludtak<p> </p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Az íróasztalon aludt a
főnökével.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Az információt címben
közölte egy belgrádi bulvár napilap.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Tényleg nem mindennapi és
újságba kívánkozó esemény, ha valaki az íróasztalon és nem a kényelmesebb
pályaudvari padon, játszótéri hintán, a városi autóbusz hátsó ülésén vagy a
saját ágyában alszik. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Először arra gondoltam,
hogy az alcímbe foglalt Lj.P. 24 éves feketén dolgozó, próbaidős gyakornoklány
és A.R. 52 éves cégtulajdonos túlórázott, az iroda pedig olyan helyen
található, ahol már a késő esti órákban nem közlekedik a városi közlekedés. Rá
voltak kényszerülve, hogy az irodába töltsék el az éjszaka hátra maradt részét.
Kiderült, hogy a padló nem megfelelő, mert az ajtó alatti résen beáramlik a
hideg, nem lévén kanapé úgy döntöttek, hogy az íróasztalon vackolnak meg.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Itt most végignéztem a
saját íróasztalomon, ami aránylag nagyobb méretű, de így is rövidnek tűnik, még
egy alacsonyabb termetű személy számára is. Ha ráfeküdnék, lelógna a lábam.
Lógó lábbal pedig nem tudnék aludni. Azon kívül, hogy rövid, szűk is. Két személy
számára pláne nem komfortos. És itt van a fűzőgép, amiben az ember véletlenül
beletenyerelhet, gémkapcsok, ironok, töltőtoll, hamutartó, kávés csésze, papírvágó
kés. Meg persze a monitor és a billentyűzet. Na jó, mindez egy mozdulattal
eltávolítható, de akkor is rövid és szűk.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">A szöveget olvasva
kiderült, hogy a bulvárlap bizony szemérmeskedett! Nem nevezte nevén a
cselekvést. A szerb nyelvben is létezik nyomdafestéket tűrő kifejezés arra a
bizonyos együttlétre. Még az sem lett volna túl durva, ha leírja az újságíró: a
cégtulajdonos az íróasztalra döntötte a gyakornoklányt. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Végül is érthető a lap
szerkesztése részéről ez az óvatosság. Mert ha az újság ottmarad az asztalon a
lakás nappali szobájában és belelapozik a már olvasni tudó kiskorú úgy értelmezi,
hogy „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">egy néni meg egy bácsi egy
íróasztalon aludt”</i>.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Lényegében egy meetoo
(énisénis) eseményről számolt be a lap. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">A feketén dolgozó,
próbaidőn lévő gyakornoklány elmondta, hogy nem a Munka Törvénykönyve előírásai
szerint alkalmazta a cégtulajdonos, fizetést csak (far)zsebbe kapott időnként
és hogy a kiszolgáltatott <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>helyzetével
visszaélt a kapzsi és undok vadkapitalista cégtulajdonos. Megzsarolta.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Az 52 éves A.R. úr viszont
másképp emlékezett a szerda esti történtekre. Ő gyengéd érzelmeket, impulzusokat
vélt felfedezni a lány részéről, aki mellesleg, szerinte, kihívóan öltözködött.
Bevallotta, hogy tett olyan utalást, hogy ha Lj. P.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>jól teljesít a próbaidő alatt, akkor esetleg
megfontolja, hogy a Munka Törvénykönyve szerint fogja alkalmazni és fizeti majd
a nyugdíj- és egészségügyi illetéket és az egyéb hozzájárulásokat, amelyek
ugyan terhelik a súlyos anyagi helyzettel küszködő feltörekvő cég
költségvetését.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Röviden: nem aludtak az
íróasztalon. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Ahol nem is lehet. <o:p></o:p></span></p>csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-23341945491247034732022-04-06T16:57:00.002+02:002022-04-06T16:57:55.519+02:00Kereslet<p> </p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-no-proof: yes;">A
galériákból kifogytak a festmények. Üresen tátonganak, sem olajfestmény, sem
akvarell, grafika, de még egy kis szobrocska sem vásárolható. A
galéria-tulajdonosok nyösztetik a művészeket,<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>rimánkodnak, többszörös tiszteletdíjat ajánlanak, előlegben fizetnek. De
alkotásaik nem tudnak eljutni<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>hozzájuk,
mert a vásárlók már az utcán, egymást túllicitálva felvásárolják a még alig
száradt festményeket a művészektől. Gyakran tettlegességre is sor kerül a vásárlók
között.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-no-proof: yes;">A
múzeumokba, képtárakba szinte lehetetlen bejutni. Két, két és fél évre előre
eladtak minden jegyet, már előjegyzéseket sem fogadnak.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">Hasonlóan,
mint a galéria tulajdonosok, a könyvkiadók is naphosszat könyörögnek az
íróknak, költőknek: hozzanak már kéziratot! Az emberek már </span><span style="font-size: 17.3333px;">fenyegetődznek</span><span style="font-size: 13pt;">, mert
elmaradhatatlan napi szükségletté vált, hogy minden reggel, felkelés után, és
este lefekvés előtt átadják magukat az élvezetnek elolvasnak legalább egy új
költeményt. Minden nyelvre lefordították már a világirodalom összes versét, még
a brazíliai őserdők </span><span style="font-size: 17.3333px;">bennszülöttéinek</span><span style="font-size: 13pt;"> korábban soha le nem jegyzett, csak
szájhagyományok útján terjedő népköltészetét is.</span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-no-proof: yes;">A
zeneszerzőknek sincs nyugvása, naponta követelik tőlük az új szerzeményeket.
Már az sem baj, ha a szerző ugyanazt a dalt szállítja csak más tempóban,
hangfekvésben, esetleg módosított szöveggel.</span><span style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt; text-indent: 36pt;"> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-no-proof: yes;">Kiéheztek
az emberek a műalkotásokért! Már a favágók és az asztalosok is rímeket
faragnak, a szobafestők, mázolók tájképeket festenek, a szerzetesek zenét
szereznek, az autószerelők hangszerelnek, a sebészek hangnemváltó
beavatkozásokat végeznek. De így sem tudják kielégíteni a keresletet!</span><span style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt; text-indent: 36pt;"> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-no-proof: yes;">A
fentiekben leírt, elviselhetetlennek és tűrhetetlennek tűnő helyzethez képest
megnyugtató, hogy egy bádogosra csak öt hónapot kell várni. <o:p></o:p></span></p>csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-89675293880935690412022-01-09T14:56:00.000+01:002022-01-09T14:56:02.715+01:00Hagyományos szex-szimbólum<p> </p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 42.55pt;"><span style="color: black; font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-fareast-language: HU;">Az általános iskola hatodik vagy hetedik osztályába jártam, amikor az
osztálytársak megbíztak azzal, hogy én gyűjtsem össze a pénzt nem tudom mire.
Nem emlékszem, hogy miért rám esett a választás és egyáltalán nem örültem
ennek, a komoly anyagi felelősséggel járó feladatnak. Rögtön arra gondoltam:
nehogy elveszítsem barátaim pénzét, mint ahogy elveszítettem a biológia
füzetemet! <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 42.55pt;"><span style="color: black; font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-fareast-language: HU;">Szükségszerűnek mutatkozott, hogy vásároljak egy pénztárcát. A családban
édesapámnak volt bukszája. Egy vastag pénztárca, amit mindig magával hordott,
értelemszerűen minden ruhaváltásnál zsebet kellett találni a bugyellárisnak is.
Ami nem volt egyszerű feladat, mert a vastag, kitömött tárca nem fért el
könnyedén bárhol. Egyébként a brifkóját nagyrészt különböző papírok, iratok,
(személyi, jogsi) hizlalták meg, pénz csak itt-ott bukkant fel mutatóban a
papírok között.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 42.55pt;"><span style="color: black; font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-fareast-language: HU;">Már nem emlékszem pontosan hol vásároltam meg életem első pénztárcáját, de
a kinézésére igen: a buksza hátsó oldalán egy fényképet helyezett el a gyártó.
Különböző ismert személyiségek portréi között lehetett választani. Azt a
pénztárcát választottam, melynek hátoldalán <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Brigitte
Bardot</i> mosolygott.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 42.55pt;"><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">Miután megismerkedtem „az isteni BB-vel”, nem személyesen, hanem a vele
kapcsolatos tényekkel és adatokkal (nem akkor, amikor az osztály pénzét
gyűjtöttem, hanem a napokban) meglepődtem, hogy egy konzervatív-keresztény
nagypolgári családban nőtt fel és egyházi iskolába járt. Édesapja nagyiparos, a
párizsi </span></span><i style="color: black; font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt;">Bardot Művek</i><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">, anyai </span><span style="font-size: 17.3333px;">nagyapája</span><span style="font-size: 13pt;"> pedig egy biztosító társaság tulajdonosa volt. A világhírű </span></span><i style="color: black; font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt;">Elle</i><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;"> női magazin 1949-ben egy mellékletet jelentetett meg amivel a
bakfis lányokat célozta meg, </span></span><i style="color: black; font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt;">Szüleitek és
ti </i><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">címmel. Ebből az alkalomból a magazin címlapjára került a nem egészen 15
éves Brigitte kislány, amint édesanyja igazítja rajta a ruháját. Egy olyan
szép, családbarát, konzervatív fotó. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 42.55pt;"><span style="color: black; font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-fareast-language: HU;">A címlap jól eladta a lapot és a szerkesztőség engedélyt kért a szülőktől,
hogy készítsenek egy újabb címlapfotót, ami 1950 május 8-án jelent meg. A
durcás tekintetű kislány fényképe felébresztette <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Marc Allégret</i> filmrendező érdeklődését és megkérte, az egyébként is
filmimádó édesapát (aki már az 1940-es évek végén vásárolt saját használatra
filmkamerát és felvételeket készített kislányairól – Brigitte-nek volt egy két
évvel fiatalabb húga is) engedje meg, hogy leánya szerepet kapjon az akkor
készülő alkotásában. A család nem szívesen, de elengedte a nem egész 16 éves
bakfist próbafelvételre. Ahol Allégret rendező fiatal, 21 éves asszisztense,
egy bizonyos <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Roger Vadim</i> magyarázta
el a jeleneteket a kislánynak.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 42.55pt;"><span style="color: black; font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-fareast-language: HU;">A próbafelvételek igen, de a film nem készült el, viszont Roger és Brigitte
egymásba szeretett! Ami, érthetően, felbőszítette az édesapát és közölte a
lányával: a további iskoláztatását Angliában folytatja, szigorú körülmények
közepette, ahonnan nem térhet vissza, míg be nem tölti a 18. életévét. A bakfis
lányt ez felbőszítette, egy adandó alkalommal, amikor egyedül maradt otthon
megnyitotta a gáztűzhely csapját és behelyezte helyes kis fejecskéjét a sütőbe.
Kómába került, úgy vitték kórházba.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 42.55pt;"><span style="color: black; font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-fareast-language: HU;">Inkább Vadim, mint a halál alapon Bardot papa belenyugodott a kapcsolatba.
Miután Brigitte betöltötte 18. születésnapját, 1952 december 21-én házasságot
kötöttek. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 42.55pt;"><span style="color: black; font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-fareast-language: HU;">Ebben az évben, még a lagzi előtt, Brigitte három filmben is szerepet
kapott, az egyikben a partnere, nagy szerelme, a jövendő férje volt. Az Elle
magazin az említett két fénykép után még számtalanszor szerepeltette
felfedezettjét a címlapon. Volt valami megkapó a tekintetében – noha, ha az
ember jobban szemügyre vette, észrevehette, hogy bal szemére egy kicsit kancsal
volt, na, nem annyira, mint ... – csinos volt és fotogenikus.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 42.55pt;"><span style="color: black; font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-fareast-language: HU;">Az említett, arisztokrata orosz gyökerekkel rendelkező Roger Vadim (édesapja
vezetékneve: Plémjanikov) a kor ismert kurafijának, bocsánat: nőcsábászának
számított. Szexuális túlfűtöttségét tükrözték filmjei is, amit rendezőként
jegyzett. A legismertebb, ami valódi forradalmat okozott a filmalkotásban az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">És isten ... megteremté a Nőt</i>
(eredetiben: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Et le dieu ... créa la Femme</i>).
Megjegyzem: a nagy és a kisbetűk használata pontos!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 42.55pt;"><span style="color: black; font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-fareast-language: HU;">A film női főszereplője az akkor 22 éves felesége Brigitte Bardot rögtön az
első jelentben anyaszült meztelenül látható, amint a száradó lepedők mögött
napozik. És így tovább. Francia forrásból olvastam, hogy bemutatása előtt Vadim
kénytelen volt elfogadni több jelenet cenzúrázását, többek között törölték a
„cunnilingus” jelenetet is (aki nem tudja, hogy ez a kifejezés mit fed, nézzen
utána, én le nem írom). Mellesleg ekkor már a szenzuális BB, mint a kor
szex-szimbóluma berobbant a filmvilágba, az 1956-os Cannes-i fesztiválon – a
korabeli francia sajtó szerint – lemosta a vörös szőnyegről a két nagy, olasz
vetélytársnőt, Sophia Lorent és Gina Lollobrigidát. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 42.55pt;"><span style="color: black; font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-fareast-language: HU;">A filmet 1956 november 28-án mutatták be Párizsban. Az igényes alkotásokhoz
szokott párizsi közönség és a kritika nem volt elragadtatva. A bukástól csak az
mentette meg a filmet, hogy három sztár-rendező, a francia új hullám (Nouvelle
Vague) képviselői, Truffaut, Godart és Chabrol agyondicsérték és Vadimra úgy
tekintettek, mint Van Gogh Cézanne-ra: ő nyitotta meg a kaput az új stílus
előtt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 42.55pt;"><span style="color: black; font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-fareast-language: HU;">Miután a producerek utánaszámoltak és kiderült, hogy a filmmel anyagilag
buktak, úgy döntöttek, hogy megpróbálkoznak az amerikai piacon. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">And God Created Woman</i> című film már a
bemutatás utáni első hónapban dollármilliókat termelt és ez csak duplázódott,
triplázódott. Visszahozták az alkotást Európába: Angliában óriási siker,
Németországban állítólag közelharcot vívott a közönség a jegyekért, hasonlóan a
többi országban is (nem tudom Magyarországon bemutatták-e), mellesleg mindenütt
az egyház be szerette volna tiltani a filmet. Ezek után került sor a
megismételt bemutatóra Franciaországban, ahol ezúttal, hazai pályán is győztek.
<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 42.55pt;"><span style="color: black; font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-fareast-language: HU;">A filmben Brigitte Bardot mellett az egyik férfi főszerepet Jean-Louis
Trintignant alakította, akibe a fiatalasszony a forgatás közben beleszeretett,
noha a férje, a rendező, is többnyire a helyszíneken tartózkodott. A filmet
Saint Tropez-ban forgatták, ezután vált felkapottá ez a francia halászfalu. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 42.55pt;"><span style="color: black; font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-fareast-language: HU;">Roger Vadimot a válás nem viselte meg különösképpen rövidesen „összejött”
egy csinos dán származású filmszínésznővel, aki a következő alkotásában
szerepelt, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Anette Stroyberggel</i>. Ebből
a házasságból született 1958-ban <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nathalie
Vadim</i>. Ezek után a nőcsábász ismét tinire váltott: beleszeretett az akkor
17 éves <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Catherine Deneuve</i>-be
(1961-ben ismerkedtek meg, a liliomtipró Vadim ekkor a 33. évében járt), majd
következett <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Jane Fonda</i> 1964-ben. Vele
is összeházasodott, itt is született (1967-ben) egy kislány, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Vanessa Vadim</i>.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Roger életrajza még öt nagy szerelmet jegyez
a futó fellángolások mellett, de ezt már nem sorolom fel.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 42.55pt;"><span style="color: black; font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-fareast-language: HU;">Azok a ’60-as évek, amikor az emberek egy kis erotikus élményért moziba
mentek! És amikor európai (olasz, francia, dán, brit) filmszínésznők neves
sztároknak számítottak a filmvilágban! Amikor még léteztek igazi, hagyományos
szex-szimbólumok.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 42.55pt;"><span style="color: black; font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-fareast-language: HU;">Azóta elkopott a Brigitte Bardot fényképével díszített bukszám. Manapság
már nem is lehet fényképpel ellátott pénztárcát vásárolni. Meg kinek a fényképe
lenne rajta?<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></p>csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-68978274362240110322021-12-29T19:27:00.000+01:002021-12-29T19:27:02.620+01:00Billegj és forogj!<p> </p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-no-proof: yes;">A magyar nyelvű napilapok közül elsőként az újvidéki Magyar
Szó írt a Rock and Rollról. Az 1956. október 24-én megjelent számában. A
Wikipediában olvastam. Tudjuk, hogy ennek a portálnak az <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>anyagát fenntartáskkal kell kezelni, az
alábbiakban az is kiderül, hogy ez az információ sem teljesen pontos. A Wiki
szerint másodikként a Hajdú-Bihari Napló közölt írást, több mint egy évvel
később, 1957. november 3-án <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>„<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Kergülj meg egy kicsit és csavarodj be</i>”
címmel a nyugati világot meghódító új őrületről.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-no-proof: yes;">Az újvidéki napilap így, nagy betűkkel (Rock and Roll) adta
meg a tiszteletet az új hóbortnak, szerintük <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Billegj és forogj</i> a magyar nyelvű fordítása. A cikk ezzel a címmel
jelent meg a lap 4. oldalán.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-no-proof: yes;">Az írás indítása sejtelmes és egyben szakmailag tökéletes
(mindjárt az elején fel kell kelteni az Olvasó érdeklődését). Azzal kezdődik,
hogy egy előkelő fekete ruhába öltözött férfi lépett be egy londoni lakásba, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„komoly és udvarias volt, habár a londoni rendőrségről,
a Scotland Yard-ról érkezett. Körülnézett és bocsánatot kért, hogy megzavarta a
társaságot, majd kijelentette a háziaknak, hogy ha szükségesnek tekintik,
tovább is pezsgővel és ginnel locsolhatják a sarki rendőrt, ellenben udvariasan
kéri őket, hogy a flaskókat ne vagdossák ki az ablakon”.<o:p></o:p></i></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">Az igazi angol humor megvillantása. A folytatásból a
vajdasági olvasó megtudhatta, hogy a rendőr azért </span><span style="font-size: 17.3333px;">tanúsított</span><span style="font-size: 13pt;"> ilyen elnéző
magatartást, mert egy ifjú lord (</span><span style="font-size: 17.3333px;">név szerint</span><span style="font-size: 13pt;"> Anthony Moyniham) lakására
csengetett be, majd a cikk közöl néhány nevet azoknak a fiatal arisztokratáknak
a névsorából, akik a bulin jelen voltak, mintha a moholi Teca néninek ez bármit
is mondott volna. Azt is megtudhatjuk, hogy egy búcsúbuliról szól a leírás, </span></span><i style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt;">„az angol arisztokrata társadalom színe-java
búcsúztatta a fiatal Moynihamot</i><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;"> (sic! a vezetéknevet szerintem mojnihemnek
kell ejteni, tehát a rag –et, de nem lényeges) </span></span><i><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">akit szigorú édesapja a Rock and Roll táncőrületből azzal </span><span style="font-size: 17.3333px;">kívánt</span><span style="font-size: 13pt;"> gyógyítani, hogy a távoli </span><span style="font-size: 17.3333px;">Ausztráliába</span><span style="font-size: 13pt;"> küldte”.</span></span></i><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;"><o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-no-proof: yes;">Mint ahogy az angolok tették kétszáz évvel korábban a
rabokkal.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-no-proof: yes;">A leírás szerint a fiatalemberek <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„jórészük gárdatiszt volt, a lányok többsége pedig süldő lányok”</i>
először „sa-sa-sa” zenére táncoltak (Vajdaságban még nem tudták, hogy
csa-csa-csa ?) <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>de hamar megunták. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Azután Brown néger énekest hallgatták, akit
hirtelenében a Calypso-bárból rángattak fel</i>” – írja a lap, lazán
lenégerezve Brown művészurat, aki nem tudjuk milyen, feltehetőleg latinos,
karibi zenével próbálkozott, de a produkcióját gyorsan megunta a léha társaság
és ekkor, a cikk szerint feltették a „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mindjárt
jövök, krokodilus”</i> című lemezt. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">Utánanéztem, létezett-e ilyen című rock and roll (bocsánat:
Rock and Roll) sikerszám 1956-ban. Gyanítom, hogy Bill Haley and</span></span><span style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt;"> </span><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">Comets </span></span><i style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt;">„See
you later alligator”</i><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;"> című szerzeményéről lehet szó, a Magyar Szó fordítója
az alligátort krokodilnak egyszerűsítette. </span></span><span style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt;"> </span><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">Teca néninek Moholon így érthetőbb
(magyarázza, hogy mi az alligátor?). „</span></span><i><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">Ahogy
felcsendült a Rock and Roll vészes üteme, az </span><span style="font-size: 17.3333px;">ifjú</span><span style="font-size: 13pt;"> társaság megőrült” </span></span></i><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">–
olvashatjuk a beszámolóban, ami az őrület részletes leírásával folytatódik: „</span></span><i><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">a vállak rángatóztak, a térdek
összekoccantak, szemük forgott és szájukkal </span><span style="font-size: 17.3333px;">elképzelhetetlen</span><span style="font-size: 13pt;"> fintorokat
vágtak. Hatvanan szorongtak, rángatóztak az ifjú lord kétszobás lakásában.
Amikor azután Jeremy Baur gárdatiszt felkapta és a mennyezet felé lódította a
házigazdát, a társaság végleg felbomlott. A szoba faláról lerángatták a
festményeket, gázoltak rajta, lapokra szaggatták a könyveket, a
gramofonlemezeket szétzúzták és az ifjú Mosley a bútorokat hányta ki az ablakon”</span></span></i><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">.
(Nem a bútorokat hányta le, hanem ki az ablakon!)<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">Ennek olvasatán Teca néni (Moholon) bizonyára elborzadt!
Megjelent egy zene, egy tánc </span><span style="font-size: 17.3333px;">Amerikában</span><span style="font-size: 13pt;">, Angliában, amitől az emberek megőrülnek
és ilyesmit tesznek? Hova jutott a világ? A nyugati kapitalista imperializmus?!
Majd fohászkodott, nehogy ez a téboly elérje vidékeinket is.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-no-proof: yes;">A Magyar Szó cikkében az ismeretterjesztő rész<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>következik. Leírják, hogy a Rock and Roll, „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">amelyről egyébként a múltkor megemlékeztünk</i>
(itt merül fel a Wikipédia hitelessége: a Magyar Szó már korábban „a múltkor”
írt erről a táncról, csak nem tudjuk mikor és mit!) <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ami magyarul azt jelenti, hogy „Billegj és forogj” és amely
megőrjítette a nyugati ország ifjúságát</i> (tehát Angliát) <i style="mso-bidi-font-style: normal;">eredeti formájában 1951-ben született meg az
Egyesült Államokban</i>.” A cikk érthetően elmagyarázza, hogyan született ez a
zene, úgy, hogy a <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>vajdasági egyszerű
olvasó (közöttük Teca néni Moholon) is megértse: volt egyszer egy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Alan Freed</i> nevű rádiós Amerikában, aki
új ötleteket keresett, ezért <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„elővette az
érzelgős, de igen ütemes délamerikai népdalokat, kivetette belőlük a sírdogáló
érzelmes részeket és megvadította az ütemeket. Így született meg a Hold
kutyája, amelynek vad ütemű dallamát állandó kutyavonyítással fűszerezte.
Szövegének, habár kutyáról szólt, se füle se farka nem volt”. <o:p></o:p></i></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">Nem tudom ebből mennyit érzékelt a vajdasági olvasó és
nyilván eleve furcsállta, hogy ez a „</span></span><i style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt;">se
füle se farka zene</i><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">” nagy sikert aratott. A cikkíró hozzátette az okot: </span></span><i><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">„ifjúság </span><span style="font-size: 17.3333px;">úgy látszik</span><span style="font-size: 13pt;"> megunta a hideg jazz
zenét</span></span></i><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">”! A folytatásban már némi ideológiát is becsempészett: </span></span><i style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt;">„ez a nyers, hangzattalan és átmenetek
nélküli zene, ugráló ütemével felborzolja za idegeket és nagyon megfelel az
élet értelmét nem találó amerikai ifjúság egy részének”.</i><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;"> (Diplomatikus fogalmazás,
nehogy megsértődjön az USA: nem az egész amerikai ifjúságnak, hanem csak egy
részének).</span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">A szövegben itt következik a csúcs, amikor a cikk kioszt nem
másnak, mint </span><span style="font-size: 17.3333px;">név szerint</span><span style="font-size: 13pt;"> Elvis Presley-nek: „ </span></span><i style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt;">a hold kutyája</i><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;"> (sic! immár kis betűkkel, noha szerzemény címéről
van szó – </span></span><i style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt;">Moondog</i><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">) </span></span><i style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt;">akkor ért el dicsősége csúcsfokára, amikor
Elvis Presley, jelenleg 21 éves</i><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;"> ( a Magyar Szó akkoriban nagyon ügyelt a
pontosságra, nyilván "kiguglizták", hogy Elvis 1935 január 8-án született, tehát
21 éves volt 1956-ban) </span></span><i style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt;">csúnya, rosszul
öltözött, mosdatlan és mindössze néhány elemit végzett fiatalember vette
kezelésbe. Ez az ifjú jelenleg 500.000 dollárt keres évente. Olvasmánya és
érdeklődési köre még mindig a képrajzoknál tart, mert igen nehezen olvas</i><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">”.
A továbbiakban azt is megtudhatja Teca néni (Moholon), hogy ezt a rosszul
öltözött mosdatlan fiatalembert „</span></span><i style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt;">a
newyorki Broadway éjszakai mulatóhelyein alkalmazzák és jóllehet az igazgatók
visszataszítónak tartják, mégis megtűrik, mert az élet düh énekese és táncosa
megbolondította a nagyváros ifjúságát”.</i><span style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt; text-indent: 36pt;"> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-no-proof: yes;">A szöveg bizonyára felkeltette a vajdasági olvasók
érdeklődését és a folytatásból azt is megtudhatták, hogyan ismerhetnék meg
közelebbről ezt a szörnyű hóbortot. A Magyar Szó ugyanis tudatja, hogy a Rock and
Roll táncőrület egy film révén eljutott Európába! A film „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">bádogdobozban átkelt az óceánon és meghódította Angliát, Hollandiát
Dániát”</i> (ezt a három országot említi, Franciaország, Belgium, az NSZK,
Svédország például hogy maradt ki?). Itt következik egy újabb eredeti fordítás,
mely szerint a film címe: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">”Billegesse
magát az óramutató útján végesvégig”</i>. Az angolul tudó egykori kolléga, így
ültette magyarra, feltételezem elős ízben, Bill Haley „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Rock around the Clock</i>” szerzeményének címét. A cikkíró még hozzátette,
hogy ez a film <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Angliában, ahol csak
bemutatták, mindenütt hisztérikus kitörésekre csábította a fiatalokat”!</i><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-no-proof: yes;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">A cikkből nem derül ki a szerző. Nincs aláírva. Nem valószínű,
hogy a Magyar Szó újságírója jelen lett volna abban a bizonyos londoni lakásban,
ahol Anthony Moyniham fiatal arisztokrata, gárdisták és süldő lányok
társaságában búcsúbuliját tartotta ausztráliai száműzetése előtt és </span><span style="font-size: 17.3333px;">különtudósítóst</span><span style="font-size: 13pt;"> adott volna le a Lapnak. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">Másról lehet szó. A cikk az </span></span><i style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt;">„Ezt jegyeztük fel a héten</i><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">” című rovatban jelent meg a 4. oldalon (mellesleg
a lap Gerő, Kádár és Hegedűs magyar pártvezetők belgrádi látogatásáról a mellette
lévő, 5. oldalon számolt be! Először a rock and roll, azután a politikusok!
Eredeti </span><span style="font-size: 17.3333px;">lap struktúra</span><span style="font-size: 13pt;">.). A rovat fejléce utal arra, hogy a Magyar Szó
szerkesztőségében olvastak nyugati lapokat és ebből ollóztak ki cikkeket. De
nem tüntették fel, hogy konkrétan melyik lapból. Minden arra utal, hogy
valamelyik újságíró elolvasta valamelyik angol lap riportját, átmesélte és
kommentálta is szabadon. Fittyet hányva a londoni lap esetleges
jogdíj-követeléseire. Ilyesmivel az 1950-es években nem foglalkoztak!<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-no-proof: yes;">Ha a Magyar Szó riportere nem is járt Londonban, az biztos,
hogy azon a napon, amikor ez a cikk megjelent, 1956. október 24-én, a Lap kijelölt
újságírója útban volt Budapestre. Ahol ...<o:p></o:p></span></p>csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-84826492669798289782021-05-23T14:59:00.001+02:002021-05-23T15:04:45.686+02:00Titkosított Eurovíziós fesztivál<p> </p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13pt;">Olaszország győzött. Nem
nemzetközi pizza-sütő versenyen. Hanem az Eurovízió idei fesztiválján. Amit
Magyarországon sikeresen eltitkoltak. Amikor a szavazásnál a műsorvezetők
Rotterdamból egymás után kapcsoltak 39 fővárost (38 európai plusz Ausztrália) –
ez a legizgalmasabb és legszimpatikusabb része ennek a versenynek – Budapestet
nem hívták (a Magyar Televízió nem is közvetítette, a spanyol TVE-n adását
néztem). Mintha ez az ország nem is létezne. Saját magunkat iktattuk ki, de
erről majd az alábbiakban szólok.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13pt;"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt; text-indent: 35.45pt;">Több mint fél évszázada
figyelemmel kísérem ezt a dalfesztivált. Jugoszlávia a kezdetektől részt vett a
versenyben, győzelmet is ünnepelhetett, természetesen a tévé rendszeresen
közvetítette. Egy kedves esemény volt, majdnem olyan, mint egy foci EB,
érdeklődve vártam és többször is nagyobb társaságban követtük a versenyt,
értékeltük a fellépőket, latolgattuk az esélyeket. Ráhibáztunk, vagy nem a
győztesre.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13pt;"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt; text-indent: 35.45pt;">Az elmúlt években minden
alkalommal írtam is az Eurovízióról. Újságíró koromban, a Magyar Szóban, az
utóbbi időben a blogomban. Ezek a bejegyzések – amit meg is osztottam a FB-n –
nagy olvasottságot értek el. Az egyik ilyen értékelésem, írásom olvasottsági
rekordot döntött. Mert átvette valamelyik portál és elképzelhetetlenül sokan
elolvasták. Mert érdekli az embereket ez az esemény. Mint a focihoz, a zenéhez
is szeretnek hozzászólni. A többségében megmondják a tuttit, „felfedezik a nagy
igazságot” a legócskább közhelyet a fesztivállal kapcsolatban: „Ez már régen
nem a zenéről szól, hanem a politikáról és az érdekekről”. Mert a baráti
országok egymásra szavaznak. Tegnap este ez a jelenség már nem volt annyira
szembetűnő, persze Görögország és Ciprus egymásnak adta a legmagasabb pontszámot
és Észak Macedónia is 12 ponttal udvariaskodott Szerbiának (rajtuk kívül, a
szakmai értékelésben Horvátország adott 7, Albánia 1 pontot).</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13pt;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13pt;">Ezen az európai
eseményen, amit minden ország (a résztvevő 39 biztosan) élőben közvetít az idén
nem vett részt Magyarország. 2019 októberében az MTVA hivatalosan bejelentette,
hogy nem fog részt venni a következő Eurovíziós fesztiválon. Mivel a tavaly
elmaradt, ez a kijelentés az ideire vonatkozott.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13pt;">Miért? </span><strong><span style="background: white; color: #111115; font-family: "Cambria",serif; font-size: 13pt; font-weight: normal; mso-bidi-font-family: Arial; mso-bidi-font-weight: bold;">Bencsik
András a kormány közeli Demokrata lap főszerkesztője akkoriban</span></strong><strong><span style="background: white; color: #111115; font-family: "Cambria",serif; font-size: 13pt; mso-bidi-font-family: Arial;"> </span></strong><span style="background: white; color: #111115; font-family: "Cambria",serif; font-size: 13pt; mso-bidi-font-family: Arial;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>így fogalmazott a Hír
TV Sajtóklub című műsorában: „<i>Az a homoszexuális flottatüntetés, amivé züllött
ez a nemzetközi dalfesztivál, hogy ebben nem veszünk részt, ezt mentálhigiénés
okból is örvendetesnek tartom, mert nagyon sok fiatalkorú azt hitte, hogy ez
egy 18 éven aluliaknak való dolog, miközben itt ilyen visítozó transzvesztiták
meg szakállas nők rombolták a közízlést.(…) Felejtsük el ez a Conchita
Wurstokkal terhelt gusztustalan, erőltetett, propagandisztikus másság
fesztivált.”</i><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13pt;"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt; text-indent: 35.45pt;">Sokak szerint Magyarország
megsértődött. Mert kiválasztott képviselőink szerény, vagy annál is gyengébb
eredményeket értek el. Ez sértésnek vette az MTVA. Hiszen akkora nagy
felhajtással, többfordulós verseny során „nagy szakértelemmel” választották ki
a legjobbat. Amit azután a többi európai ország nem értékelt! Hogy miért, ennek
több lehetséges oka is van. A zeneszám, a fellépő produkciója mellett, vagy még
inkább számít Magyarország európai megítélése. Ez már politika és nem érdeke a
jelenlegi politikának, hogy a fesztivált kísérő nem kevés számú tévénéző
elgondolkodjon azon: nem kedvelnek bennünket? Valamiért. Ugyan miért?</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13pt;"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt; text-indent: 35.45pt;">A legkönnyebb levonulni a
pályáról. A sportszerűség pedig elvárja, hogy egy csapat még akkor sem, ha a
bíró ellene fúj, ha a közönség kifütyüli, ha minden ellene szól sértődötten
levonuljon. Ezt pedig a sportot kiemelt szinten kedvelő politikusok is nagyon
jól tudják.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13pt;"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt; text-indent: 35.45pt;">Egy országnak, amelyik a
legelső megmérettetés óta minden versenyen megjelenik, ha úgy vesszük, oka
lenne, hogy sértődve levonuljon. Ez az ország a világ, pop, rock és minden
lehető könnyűzenei irányzat egyik vezető nagyhatalma: az Egyesült Királyság. Az
utóbbi években rendszerint csúfosan leszerepel, az utolsók között végez. Tegnap
este a szakmai szavazáson egyedüliként egyetlen egy szavazatot sem kapott!
Megalázó. Igaz, Nagy Britannia valami okból következetesen esélytelen
fellépőket nevez erre a fesztiválra, de azért ... London mégsem vonul le. Mert
tiszteli a fair-playt!</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13pt;"><o:p> </o:p></span><span style="text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">Bencsik világosan fogalmazott
a „gender problémával” kapcsolatban. Az idén is egy olyan formáció győzött,
amely ugyan rock zenekar és rockos számot adtak elő, de az énekes kisminkelten,
furcsa öltözékben jelent meg. A szakmai szavazás után, egyébként Svájc és
nyomában Franciaország állt az élen, de a közönség szavazatai az olaszokat
hozták fel győztesként! Ezek szerint az európai közönség nem irtózik az
ilyenektől. Meg a, különböző értelemben vett többszínűségtől. Valamelyik északi
országot, talán Norvégiát egy olyan együttes képviselte, ahol mindannyian színes
bőrűek voltak! Migránsok. Vagy </span><span style="font-size: 17.3333px;">leszármazottjaik</span><span style="font-size: 13pt;">.</span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span lang="SR-LATN-RS" style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13pt; mso-ansi-language: SR-LATN-RS;"><o:p> </o:p></span><span lang="SR-LATN-RS" style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt; text-indent: 35.45pt;">Az idei feszt</span><span style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt; text-indent: 35.45pt;">ivál
egyik fő érdekessége, hogy a három legsikeresebb dal közül egyiket sem angol
nyelven adták elő (a korábbi fesztiválokon már idegesítő volt, hogy valamilyen
nagyobb siker és érvényesülés infantilis reményében majdnem minden ország
versenyzője angol nyelven adta elő dalát).</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13pt;">A győztes, az olasz
Maneskin rock-együttes Zitti és Buoni (magyar fordításban talán: Legyél csendes
és viselkedj!) természetesen olaszul énekelt. A klasszikus négytagú rock felállásban
(mint a Led Zeppelin például) a basszusgitáros egy csaj volt. Aki a dalban
kapott egy rövid szóló részt is!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13pt;">A második helyen
Franciaország képviselője győzött, az énekesnő művészneve Barbara Pravi. Szerb
és iráni származású szülőktől született Párizsban, eredeti vezetékneve Pjevi</span><span lang="SR-LATN-RS" style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13pt; mso-ansi-language: SR-LATN-RS;">ć</span><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13pt;">.
A nagypapa vándorolt ki Franciaországba. Francia nyelven énekelte a Voila (Íme)
című saját szerzeményét. A dal a régebbi francia chanson, vagy inkább a Jacque
Brel által képviselt stílus folytatása. Franciaországnak az utóbbi húsz év
legjobb helyezését érte el.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13pt;">A szakmai zsűrinél, mint
említettem Svájc kapta a legtöbb pontot. Az előadó Gjon Muharremaj, Svájcban
született albán származású énekes. Apja koszovói, anyja tiranai születésű
albán. Immár a svájci albánok nem csak a Svájc labdarúgó válogatottjának
gerincét képezik, a zenei téren is sikereket hoznak az őket befogadott országnak!
Gjon franciául énekelt. Egy szép szerzeményt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13pt;"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt; text-indent: 35.45pt;">Szerbia képviselője is
bejutott a döntőbe, az egyetlen országként a (számomra még mindig furcsán
hangzó) „Nyugat-Balkán régióból”. Az összesített szavazatok alapján a 15.
helyen végzett a Hurricane nevű formáció. A produkciót erotikusnak szánták
(rajtuk kívül még Azerbajdzsán játszott erre a kártyára), de véleményem szerint
enyhén szólva túltolták a mutatványt. A szakmának nem annyira, de az európai
közönségnek tetszettek a belgrádi tüzes csajok. Nem csak a „gender” olasz
gyerek.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13pt;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13pt;"><o:p> </o:p></span></p>csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-16703401189580009042021-04-17T15:54:00.000+02:002021-04-17T15:54:01.442+02:00Latin tanár<p> </p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Est modus in rebus.<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Nem rébuszokban fogok az
alábbiakban értekezni. Nem rejtélyes feladatot fogok közzétenni, ami első
nézésre összefüggéstelen betűkből, szavakból vagy jelekből álló feladvány. Ami
a megfejtés után értelmes mondatot vagy szöveget eredményez.</span><span style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt; text-indent: 35.45pt;"> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Akik a múlt században
gimnáziumba jártak, azok értik a fenti latin mondat értelmét. A fiatalabbak –
ha akad ilyen olvasóm, amit nagyon remélek - nem biztos. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Bevallom, nem tudom,
tanítanak-e még latin nyelvet a gimnáziumokban? <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Úgy tudom, hogy Szerbiában
a társadalmi szakon 2011-ben végrehajtott oktatási reform során egy évre
szűkítették a latin nyelv oktatását. A természeti tudományok szakán nem
tanítják. Pedig például az orvosi egyetemre erről a szakról pályáznak a
fiatalok és a medicinában a latin nyelv enyhén szólva is használatos</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">A becsei gimnáziumban mi
még két éven keresztül tanultunk latin nyelvet. A megboldogult Radovan Nićetin
egy szigorú tanárnak számított, francia és latin nyelvet oktatott. Ami oktatásából
maradandónak bizonyult: mindenkinek meg kellett tanulni 100 latin mondást.
Többek között a fentit is. Hiszen ezeket klasszikus római írók, filozófusok,
személyiségek fogalmazták meg, sajátos értékként évszázadokon keresztül
megőrizte az emberi civilizáció. Hasznos tanácsok az élethez, az életvitelhez,
a gondolkodáshoz, viselkedéshez.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Az egyetemen francia nyelv
és irodalom szakon diplomáztam. Négy szemeszteren keresztül tanultam, majd
sikeresen vizsgáztam latin nyelvből. A diplomám alapján akár taníthatnék is
latin nyelvet, de bevallom, sajnos túl sokat felejtettem és nem tudnám
vállalni. Utoljára 1976-ban foglalkoztam komolyan a latin nyelvvel.</span><span lang="SR-LATN-RS" style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-ansi-language: SR-LATN-RS;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Szerettem a latin órákat
az egyetemen. Az újvidéki Bölcsészeti Kar központi épülete a Njegoš utcában
volt, de kisebb létszámú karok (ilyen volt a francia tanszék) esetében bizonyos
előadásokra, helyszűke miatt Újvidék régi, polgári városrészében, a Zmaj Jovan sétálóutcából nyíló, Svetozar Marković (ismertebb néven Pašić) utcai hangulatos
épületében került sor. (Később ezt az épületet adták át a Vajdasági Tudományos
és Művészeti Akadémiának, itt található az akadémia székháza). Itt oktatta egy
nagyon idős, nyugdíjból visszahívott tanár a latin nyelvet és irodalmat, aki
mellesleg a közelben lakott. Olyan idős volt, hogy azzal viccelődtünk, hogy ő
még személyesen ismerte Vergiliust, Horatiust, esetleg Caesart is.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Nem tudom, hogy a
magyarországi gimnáziumokban tanítják-e még a latin nyelvet. Egy személyes
tapasztalat azt a gyanút táplálja, hogy a latin nyelv, mint szükségtelen, az
itteni oktatási reform áldozataként megszűnt. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Néhány évvel ezelőtt a Nagymező utcában
(festéket mentem vásárolni az ott található művészellátó boltba) egy csoport
közmunkásra figyeltem fel, akik az utcát söpörték, ürítették a szemetesládákat
és ilyen hasonló feladatokat hajtottak végre az akkoriban beindult közmunkás
program keretében <i style="mso-bidi-font-style: normal;">(„nem adunk csak úgy
segélyt, dolgozzanak meg érte!”</i>). Egy szakállas, kinézete, megjelenése
alapján a többi közmunkástól eltérő megjelenésű idősödő személyre figyeltem
fel, aki félrevonultan és rezignáltan majszolta a szendvicsét a félórás
ebédszünetben. Beszédbe elegyedtem vele. Elmondta, hogy latin és ógörög nyelv
tanára, régebben gimnáziumban oktatott, de megszűnt a latin nyelv tanítása,
munka nélkül maradt és behívták közmunkára. Mert egyébként nem folyósítják a
segélyt!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kis híján elsírtam magam keserűségemben, hogy
hova jutott ez a társadalom! Aki nem tud pénzt csinálni, az haszontalan, arra
nincs szükség!</span><span style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt; text-indent: 35.45pt;"> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Mindent mértékkel!<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Ez a lényege a bejegyzés
elején közölt latin szentenciának. Erről terveztem írni. De miután eszembe
jutott a Nagymező utca-i szemetesládákat ürítő latin tanár, elment a kedvem
minden más értekezéstől. Talán majd máskor folytatom.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Végezetül: létezik egy
latin mondás, amit a hatalmon lévő párt szlogenként használhatna, ha emlékeznek,
még amit annak idején a gimnáziumban tanultak (már aki járt gimnáziumba). A
mondás része a párt elnevezése is, ezért találom célszerűnek: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Haec est victoria, quae vincit mundum, fides
nostra!<o:p></o:p></i></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">A szentencia nem tartozik
az ismertek közé, közlöm a fordítást: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">És
az a győzelem, a győzelem a világ felett, a mi létünk!</i></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Post scriptum</span></i><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">:</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Amikor megkóstoltam
megállapítottam, hogy gasztronómiai pályafutásom legfinomabb pörköltéjét főztem
meg ma. Mert tartottam magam a bölcsességhez: mindent mértékkel!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Úgy emlékeztem, hogy
lekapcsoltam a gázt a pörkölt alatt. Kiderült, hogy nem! Amíg a fenti
bejegyzést leírtam (50 perc) leégett! <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Az égett szagra rohantam
át a szobából a konyhába. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.45pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Már későn!<o:p></o:p></span></p>csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-90302616914400267742021-01-31T12:50:00.003+01:002021-01-31T12:50:59.675+01:00Mellékhatás<p> </p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Tegnap este a feleségem
talált egy ...<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Ugyan mit talált a
feleségem?</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Amikor életemben először
elvittek a Balatonra, Erzsi ángyom talált egy aranygyűrűt. Miután megérezte a
talpa alatt a vízben, először azt gondolta, hogy egy 14-es csavar, ami esetleg
csónakról esett le (soha sem volt csónakom, nem tudom van-e rajta 14-es
csavar). Amikor lehajolt, kiderült, hogy karikagyűrű</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Láttuk filmben: megszakadt
jegyesség után a csalódott leány dühében a tengerbe dobja jegygyűrűjét. Ebben
az esetben a magyar tengerbe hajította. Vagy egy nős férfi húzta le az ujjáról
miután megakadt a szeme valamelyik leányzón és mivel nincs minden típusú
fürdőnadrágon zseb (az akkor divatos fecskén sem), a vízbe dobta az árulkodó
ékszert (azzal a szándékkal, hogy ha nem sikerült az udvarlás, később visszajön
és kihalássza). Az is lehet, hogy egy olyan holló ejtette el csőréből, mint
amelyik elragadta annak idején Mátyás király gyűrűjét.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Azt hiszem nem kutattunk
az eredeti tulajdonos után, ángyom a gyűrűt megőrizte a balatoni nyaralás szép
emlékeként. Ha esetleg valamelyik olvasónak eszébe jut, hogy 1965 nyarán a
Balatonon elveszítette jegygyűrűjét, nem tudok segíteni, mert ángyom
hagyatékának nem én vagyok az örököse.</span><span style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt; text-indent: 36pt;"> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">De mit talált a feleségem?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Egy fehér pirulát a
konyhaasztalon.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">A tiéd? – kérdezte. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Ha nem az övé, akkor nem
maradt túl nagy választék.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Kevésbé valószínű, hogy
valaki behatolt volna a lakásba azzal a szándékkal, hogy elhelyezzen egy szem
gyógyszert az asztalon. Miközben értékeink közül – gitár, szaxofon, zongora,
karórák, öngyújtók, töltőtollak, TV-készülék, szenzoros fedelű szemetes kanna –
semmit sem tulajdonított el.</span><span style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt; text-indent: 36pt;"> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Nem emlékeztem, hogy mikor
tettem ki az asztalra a tablettát és milyen fajta. Kézenfekvőnek tűnik, hogy az
agyserkentő, feledékenységet gátolandó gyógyszer, azt készítettem elő, de mivel
nem vettem be, elfeledkeztem róla. Logikus gondolatmenet. Nem, ez kisebb volt,
mint a gringo (vagy mi a neve). Rémlett, hogy szándékomban állt bevenni egy
emésztést segítő pirulát, hiszen vacsorára fogyasztottam el a szombatról maradt
rakott krumplit, ami nem könnyű eledel alvás előtt. Összemértem azzal a
gyógyszerrel, az asztalon talált bogyó ennél is kisebbnek tűnt.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Nem maradt más hátra, hogy
a témát lezárjam, bekaptam a pirulát egy fél pohár víz kíséretében. Gyógyszert
nem dobálunk el!</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;"><br />Az éjszaka folyamán nem
jelentkezett semmi panasz, kivéve, hogy furcsát álmodtam: Argentínába utaztam
repülővel és indulás előtt útravalóra csirkehúst sütöttem?! Furcsa, hiszen
egyrészt semmi sürgős elintéznivaló nem vár rám a gauchók földjén, a Jó Szelek
Városában, a La Bombonera sem fogad közönséget, a Boca Juniors is zárt kapuk
mögött játszik, másrészt a sült csirke sem tartozik a kedvenceim közé. Meg
egyébként is, miért sütöttem volna, hiszen vásárolható grill csirke
hozzáférhető áron?<o:p></o:p></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: right;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-rcsLTNVRSrE/YBaWsVv-UQI/AAAAAAAASf8/FZq3_YjIZNkyINsYjvulDAtm9rPgdd1eQCLcBGAsYHQ/s800/La%2BBonbonera.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div><p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 36pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;"><strike><img border="0" data-original-height="417" data-original-width="800" height="414" src="https://1.bp.blogspot.com/-rcsLTNVRSrE/YBaWsVv-UQI/AAAAAAAASf8/FZq3_YjIZNkyINsYjvulDAtm9rPgdd1eQCLcBGAsYHQ/w794-h414/La%2BBonbonera.jpg" width="794" /></strike></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 36pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Nyilván a pirula
mellékhatásaként jelentkezett a furcsa álom.<o:p></o:p></span></p>csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-22842087049598462282020-12-20T18:28:00.000+01:002020-12-20T18:28:04.636+01:00Ciki<p> </p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Amikor 1971-ben mi, vajdasági fiatal rock-zenészek
értesültünk arról, hogy Magyarországon LGT névvel alakult egy szuperzenekar
nagy érdeklődéssel vártuk az első produkciójukat. Miközben, persze
sajnálkoztunk, hogy ezzel megcsonkult három létező együttes is (az Omega, a
Metro és a Hungária), de reménykedtünk, hogy megfelelő helyettesítéssel magukra
találnak.. Először egy kislemez érkezett meg az új zenekartól, rajta a Kenyéren
és vízen. El voltunk ragadtatva. Még ma is az itt elhangzott gitárszólót tartom
az egyik legjobbnak, nem csak Barta Tamástól, hanem egyáltalán, és időnként
szívesen meghallgatom. Frenreisz basszusjátéka is újat mutatott.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Majd 1971 decemberében
megjelent a bemutatkozó album Locomotiv GT címmel. Egy újfajta, nyugatias
hangzású, progresszív zenei anyag. Az album egy Gipszeld be a kezed című rövid
blues-al fejeződik be. A címzés szerint, hozzátartozott a Royal blues Barta
szerzeményhez. Személyesen akkor arra gyanakodtam, hogy hiányzott még két
percnyi zenei anyag és összedobták ezt a nótát a legvégére. Szellemes és
eredeti megoldásnak találtam. A szerzeményben elhangzik egy szó, amit nem
értettünk: ciki! „Ha cikit akarsz játszani, gipszeld be a kezed!”<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Ciki. Ez a szó ismeretlen
volt tágabb baráti körben is Vajdaságban. Senki sem használta. Nem tudtuk mit
jelenthet, csak találgattunk. Az értelmező szótár szerint „szófajváltással és
szóhasadással keletkezett a német eredetű cvikli (szorult helyzet) szóból.
Később a főnévi hasonlatot felváltotta a melléknévi”. Ettől a magyarázattól nem
lettünk sokkal okosabbak.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Áttelepülésünk után itt tapasztaltam,
hogy Magyarországon bizony elterjedt, használatos kifejezés. „Ez nagyon ciki!”
– mondják gyakran. Arra is, ha valami kellemetlen. Manapság inkább „ez nagyon
gáz” kifejezés terjedt el. Eredeti értelemben talán a kifejezéshez tartozik a
(nem csak zeneileg) hamis, gyenge minőségű tartalom is.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Nemrégiben egy újságban
azt olvastam, hogy a ciki a cikória növény elnevezéséből ered. Szégyenkezve
bevallom, hogy erről a növényről sem hallottam. A wikiből megtudtam, hogy az
„őszirózsák családjába tartozó tarka mezei hatány nemesített változata”. Azt
meg pláne nem tudtam, hogy a cikória gyökeréből készült a „kávépótló”.
Idézőjelbe tettem, mert el nem tudom képzelni, hogy valami pótolhatja az
eredeti kávé zamatát. Állítják, hogy igen, sőt, egészségesebb, mint a kávé! A
Zaporozsec nevű autó is majdnem úgy nézett ki, mint az 1602-es BMW. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Életem során nem tudtam
megkedvelni semmi ilyen „pótlót”, a citrom-, cukor- és hasonló pótlókat. A
margarin ízét, amit a vaj helyettesítésére találtak ki, és állították, hogy egészségesebb,
mint a vaj, soha sem tudtam megszeretni. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Mivel szülővárosomban
megépült egy szójagyár és elterjedtek a gyárban készült (szintén nagyon
egészséges) szója termékek, sokan mondták, hogy a szója is pótolhat ezt, azt,
például húst. Egyszer megkóstoltattak velem egy olyan kolbászt, amibe, hogy
felszaporítsák, szóját is kevertek. Sörnyű íze volt! Tönkretették az egész
kolbász-termést. Inkább készítettek volna négy szállal kevesebbet, de igazit!
Hasonló elutasítással viszonyultam a szójából készült fasírozott iránt is.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Suhanc koromban egyszer
becsöngetett hozzánk egy „bácsi”, aki bőrkabátot árusított. A bőrkabát (hasonlóan,
mint a töltőtoll, öngyújtó, karóra) a gyengéim közé tartozik. A házhoz jött
termelő, gyártó vagy kereskedő rendkívül kedvező árfekvést lebegtetett be,
amiből még alkudni is lehetett (volna, de én soha sem alkuszom, nekem az
kicsinyesség). Részben az ár, részben a tapintás miatt felmerült bennem a
gyanú, hátha nem eredeti bőr, hátha műbőr (Vajdaságban: szkáj, mint Lucy In The
Sky). Az eladó, látva élénk lelkesedésemet (amit nem tudok leplezni),
felismerve, hogy egy igazi palimadárra akadt, kérdésemre azt válaszolta: „Ez
igazi bőr, vakuljak meg, ha nem igazi!”. Megvettem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Amikor édesanyám hazajött,
közöltem vele, hogy vettem egy bőrkabátot, amit már egyébként is régóta
szerettem volna, és büszkén megmutattam. Elmondtam azt is, hogy milyen minőségi
garanciát mondott a bácsi.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>„Szegény
ember azóta már megvakult” – válaszolta. <o:p></o:p></span></p>csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-80932412575667459442020-11-16T17:24:00.000+01:002020-11-16T17:24:33.348+01:00Hétfő<p> </p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Szürke, borús, hűvös novemberi nap. Plusz még
hétfő! A Hold napját (Luna dies) a borbélyokon és a sportolókon kívül senki sem
kedveli. Dalt is írtak erről az érzésről „I Dont Like Monday” címmel. Valamikor
a borbélyok, fodrászok tartottak hétfőn zárva, mert ők vasárnap délelőtt is
dolgoztak. Hegyi nagyapám is vasárnap délelőtt járt el borotválkozni, miután
vasárnap reggel a nagylavórban lemosakodott.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Különösen nehezemre esett
a hétfői nap amikor első éves voltam az egyetemen és még nem laktam Újvidéken,
hanem minden nap autóbusszal utaztam Becséről. Úgy állították össze (szerintem
figyelmetlenül) az órarendet, hogy hétfőn egész nap voltak előadások,
gyakorlatok. Reggel nyolckor már kezdődött az első óra, ami azt jelentette,
hogy nekem a 6 órai busszal kellett indulnom, tehát fél hatkor felkelni a
rideg, sötét őszi és téli reggeleken is. Vasárnap után.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">A Magyar Szóban is hétfőn
reggel nyolc órától tartottak heti rovat értekezleteket, ahol elemeztük a múlt
hetet, a vasárnapi újságot és megbeszéltük a várható heti feladatokat. Mindig
rühelltem ezt a kötelezettséget, már a vasárnap estémet is elrontotta a gondolat,
hogy hétfőn reggel korán kezdek. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">Egy évben, történetesen
júliusi hőségben Podgoricán – akkor még Titogradnak hívták – a tévében
feliratozni kellett volna egy általam előzőleg lefordított és elküldött francia
filmet. Vasárnap este megérkeztem, megszálltam a szállodában és pihenten
megjelentem a megbeszéltek szerint hétfőn reggel a </span><span style="font-size: 17.3333px;">stúdióban</span><span style="font-size: 13pt;">. A szerkesztőnő,
álmosan, de kedvesen fogadott és közölte, hogy nyugodtan </span><span style="font-size: 17.3333px;">menjek</span><span style="font-size: 13pt;"> el valahol
megreggelizni, sétálni a hűvöst lehelő Mora</span></span><span lang="SR-LATN-RS" style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt; mso-ansi-language: SR-LATN-RS;">č</span><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">a folyó partján, mert a
kijelölt technikus szólt, hogy késik egy órácskát. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: Cambria, serif;"><span style="font-size: 13pt;">Visszamentem egy óra múlva,
vártunk még két órácskát, a technikus csak nem érkezett meg. Végül a
szerkesztőnő közölte, hogy a munka másnapra halasztódik, a szállodát fizetik. A
technikus nem is törekedett valami nyomós oknak nevezhető füllentéssel, kereken
közölte: ma nincs kedve dolgozni (rátelepedett a munkaundor)! És a szerkesztőnő
ezt akszeptálta. Mindig is becsültem a nagyvonalúságot! Jugoszláviában
toleránsabbak voltak a munkahelyi viszonyok. Én pedig mi mást tehettem volna,
felültem egy autóbuszra, leutaztam Budvára, estig fürödtem a tengerben, elfogyasztottam
egy halvacsorát majd visszatértem Titogradba. Ismét rendesen kialudtam magam,
másnap reggel a </span><span style="font-size: 17.3333px;">stúdióban</span><span style="font-size: 13pt;"> jó kedvvel várt a kijelölt technikus és elvégeztük a
feliratozást. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Vannak, akik kellemes
elfoglaltságokat szerveznek hétfőre, ami ellenpontozza ezt a nyomasztó
hangulatú napot. Egy baráti társaság Újvidéken minden hétfőn este preferánszozott.
A Budapesten az egyetemisták körében elterjedt, majd Szabadkán is meghonosodott
Quiz night időpontjának is a hétfő estét jelölték ki. Ha jól emlékszem
valamelyik nézett tévésorozat sugárzását is Jugoszláviában hétfő estére
időzítették.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Csak a napot kell túlvészelni.
Pláne, amikor ilyen szürke idő nyomasztja az ember hangulatát. Párizsban
hallottam (személyesen nem ellenőriztem a híresztelés valóság tartalmát), hogy
hűvös, esős hétfő délelőttökön (teljes pangás) az örömlányok féláron dolgoznak. Aki megteheti
hétfőn délelőtt a munka helyett kedvezményes áron inkább „vöröslámpás házba”
látogat el. Például a borbélyok és a sportolók, akik a hétvégén dolgoztak. Este
pedig kártyaparti.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></p>csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-71950638933510761802020-10-28T19:47:00.001+01:002020-10-28T19:47:53.647+01:00Montaigne<p> </p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Ma reggel – ahelyett, hogy végre elkezdtem volna a
tervezett akvarell-festést – Montaigne Esszéit olvastam. Szabadságon vagyok,
megtehetem. Tegnap késő délután késztetést éreztem, hogy, hosszabb kihagyás
után, franciául olvassak. Kár lenne veszni hagyni ezt a tudásomat. Jacques
Prévert életéről olvastam, érdekes részleteket tudtam meg a Barbara vers
költőjéről, a legtartósabb örökzöld, a Hulló falevél dal szövegírójáról.
Prévert-nek köszönhető, vagy ő tehető felelősnek, hogy a francia könnyűzene
szövegcentrikus. Magasra tette a lécet, még a két háború között. Utána
akármivel egyszerűen nem jelentkezhettek szövegírók. Szerzemény olyan
szöveggel, hogy „Ne menj el, gyere vissza, összetörted a szívemet ...” nemigen
kerül rögzítésre. Noha, egy másik francia örökzöldnek, Jacques Brel
felejthetetlen szerzeményének éppen az a címe, hogy Ne me quitte pas – azaz, ne
hagyj el. (Angol átköltésben If You Go Away). Csak Brel ezt a gondolatot,
kérést olyan szinten öntötte versbe, hogy okulhatnak a szövegírók. Az utóbbi
időben nem kísérem a francia könnyűzenét, de hiszem, hogy ez a követelmény
megmaradt. Ami akkora hagyomány, mint Vajdaságban a jó házi pálinka. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Mivel a könnyű bemelegítés sikerült, ma már
komolyabb irodalomhoz nyúltam. Azt nem írom, hogy eredetiben olvastam, mert –
az első magyar fordításban Montaigne Mihálynak (!) nevezett – író műveit a XVI.
századi francia nyelven írta. Igaz, az egyetemen tanították a régi francia
nyelvet is, az Esszéket olvastam abban a formában is. Ezúttal azonban<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>–1962-ben André Gide előszavával megjelent –
modern francia nyelvű változatot vettem kézbe. Mivel Montaigne többnyire
Cicero, Horatius, Seneca és más klasszikus írók, filozófusok gondolataiból
indult ki és arra építette mondandóját, érdekes lenne egyes témát az én
gondolataimmal megírni. Folytatni a gondolatmenetet. Igaz, jó esszét még
pályafutásom alatt nem sikerült összehozni. De az előzőekben már foglalkoztam
azzal, hogy a műfaji követelményeket általában lazábban veszem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Montaigne-el kapcsolatban eszembe jutott egy régi,
kellemetlen leégésem. Amikor megkezdtem tanulmányaimat az Újvidéki Bölcsészeti
Kar Francia Nyelv és Irodalom Tanszékén egy olyan lány volt a barátnőm, aki
rengeteget olvasott, nálamnál sokkal járatosabban mozgott az irodalomban (ennek
ellenére nem irodalmat tanult az egyetemen, hanem orvostudományt) és általában
műveltsége túlszárnyalta az én akkori szintemet. Középiskolás koromban ugyanis
a foci és a zene ( a focizás és a zenélés) érdekelt elsősorban, az irodalom és
az olvasás, bevallom, háttérbe szorult. Volt mit a későbbiekben bepótolnom.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Egy beszélgetés alkalmával az esszékre terelődött
a szó. Azt találtam mondani, hogy „Montesquieu esszéi”. A lány kijavított, hogy
nem Montesquieu, hanem Montaigne. Erre felfortyant a hiúságom és
visszapofáztam: melyikünk tanul az egyetemen francia irodalmat, te vagy én? A
válasza: te, ezért nagyobb a baj. De majd ha befejezed az egyetemet, minden(ki)
a helyére kerül. (Az én műveltségem is).<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Mentségemre legyen mondva – ezt akkor nem hoztam
fel – hogy akkor épp, hogy csak elkezdtem a tanulmányaimat, a francia irodalom
órákon még csak a középkori írókig, költőkig, Villonig jutottunk. Misi a
második év, Montesquieu Károly (az ő nevét is fordításban használták) és a Felvilágosodás
kora a harmadik év tananyagában került sorra. A tévedést és bunkó reakciómat
azóta is szégyellem. <o:p></o:p></span></p>csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-43925259018401479992020-10-02T18:16:00.000+02:002020-10-02T18:16:36.712+02:00Protokoll<p> </p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Ma reggel (is) munkába indulás előtt, mint a
pilóta felszállás előtt, végig futtattam a protokollt:</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt;">pénztárca pénzzel, jogsival, iratokkal +</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">hallókészülék +<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">táskában szemüveg, zsebkendő, bicska, tartalék
elem (a hallókészülékhez), maszk +<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">lakáskulcsok +<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">cigaretta, gyújtó +<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">mosoly, jókedv, pozitív viszonyulás +<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt;"><span> </span>Útközben vettem észre, hogy egy valami mégis lemaradt.
Ami nem szerepel a listán, mert automatikus mozdulat, hogy felcsatolom az illatok mellett heverő (valamelyik) karórámat, annak
függvényében, hogy milyen színárnyalatba öltözök: kék, barna vagy fekete. (A fehér öltönyömet 35 éve "kinőttem", egyébként is John Lennon és Tito óta kiment a divatból). </span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;"><span> </span>Napközben vagy 45-ször pillantottam a jobb
csuklómra. Igen, a mobilon, a számítógép monitorján, az íróasztalon lévő órán
értesülhetek a pontos időről, de annyira megszoktam a karórát.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;"><span> </span>A karóra az egyik gyengém. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;"><span> </span>Korábban a töltőtoll volt. Különösen a nyolcvanas
években, amikor sokat írtam kézzel. Párizsi tartózkodásom során időnként írószer
boltokban hosszú percekig nézegettem a szép töltőtollakat. Ábrándoztam, hogy ha
majd egyszer lesz sok pénzem, veszek egy igazi Mont Blanc-t.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;"><span> </span>Egy magas rangú diplomata ismerősöm, aki látván, hogy
kizárólag csak töltőtollal írok, megemlítette, hogy „valamelyik fiókjában
otthon” van egy Mont Blanc töltőtoll, amit ajándékba kapott, de nem használja.
Mert balkezes és úgy érzi, hogy nem esik neki kézre. Rögtön megkérdeztem, hogy
nem adná-e el, ecseteltem, hogy egyik életcélom egy igazi Mont Blanc
birtoklása, arra célozva, hátha-. Hiába. Megfeledkezett róla, pedig milyen szép
gesztus lett volna részéről! Ha valaki olyan ajándékot kap, aminek nem veszi
hasznát, aminek nem is örül annyira, nem is értékeli, elgondolkodhatna azon,
hogy valaki másnak örömet tudna vele szerezni. Ha például egy kőműves kap egy
szuper sztetoszkópot, vagy egy tüdőgyógyász egy vakoló kanalat, simán
cserélhetnének. Én például egy Mont Blanc-ért szívesen adnék egy múlt
századbeli, eredeti (felbecsülhetetlen, pontosabban: nem felbecsült értékű)
Csorba Zoltán olajfestményt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;"><span> </span>Régebben gyakrabban, most már nem annyira
nézegetem a karórákat. Ezen a területen Omega az ábránd. </span><span style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt;">Gyakorlati szempontból pedig egy olyan egyszerű
karórával kellene bővítenem szerény és nem márkás gyűjteményemet amelynek
számlapja sötétben világít. Ma egy hete, amikor jöttünk Tompáról, út közben besötétedett, közben siettünk volna, mert a Covid-tesztelés időhöz volt kötve,
de a sötétben nem láthattam mennyi az idő, miután az autó műszerfalán elromlott
az óramutató. Ma véletlenül ráakadtam az interneten egy okosóra hirdetésre, promóció
október 4-ig (tehát két nap alatt kellene dönteni). Okosóra elvben nem
érdekel, nem akarom tudni mennyi a pulzusom, mert ha netalán felugrik, akkor bepánikozok
és... Csak annyi érdekel, hogy sötétben világítson. Szóval, ez a promóciós
termék olyan mutatós volt, rengeteg kombinációval, helymeghatározóval,
barométerrel, több, hasznosnak tűnő részletekkel, amik érdekelhetnének.
Megnéztem az árát: 110.000 Ft. Mindössze (?!). Azt hiszem, nem fér bele az
időmbe, hogy megrendeljem.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;"><span> </span>Miután átutalták a lottó nyereményemet rögtön
vásárolok egy Mont Blanc töltőtollat, Omega vagy Schaffhausen karórát (plusz
egy világítósat) egy Selmer tenor szaxofont és egy nagyméretű
festőállványt. (És megjavíttatom az óra kijelzőt az autóban. Vagy veszek másik
autót, amiben működik). Ezt most feljegyeztem, hogy a nyeremény okozta zavarban,
izgalomban, meg ne feledkezzek.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;"><span> </span>A reggeli protokoll listára pedig felkerül a
karóra is.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></p>csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-86192903859827764032020-09-14T16:33:00.000+02:002020-09-14T16:33:48.313+02:00Szaxofon<p> </p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13pt;"><span style="font-family: trebuchet;">Az új szomszéd tavaly ősszel költözött be a
felettünk lévő lakásba. Még a beköltözés előtt nekifogott az átalakításnak,
renoválásnak. Naphosszat zúgott a flekszer, a csiszoló, püfölt a kalapács...
Egy felújítás ezzel jár, fogadtuk el megértően. A munkálatok még a tavasszal is
folytatódtak. A pandémia idejére ideiglenesen hazaköltözött Laura lányom és én
is home office-ban dolgoztunk. Amit gyakran megzavart felülről a
zdrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr. Emma többször is felment és megkérte, hogy legyen
tekintettel, itthonról dolgozunk, video-kapcsolatban beszélünk a
munkaadókkal...<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13pt;"><span style="font-family: trebuchet;">Nem tudom mekkora felújítást végez, de a
munkálatok még most sem fejeződtek be. Ma délelőtt éppen rá kívántam lelkileg
hangolódni az akvarell festésre, erre: zdrrrrrrrrrrrrrrrr!<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13pt;"><span style="font-family: trebuchet;">Az ilyen szomszédi viszonyulásra csak egy válasz
létezik. Elővettem a szaxofonomat, amit több mint egy éve nem használtam. A
tokkal a teraszajtót támasztjuk ki, erre használ. Hosszabb kihagyás után a
fúvós hangszer hajlamos arra, hogy befuváskor kellemetlen, sipító hangokat
produkáljon. A bemelegítés után háromszor eljátszottam a Tequila c. szerzemény
szólóját. „Leszedtem”, megtanultam, mert ez egy klasszikus szóló. Mint ahogy
megtanultam fejből Verlaine Őszi chansonját és Baudelaire Albatroszát. A szóló
középső része magas fekvésben szól. Ezt a részt, gyakorlás végett többször is
megismételtem. Nagy hangerővel, ahogy a tüdőmön kifért. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Közben előjöttek a sipító hangok is. Másfél
éve nem fújtam a hangszert, gondok akadtak a a nád szorításával.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13pt;"><span style="font-family: trebuchet;">A hangszerem megérdemli, hogy elmondjam hogyan
került hozzám. Ez egy Buffet-Crampon gyártmányú tenor szaxofon. Amikor 15 éve
elvittem Pilisvörösvárra a legjobbnak tartott mesterhez felújításra, ő a
hangszer száma alapján kikereste, hogy 1964-ben készült! A francia
hangszergyár, amelyik a klarinét gyártásban a No 1., csak korlátozott számban
készített szaxofont. Amivel a szaxofonok Mercedesének számító Selmert kívánta
felülmúlni. Hangban sikerült, talán, de nagy hiányossága, hogy túl súlyos. Egy
idő után abbahagyták a gyártását.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13pt;"><span style="font-family: trebuchet;">Szülővárosomban, Becsén élt egy Bogica Dunđerski
nevű dzsessz-dobos, aki a becsei könnyűzene történelmének legendájának
számított. Az 1960-as években muzsikált. Óriási finomsággal, érzéssel,
átéléssel. Egyszer elmondta, hogy akkor csalódott legjobban az „elektromos
zenében”, amikor Becse első beat-zenekara elhívta helyettesíteni, mert a
dobosuk lebetegedett. A Satisfaction c. számmal kapcsolatban kifogásolták, hogy
nem jó. Miért? – kérdezte. „Bogica, ne cifrázd, és sokkal hangosabban püföld!” –
ez volt a válasz és utasítás.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13pt;"><span style="font-family: trebuchet;">Bogicának volt egy Amerika-imádó bátyja, akivel
együtt kezdett el zenélni. Batukának hívták, a becsei zeneiskola igazgatója szülővárosunk
legtehetségesebb zenészének tartotta. Az 1960-as évek közepén lelépett
Amerikába. Zenekarokban játszott és volt saját zenei produkciós irodája is.
1978-ban, amikor végképp bejezte pályafutását „szögre akasztotta” hangszerét, a
tenor szaxofonját elküldte Becsére, az öccsének. Hátha Bogica két fia közül
valamelyik esetleg érdeklődik a szaxofonzás iránt. A két fiú is zenészként
cseperedet fel, egyik apja nyomdokaiba lépve a dobokat választotta, a másik a
basszus gitárt.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: trebuchet;"><span style="font-size: 13pt;">Akkoriban, 1977-78-ban, döntöttem el, hogy
megtanulok fúvós hangszeren játszani. A becsei tűzoltó zenekar szaxofonistájától
vásároltam egy alt szaxofont. A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uro</span><span lang="SR-LATN-RS" style="font-size: 13pt;">š</span><span style="font-size: 13pt;">
bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy ne vonyítson,
erre a te fiad elkezdett szaxofonozni az udvaron...” <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ha sokáig is tartott, kitartó gyakorlással
belejöttem, megtanultam szaxofonon játszani.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13pt;"><span style="font-family: trebuchet;">Egyszer felhívott a Bogica bácsi és közölte:
hallotta, hogy érdeklődöm a szaxofon iránt, neki lenne egy Amerikából, szép
plüss-tokban, érkezett eladó hangszere. Megnéztem, kipróbáltam. El voltam
ragadtatva. Mibe kerül? – kérdeztem a dobos legendát. „Fogalmam sincs, hogy mi
lehet az ára, de az imént hoztak egy teherautó sódert az építkezéshez. Kifogytam
a pénzből, ha kifizeted, a tiéd a hangszer” – válaszolta. Kevés híján volt
nálam annyi kp amit a türelmetlenkedő<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>sóder-leszállítónak kellett fizetni. A hiányzó részért hazafutottam és
lett egy gyönyörű, értékes hangszerem, amit ma is őrzök. Igaz, az utóbbi
években többnyire a teraszajtót támasztjuk ki vele...<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13pt;"><span style="font-family: trebuchet;">Abban az időben voltak olyan szerzemények, ahol
szerepet kapott a szaxofon, a zenekarban, ahol játszottam, befújtam a szólókat,
ezzel is változatosabbá téve fellépéseinket. Majd abbahagytam a zenélést,
hanyagoltam a szaxofont is.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13pt;"><span style="font-family: trebuchet;">Ehhez a hangszerhez kötődik életem legcsúfosabb,
legkellemetlenebb leégése, amit zenészként megéltem. Létezik Budapesten egy
Shades nevű együttes, amelyik az 50-es, 60-as (a Hungária miatt a 70-es) évek
zenéjét játssza. Nagyon jól. Amikor a zenekar 1998-ban megalakult,
basszus-gitárosként egy ideig játszottam velük. Akkor még csak Shadows <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>számokat adtak elő, azóta jócskán kibővítették
a műsorukat. Két évvel ezelőtt kedvem támadt, hogy aktivizáljam magam és
felajánlottam, hogy csatlakoznék hozzájuk hiszen a szaxi ebben a műfajban
nagyon hiányzik. Az ötlet akkor támadt, amikor hallgattam az egyik fellépésüket,
ahol Hungária számokat játszottak, szaxofon szólók nélkül. Különösen a „Várni
rád egy éjen át” című szerzeményben hiányoltam. A zenekar vezetője örömmel
vette a felajánlást, átküldte azokat a számokat, amelyekben szaxofon szóló
hangzik el. Heteken keresztül „szedtem”, betanultam. Megjegyzem, hogy a
Hungária együttes számaiban felcsendülő szaxi-szólókat, nem volt könnyű megtanulni,
de sikerült. Szerintem. Bevallom, hogy voltak olyan terveim is – mivel elsősorban
zeneszerzőnek tartom magam – hogy írok ebben a stílusban eredeti számokat nekik.
Mégis más, amikor egy zenekarnak vannak saját szerzeményei is. El is készült
néhány. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Közöltem, hogy készen állok a
meghallgatásra. A zenekar erre az alkalomra kibérelt egy próbatermet. Megérkeztem
a próbára. Nagyon rossz állapotban. Valami nyavalya fogott el, vírus,
olyannyira, hogy az egyébként is „bibis” fülem is begyulladt, alig hallottam.
Magamat sem és a zenekart sem. Alig jött ki levegő a tüdőmből, nehezemre esett
a fújás. Be voltam lázasodva (amikor hazamentem 39 fokos lázat mért le a
feleségem). A lényeg: olyan pocsékul játszottam, mint még soha. Semmi sem
sikerült. A legegyszerűbb szólókat sem tudtam eljátszani, pedig negyven éve
szaxofonozok! „Tanár úr, készültem...!” Láttam amint a zongorista és a dobos
(akiket nem ismertem) összenéztek „ki ez az amatőr, akit a Gabi elhívott?”. Összepakoltam
a hangszeremet és elkotródtam. Már másnap ágynak estem, két hétig feküdtem
vírusos tüdőgyulladással. A zenekar ezek után persze, nem hívott vissza és a
felajánlott szerzeményeim iránt sem tanúsítottak érdeklődést. Nagyon sajnáltam.
Azóta is. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13pt;"><span style="font-family: trebuchet;">Tegnap délelőtt, miután harmadszor is eljátszottam
a Tequila-szólót megszűnt a zdrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr!<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13pt;"><o:p><span style="font-family: trebuchet;"> </span></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13pt;"><o:p><span style="font-family: trebuchet;"> </span></o:p></span></p>csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-32296279109379699942019-11-23T11:08:00.000+01:002019-11-23T19:30:43.155+01:00A Mirabeau-híd refrénje<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-TyoDy-9wzW0/XdkB5kQlmUI/AAAAAAAAQ0U/Y2eYvdUskU0b-lIr_QPg05_tzYirY1R6ACLcBGAsYHQ/s1600/Mirab%2Bh%25C3%25ADd%2Bakvarell.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="452" data-original-width="640" height="226" src="https://1.bp.blogspot.com/-TyoDy-9wzW0/XdkB5kQlmUI/AAAAAAAAQ0U/Y2eYvdUskU0b-lIr_QPg05_tzYirY1R6ACLcBGAsYHQ/s320/Mirab%2Bh%25C3%25ADd%2Bakvarell.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Csütörtökön este
valamennyivel 9 óra után egy bilincsbe vert megtermett fiatalembert vezetett ki
a rendőrség a párizsi Gros utca 37. szám alatti épületből. Az eset nagy
visszhangot váltott ki, a beszámolók napokig uralták a párizsi bulvár lapok
címoldalát. A gyanúsított nem akárki volt: Guillaume Apollinaire neves (azóta
pláne) költő. Azon a bizonyos csütörtöki napon a naptár 1911. szeptember 7-ét
mutatott. A bűncselekmény amivel terhelték sem egy akármilyen ügy volt:
bűnpártolás Leonardo da Vinci Mona Lisa című festményének elrablása
bűncselekményben. Jocondát a Louvre múzeumból 1911. augusztus 21-én lopták el.
Az ügyben, nyomozási szakaszban a bíró elé állították a költő jó barátját, a
talán még nálánál is híresebb (akkor még fiatal, feltörekvő) Pablo Picasso
festőt is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A költő és a festő szerepe
is tisztázódott. Az ügybe azért keveredtek bele, mert Apollinaire korábbi
titkára, egy bizonyos, belga illetőségű Géry Pieret a Louvre-ból korábban
ellopott három szobor (a francia kifejezés statuette – szobrocska) közül egyet
eladott Picassonak, ami a festőt megihlette az Avignoni kisasszonyok című
alkotás megfestéséhez. A rendőrség a nyomozás során első körben – eléggé gyermeteges
módon – azokat ellenőrizte, akik korábban már tulajdonítottak el műtárgyakat a
Louvre gyűjteményéből. Mellesleg, ez a módszer teljesen tévesnek bizonyult, a
bűncselekményre csak több mint két év után derült fény, akkor sem a francia
rendőrség nyomozásának köszönhetően, miközben a keresett világhírű Leonardo
alkotás majd két éven át Párizsban, a Louvre-tól nem is olyan messze, egy
rejtekhely félhomályában pihent.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-TQvNjMVdDIA/XdkCUjr2mNI/AAAAAAAAQ0c/qv3Bh_5btp0u1FEwCHh3vT6wL4LC1CB5QCLcBGAsYHQ/s1600/G%2BApollinaire.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><img border="0" data-original-height="933" data-original-width="628" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-TQvNjMVdDIA/XdkCUjr2mNI/AAAAAAAAQ0c/qv3Bh_5btp0u1FEwCHh3vT6wL4LC1CB5QCLcBGAsYHQ/s400/G%2BApollinaire.jpg" width="268" /></span></a></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Egy francia nyelvű
kriminalisztikai portál napra bontva leírja a költő öt napját, 1911. szeptember
7-től 12-éig, az elfogásától a feltételes szabadlábra helyezéséig miután a gyanusítás
tisztázódott: semmi közük a két héttel korábban történt Joconda-elrabláshoz.
Nem csak a XX. századi és nem csak a francia, hanem a világirodalom kiemelkedő
egyénisége, a szürrealizmus elődje, a szimbolizmus, kubizmus és egyéb –izmusok
egyik legnagyobb képviselője ólomlábon járó óráit a Santé utcai börtön sivár
cellájában pipázással, olvasással és írással töltötte. Ott írta meg, többek
között a talán legismertebb verse, a Mirabeau-hídjának refrénjét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A vers, amely híressé
tette Párizs, egyébként nem igazán látványos Szajna-hídját, először a Les
Soirées de Paris (Párizsi esték) folyóirat első számában 1912. februárjában
jelent meg (a folyóirat egyik alapítója is Apollinaire volt, az első számban
jelent meg a modern festészetről írt tanulmánya is).</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-TtPFgalto5o/XdkDNKHvoPI/AAAAAAAAQ0w/Qt39HreFD7US9UptOu8_tcNjgAOggDmSACLcBGAsYHQ/s1600/Apol%2B%25C3%25A9s%2BMarie.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><img border="0" data-original-height="1111" data-original-width="728" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-TtPFgalto5o/XdkDNKHvoPI/AAAAAAAAQ0w/Qt39HreFD7US9UptOu8_tcNjgAOggDmSACLcBGAsYHQ/s400/Apol%2B%25C3%25A9s%2BMarie.jpg" width="261" /></span></a></div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A verset Marie Laurencin
festőnőhöz (stílusát a fauvizmus és a kubizmus között elhelyezkedő
nymphizmushoz sorolják) kötődő, hét éven át tartó viharos és botrányos szerelem
ihlette. A festőnő és a költő is abban az időszakban a Mirabeau híd
közelében, a Szajna jobb partján (pestiesen szólva a „budai oldalon”) Párizs
elegánsnak számító Passy városrészében laktak (Marie a La Fontaine utca 32,
Apollinaire először a Gros utca 15 alatt, majd innen, árvíz miatt átköltözött
a 37. szám alatti épületbe). Az egyébként leszbikus hajlamú festőnő az akkori
párizsi művészvilág közismert személyiségének számított, portréin megörökítette
sokukat. Később teljesen kegyvesztetté vált, mert a náci megszállás alatt
kollaboráns volt, igaz állítólag minden szálat megmozgatott, hogy kiszabadítsa
Max Jacob barátját, de sikertelenül...<o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="white-space: pre-wrap;">A vers refrénje eredetiben: </span><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="white-space: pre-wrap;"><i>Vienne la nuit sonne l’heure/Les jours s’en vont je demeure</i></span><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="white-space: pre-wrap;">Szó szerinti, tükörfordításban:</span><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="white-space: pre-wrap;"><i>Jön az éj az óra üt/múlnak a napok én maradok</i></span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A versnek – tudomásom
szerint – hét magyar nyelvű átköltése létezik (Paul Verlaine Őszi sanzonjával
tizenkét költő, műfordító próbálkozott). Az alábbiakban, szemléltetve a
műfordítás megpróbáltatásait, a legmegfelelőbb megoldás keresésének
gyötrelmeit, felsorolom, hogy a refrént ki hogyan költötte át és az Olvasó akár
állást is foglalhat. Természetesen ajánlatos lenne megismerni az egész vers
műfordításait, de ettől, helyhiány miatt eltekintek, akit érdekel,
megtalálhatja. (Apolinnaire nem használt irásjeleket, ezeket a műfordítások is
mellőzik):<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="white-space: pre-wrap;">Illyés Gyula: <i>Jövel éjjel óra kondulj/Minden elmegy minden elmúl</i></span><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="white-space: pre-wrap;">Eörsi István: <i>Óra verj az éjszakában/Megy az idő én megálltam</i></span><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="white-space: pre-wrap;">Mészöly Dezső: <i>Csak szállj le éj az óra üt/Csak szállj idő én várok itt</i></span><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="white-space: pre-wrap;">Rónay György: <i>Jöjj éj verj óra lassan/Az idő megy én maradtam</i> </span><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="white-space: pre-wrap;">Vass István: <i>Jöjj el éj az óra verjen/Száll az idő itthagy engem</i></span><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="white-space: pre-wrap;">Havas Kálmán:<i> Jönnek az éjek és múlnak a napok/S mindennek dacára még mindig itt vagyok</i></span><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="white-space: pre-wrap;">Kemény Ferenc: <i>Éj jön múlnak a napok/Óra üt én maradok</i></span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-7iNRuLE-oow/XdkCwidpIhI/AAAAAAAAQ0k/hHaIcmUUyUQIdU561ugF30iP8AVbr5LfgCLcBGAsYHQ/s1600/Guillaume_Apollinaire_Calligramme.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><img border="0" data-original-height="440" data-original-width="327" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-7iNRuLE-oow/XdkCwidpIhI/AAAAAAAAQ0k/hHaIcmUUyUQIdU561ugF30iP8AVbr5LfgCLcBGAsYHQ/s400/Guillaume_Apollinaire_Calligramme.jpg" width="296" /></span></a><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A fenti példa is
bizonyítja mennyire függ egy irodalmi mű megismerése a műfordító tudásától,
habitusától, ihletettségétől... Amikor még nem létezett fényképezőgép a festők,
akik megtehették meglátogattak híres
festményeket és gyakran másolatot is készítettek, hogy hazatérve ne csak szóban
tudják bemutatni barátaiknak, festő-társaiknak, érdeklődőknek. Megtörténhetett, hogy például a
Mona Lisáról – ha már említettük – hét különböző festő hét különböző másolatán
keresztül ismerkedhetett meg valaki Leonardo remekművével. A másolatok (de még
a fényképek is), hasonlóan mint a műfordítások (említhetnék egy banálisabb
példát is: foci-meccs rádió közvetítése...) csak érzékeltetik több-kevesebb
sikerrel az eredeti művet. A teljes élmény és érték az eredeti műalkotás
megismerése. Amihez fel kell(ene) keresni a festményt illetve elsajátítani az
idegen nyelvet magas szinten.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"> </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"> Jelen esetben a francia nyelvet, hiszen Apollinaire
francia költőnek számít és franciául írt. Noha ereiben egy csöpp francia vér
sem csörgedezett! (Akik esetleg nem tudták: a költő Rómában született
1880.08.25-én, Guglielmo Alberto Wladimiro Alessandro Apollinare de
Kostowitzky néven anyakönyvezték néhány napos késéssel, miután édesanyja
meggondolta, hogy vállalja-e fiát. Az édesanya Angelika Kostowiczka lengyel
arisztokrata származású, a mai Fehéroroszország területén lévő Nowogradekban
született kalandornő volt, aki játékbarlangok környékén (Monaco, Nizza, Cannes)
kereste a kapcsolatokat és boldogulását. A költő édesapja egy svájci olasz
származású katonatiszt volt, aki nem vállalta az apaságot).<o:p></o:p></span><br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-MudZmlL-uSg/XdkDwKW3xZI/AAAAAAAAQ04/yfmi_YqbksAPAd1Jtvkkf4JvVpdv0YYtACLcBGAsYHQ/s1600/Mirabeau%2Bh%25C3%25ADd.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><img border="0" data-original-height="129" data-original-width="389" height="212" src="https://1.bp.blogspot.com/-MudZmlL-uSg/XdkDwKW3xZI/AAAAAAAAQ04/yfmi_YqbksAPAd1Jtvkkf4JvVpdv0YYtACLcBGAsYHQ/s640/Mirabeau%2Bh%25C3%25ADd.jpg" width="640" /></span></a></div>
<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"> </span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">De miért is foglalkozom Apollinaire-el és Párizs
harminchat Szajna-hídja közül éppen az említettel. Leányom nemrégiben Párizsban
járt és a Mirabeau-hídra néző közszolgálati tévéépületben volt dolga. Meséltem
neki a hídról és előjött Apollinaire... A hídon egyébként egy felirat is
emlékezteti az arrajárót a versre:<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-WpJDO1wWqDs/XdkEBLovWVI/AAAAAAAAQ1A/-RuKpL42Jo4lTSGxO9ez8uUcMNj0vesqQCLcBGAsYHQ/s1600/Mira%2Bh%25C3%25ADd%2Bvers%2Ba%2Bt%25C3%25A1bl%25C3%25A1n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><img border="0" data-original-height="816" data-original-width="800" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-WpJDO1wWqDs/XdkEBLovWVI/AAAAAAAAQ1A/-RuKpL42Jo4lTSGxO9ez8uUcMNj0vesqQCLcBGAsYHQ/s400/Mira%2Bh%25C3%25ADd%2Bvers%2Ba%2Bt%25C3%25A1bl%25C3%25A1n.jpg" width="391" /></span></a></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"> <i>„ A Mirabeau-híd
alatt fut a Szajna / S szerelmeink / Miért jut eszembe az ma / Hogy az öröm nem jöhet
csak a jajra / Éj jön, múlnak a
napok/Óra üt én maradok”</i><i><o:p></o:p></i></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="white-space: pre-wrap;"></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-tab-count: 1;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"> </span></span><o:p></o:p></div>
</div>
csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-17584763039736621282019-09-26T19:05:00.000+02:002019-09-26T19:05:42.366+02:00Sutjeska<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<br />
<div style="margin-bottom: 8.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "book antiqua" , serif;">Az
alábbiakban nem a négyszeres montenegroi bajnok, nikšići labdarúgó csapatról
lesz szó. Hanem a folyóról, a Sutjeska kanyonjáról, vadregényes tájról...<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>I šire. </span><o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: 8.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "book antiqua" , serif;">Személygépkocsival
utaztunk a nyáron a Kotori öbölbe Bosznián keresztül. A hosszú út
legizgalmasabb része Foča után, a Drinán túl kezdődik. A több mint ötven
kilométeres szakasz próbatétel a (nem politikai hanem gépkocsi) vezetőnek,
keskeny, kanyargós, lejtőkből és emelkedőkből áll az út a Sutjeska
kanyonjában, jobb oldalt meredeken a felhők közé nyújtózkodó hegyormok, balról
a szakadék mélyén a folyó. Amelyet Tjentište után kétszer is híd szel át.
Augusztus végén egy csörgedezve igyekvő, inkább patak mint folyó. Ám hóolvadás
és nagy esőzések után vészesen meg tud duzzadni. </span><o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: 8.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "book antiqua" , serif;">Mint
1943 tavaszán, amikor vérfürdővé változott ez a táj a Piva és a Sutjeska
folyók, a Durmitor és a Zelengora hegyek között. A jugoszláv történelem Ötödik
offenzívának, a németek Fall Scwarz műveletnek nevezik a május 27-én kezdődő és
június 15.-éig tartó ostromot. A német megszállók, olasz, bolgár és usztasa
segítséggel, összesen mintegy 127.000 katona 300 repülővel támogatva
megsemmisítő szándékkal körülvette a partizánokat. Ott volt a teljes vezérkar
Tito főparancsnokkal az élen, a központi kórház 3.500 sebesülttel és mintegy
16.000 harcos. A majd három héten át tartott ádáz küzdelmek során 7.453
partizán, közöttük 597 „partizanka” (a háborúzás történetében szinte példa
nélküli, hogy csatában ilyen nagy számú harcosnő áldozat) és több mint
másfélezren a civil lakosság közül veszítette életét, a támadók oldalán 2768
német, 411 usztasa és mintegy 2000 olasz katona. A partizán áldozatoknak több
mint fele, mintegy négyezren horvát nemzetiségűek voltak, elsősorban dalmátok.
Ami kellemetlen helyzetbe sodorta a mai horvát államvezetést, amikor az
áldozatok hozzátartozói az idén kérték, hogy legyen a horvát parlament, a Sabor
a megemlékezés hivatalos védnöke. A II. Világháborús eseményeket és a fasiszta
Független Horvát Állam (NDH) történetét a korábbi jugoszláv szemlélettől
eltérően értékelő vezetés ezt elutasította, viszont vállalta a bleiburgi
megemlékezést (usztasákat végeztek ki a partizánok) ahol személyesen megjelent
az államfő is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-opWWdL8r7mE/XYzur9taO0I/AAAAAAAAQvw/jkc4WM7ePXsmSdvxb3EfsXts0RpzWzwBACEwYBhgL/s1600/Tito%2BBurton%2B%25C3%25A9s%2BJovanka.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="326" data-original-width="652" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-opWWdL8r7mE/XYzur9taO0I/AAAAAAAAQvw/jkc4WM7ePXsmSdvxb3EfsXts0RpzWzwBACEwYBhgL/s400/Tito%2BBurton%2B%25C3%25A9s%2BJovanka.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="margin-bottom: 8.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "book antiqua" , serif;">Az
Ötödik Offenzívárol 1973-ban Sutjeska címmel film készült. Tito marsallt, aki
ellenállt, hogy személyisége megjelenjen a korábban (1969-ben) készült Neretvai
csata (Negyedik Offenzíva, illetve Fall Weis német elnevezésben) filmben
ezúttal meggyőzték, hogy a film fő szereplője a Főparancsnok legyen. Ebből
következett a dilemma: ki alakítsa Titót? Akármilyen mezei színész azért,
nehogy már... A választás a kor egyik legnevesebb filmszínészére Richard
Burtonre esett. A jugoszláv elnök vendégül is látta nyaralójában a Brioni
szigeteken Burtont és feleségét Liz Taylort, majd személyesen is megjelent a
film forgatásán. Többek között abban a jelentben, amikor egy légitámadás során
megsebesült a bal válla. Burtonon kívül szerepet vállalt Irene Pappas görög
színésznő is, a zenéjét a neves görög zeneszerző Mikisz Teodorakisz szerezte,
az egyik forgatókönyv író pedig Szergej Bondarcsuk orosz (akkor: szovjet) híres
rendező volt. A film minden idők legdrágább jugoszláv filmalkotásának számít, a
bemutatóra 1973. július 4.-én került sor. Az ősz folyamán Jugoszlávia összes
középiskolását elvitték a moziba, én is láttam a 124 perces alkotást. Tanítási
időben végigvonult a becsei gimnázium összes tanulója, osztályonként
felsorakozva a Kozara nevű moziba. A háborús jelenetekben gazdag, látványos
film, főleg Tito lelki tépelődéseiről és harcosok egyéni sorsairól,
tragédiájáról szól. Külön figyelmet szenteltek Sava Kovačević néphős hősi
halálának bemutatására. Aki a Harmadik Hadosztály parancsnokaként a végső
küzdelmekben, június 13-án esett el. Példát mutatva, elsőként rohant támadásra,
maga után szólítva harcosait, noha a parancsnokok általában biztos fedezékből,
hátulról küldik maguk előtt a harcosokat... <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: 8.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "book antiqua" , serif;">A
film aktuális politikai okokból nem mutatja be az offenzíva történelmileg és
hadászatilag legjelentősebb részletét. Azt, hogy a hadászatilag legképzettebb
és az ellenség szerint is legjobb partizán hadvezér, a spanyol polgárháborút is
megjárt, a Rudóban 1941. december 22.-én megalakult Első Proletár Brigád
parancsnoka, Koča Popović megtalálta az ellenség leggyengébb láncszemét,
egységével áttörte a gyűrűt ahol a 369. német haddest nem volt kellőképpen figyelmes,
majd üzent a Vezérkarnak, hogy ezen a résen, amit harcosai védenek, nagyon
gyorsan vonuljanak át. Tito, aki a politikamentes hadászati értékelések szerint
túl sokat habozott Sutjeskán, zokon vette, hogy Koča Popović a Főparancsnok
megkérdezése és jóváhagyása nélkül hajtotta végre a sorsdöntő áttörést. Egyes
visszaemlékezések szerint, hiúságában megsértve azon nyomban le is váltotta Kočát,
de azután meggondolta magát, amikor belátta, hogy parancsnokának nem volt sem
ideje sem lehetősége (mobiltelefonok híján) konzultálni vele, gyorsan kellett
cselekednie és a menekvés csakis neki és egységének köszönhető. Ennek
hiányában, minden bizonnyal a Vezérkart megsemmisítette volna az óriási
létszámfölényben lévő ellenség. A filmben Koča Popović nincs jelen, meg sem
említik és az áttörést sem mutatták be egyértelműen és tényszerűen. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: 8.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "book antiqua" , serif;">A
Sutjeskai Csata 30. évfordulóján, 1973 június 15.-én nagyszabású megemlékezésre
került sor a helyszínen. Tjentištén, az emlékműnél, ahol 3.301 elesett harcos
nyugszik (az elesetteket egyébként három hónappal később szedték össze és
temették egy közös sírba). A megemlékezésre a hivatalos protokoll nem hívta
meg, a csata valódi hősét, Ko</span><span lang="SR-LATN-RS" style="color: black; font-family: "book antiqua" , serif; mso-ansi-language: SR-LATN-RS;">č</span><span style="color: black; font-family: "book antiqua" , serif;">a Popovićot, akit
mellesleg a túlélő harcosok többszöri nyilvános felhívására csak 1953-ban
nyilvánították néphősnek, annak ellenére, hogy óriási szerepet vállalt az
ország felszabadításában, ő volt a Jugoszláv Néphadsereg első vezérkari főnöke,
majd 1953 és 1962 között külügyminisztere, ő hozta össze Tito találkozását II.
Erzsébet királynővel, Kočának köszönhetően kapott a hadsereg mintegy 15
milliárd dollár értékű amerikai fegyverzetet, ő volt rövid ideig az ország
alelnöke... A lausanne-i gimnáziumot, majd a párizsi Sorbonne-on filozófiát
végzett, André Bretonnal szoros barátságban lévő szürrealista költőt,
nyugatbarát politikust (aki sohasem kedvelte a szovjeteket és viszont) ugyanis
egy évvel a film bemutatása előtt, 1972-ben „érdemei elismerése mellett”
menesztették. Amikor a Párt leszámolt a „szerbiai liberális hullámmal”, akik,
Koča Popović támogatásával az ország demokratizálását követelték. Szabad
véleménynyilvánítást meg ilyesmit... Hozzá kell tenni, hogy különösebb
bántódása azon kívül, hogy nem polizálhatott és nem írhatott kedvenc lapjába a
belgrádi Borbába (ahol például egyik cikkében szóvá tette a vezető elvtársak
feleségeinek a társadalmi rendszerhez nem méltó viselkedését, túlkapásait,
magyarán rongyrázását) nem történt, élte békés nyugdíjas éveit nyugalmazott
tábornoki juttatásából Belgrádban, a Brioni szigeteken és dubrovniki házában
(amit még a tehetős bankár apja vásárolt a háború előtt). Annak ellenére, hogy
nem hívták meg, Koča Popović beült a „szpacseknak” becézett kis Citroenjébe,
leautózott Tjentištére, felkereste egykori harcostársait, velük együtt
megszállt a részükre felállított katonai sátorban, majd minden feltűnés nélkül
visszautazott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-v75egJbv20E/XYzu0Cq092I/AAAAAAAAQv0/r5oahB-qdh8zHvg_9ipXtC2HXNJwgvfLQCLcBGAsYHQ/s1600/Tjentiste%2Bkoszor%25C3%25BAkkal.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="461" data-original-width="650" height="225" src="https://1.bp.blogspot.com/-v75egJbv20E/XYzu0Cq092I/AAAAAAAAQv0/r5oahB-qdh8zHvg_9ipXtC2HXNJwgvfLQCLcBGAsYHQ/s320/Tjentiste%2Bkoszor%25C3%25BAkkal.jpg" width="320" /></a><br />
<div style="margin-bottom: 8.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "book antiqua" , serif;">Tjentište
egykoron a Népfelszabadító Háború hagyományait ápoló, szocialista fiatal
nemzedék számára kultikus helynek számított. Egyik elmaradhatatlan célállomása
a középiskolai osztálykirándulásoknak. Az én korosztályom ennek ellenére valami
miatt kihagyta, később sem adódott alkalom arra, hogy bepótoljam ezt a
mulasztást. (Egy másik mulasztást sikerült bepótolnom, ellátogattam egy
fontosabb kultikus helyre, az Anfield stadionba Liverpoolban...) Az egykoron
modernnek számító, mutatós szállodák, valamint a múzeum épülete lerongyolódtak.
Hasonlóan, mint más, partizán emlékmű és emlékhely, ezt is a legutóbbi
háborúban alaposan megrongálták, megalázták. Néhány évvel ezelőtt Szarajevóban
tartottak az egykori jugoszláv köztársaságokból érkező muzeológusok egy
tanácskozást ahol beszámoltak a népfelszabadítós emlékművek állapotáról. Itt
hangzott el többek között, hogy a drvari emlékhelyet is megrongálták és
ellopták Tito ott őrzött eredeti egyenruháját amelyet a születésnapjaként
nyilvántartott május 25-én indított, Hetedik Offenzíva (újabb sikertelen
kisérlet a fasiszták részéről, hogy megsemmisítsék a Vezérkart és a
Főparancsnokot) során viselt. Az egyenruhát később – ez is elhangzott a tanácskozáson
– Kanadában valaki 10.000 dollárért eladta egy gyűjtőnek.</span><span lang="SR-LATN-RS" style="color: black; font-family: "book antiqua" , serif; mso-ansi-language: SR-LATN-RS;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: 8.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "book antiqua" , serif;">A
tjentištei emlékművet az idén renoválták. Mert egy furcsa esemény történt
tavaly január utolsó szombatjának éjjelén: megnyílt a Föld az emlékmű előtt,
mintegy 100 méter átmérőjű kráter keletkezett! El is terjedt a környéken a
rémhír, hogy az ott eltemetett partizánok (mind a 3.301-en) megelégelték a
történteket és elindultak bosszút venni azokon, akik megrongálták az
emlékművet, meggyalázták emléküket, azokat a célokat, azt a társadalmi
berendezést, amiért életüket áldozták... A geológiai magyarázat: földcsuszamlás
történt. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: 8.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: black; font-family: "book antiqua" , serif;">Végül
egy aránylag friss információ azoknak, akiket a foci mégis jobban érdekel a
fentiekben érintett témáknál: a nikšići Sutjeska a Telekom Első Liga (így
hívják hivatalosan a montenegroi NB-t) <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>a
szeptember 18-án lejátszott rangadón 4:1-re lesöpörte az addig éllovas, örök
rivális fővárosi Budućnost csapatát és az élre állt. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: 8.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<br /></div>
csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-4945295265095589382019-05-23T18:38:00.001+02:002019-05-23T18:38:37.502+02:00Vasárnap délután, Gyálán <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">A tanulság: sajnos el kell jönni Vajdaságból a
vasárnapi ebéd előtt. Mert aki ebéd után indul, az a határon bedugul. Minél
később és tovább ebédel annál nagyobb a veszély a hosszadalmas várakozásra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">A gyálai határátkelőhelyet
mindeddig jól járhatónak tartottam. Valószínűleg a gyorsabb átjárhatóságnak
híre ment és sokan, akik korábban más határátkelőhelyet vettek igénybe,
áttértek erre az Észak Bánát-i lehetőségre. Vasárnap délután (ebéd után,
persze) 15.47-kor érkeztünk a faluba, a sor vége közelebb volt a falu széléhez,
mint a központhoz. Fél óra várakozás és araszoló haladás után elsétáltam
egészen az átkelőhelyig és megszámoltam az autókat. Száznyolc jármű sorakozott
előttünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Sétáltam egyet. A faluban
igazi falusi „sunday lazy afternoon” hangulat honolt. Falusi szokás szerint
bárkivel találkoztam, mindenki köszönt. Az egyik udvarban egy család vasárnapi
ebédjét fogyasztotta. Az asztalon ott voltak a tányérok, tálak, de már a
kalácsnál tartottak. Ők is rámköszöntek, az ismeretlen járókelőre.
Visszaköszöntem és jó étvágyat kívántam. „Izvolte!” – hívott meg a családfő.
Megköszöntem az invitálást és közöltem, hogy már elfogyasztottam az ebédet.
(Ezért várakozok most itt a sorban).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Az autósor ekkor már
végigért a falun, lehet, hogy a kanyaron is túl. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egyszeriben több helybeli, KI rendszámtáblás
autó elkezdte előzni a várakozó kocsisort. A sorból kiugrott egy német
rendszámtáblás Audi is és a nyomukba eredt, gondolván, hogy ezek a helybeliek
biztosan tudnak valami megoldást, gyorsított eljárást, ismernek valami
kiskaput, esetleg nekik eltitkolt külön határátkelőhelyük létezik valahol, egy
felüljáró a kerítésen át... Az öt autóból álló karaván (plusz a „gastarbeiter”
család) befordult a szélső utcába balra. „Igen, körbemennek a párhuzamos utcán
és a templomnál majd a sor elé vágnak” – feltételeztem tervüket.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-fanLnMnz5Kk/XObMVcODesI/AAAAAAAAQeo/5vYuKTtdsR4hjfnHVuILZ6h_5Dz29BVzgCLcBGAs/s1600/Gy%25C3%25A1la%2Btemplom%25C3%25B3ra.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1461" height="400" src="https://2.bp.blogspot.com/-fanLnMnz5Kk/XObMVcODesI/AAAAAAAAQeo/5vYuKTtdsR4hjfnHVuILZ6h_5Dz29BVzgCLcBGAs/s400/Gy%25C3%25A1la%2Btemplom%25C3%25B3ra.jpg" width="365" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;">Nem az történt. A szélső
utca végén a KI jelzésű autók egymás után leparkoltak egy épület előtt. Ekkor
láttam, hogy a libalegelőnek gondolt zöld terület két végén hálóval ellátott
foci kapuk állnak, magyarán: ez a helyi stadion, pontosabban focipálya. Az öt
autóval pedig a vendégcsapat érkezett meg a gyálai Anfield Road-on. A német
rendszámtáblás Audi is ekkor belátta, hogy elb...altázta. Visszafordult,
megtalálta azt az autót, aki mögött állt és megpróbált oda visszasorakozni. Nem
tudom mire jutottak, nem vártam meg az egyezkedés végét, mert váltottam Emma
feleségemet a kormánykeréknél (ő sétál, én araszolok).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Cambria",serif; font-size: 13.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lassan a 225 éves templom közelébe értem, már
láthattam a toronyórát. Valamikor, talán egy vasárnap délután háromnegyed öt
előtt négy perccel megállt. És azóta nem mozdul az idő Gyálán.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br /></div>
csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-12558324578044254702019-02-17T17:08:00.003+01:002019-02-17T17:08:47.061+01:00Poloska<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Fekszem
az ágyban. Ágyba döntött egy parányi, csak mikroszkóppal látható ellenség. A
vírus. Több mint két hónapon keresztül sikerült ellenállnom. Végül az történt,
mint a korábbi években is. A parányi ellenség akkor vívta ki KO győzelmét,
amikor alkohol-absztinenciát rendeltem el magamnak. Voltak az ünnepek, meg az unalmas
január, eldöntöttem előre, hogy Lóci születésnapja után (február 9.) semmi
alkohol. Lócival még koccintottunk a Liverpoolban felfedezett White and Mackay
skót nedűvel ebéd előtt, majd ebéd után finom vörös borral... Hétfőtől pedig
absztinencia. Májtisztítás. Fogyókúra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Fekszem az ágyban és a mennyezetet bámulom.
Belefáradtam az olvasásba, mert nem csak az orrom folyik, a szemem is állandóan
könnyedzik. Aludni sincs kedvem, Egyébként is, alváshoz fel kellene szerelnem a
maszkot... (az egy másik történet, hogy fulladás miatt csak orrbadugott maszkkal
tudok aludni).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Nézem a mennyezetet és egy poloskára
figyeltem fel. Nem olyanra, amit a Szolgálat helyez el. Azt nem találtam meg.
Nem is kerestem. A korábbi lakásban, a ’90-es években, biztosan lapult valahol.
Akkoriban még aktív újságíróként naponta beszéltem Újvidékkel, a
szerkesztőséggel, megbeszéltük mi történik az országban, Vajdaságban, a
vajdasági magyarokkal... Exkluzív infókhoz juthatott az, aki lehallgatta. Ha
lehallgatta. Nem becsülöm túl szerény személyem jelentőségét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Ez a poloska a mennyezeten mozgott.
Jobb elfoglaltság híján lemértem a sebességét: tíz másodperc alatt kábé tíz
centimétert haladt. Nyugatról keleti irányba. „Keleti nyitás!”. Fejjel lefelé.
Nyomult vagy 18 centimétert, azután megállt. Gondolkodni? Mekkora lehet a
poloska agya? Gondolkodik egyáltalán?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Ha jól emlékszem a poloska-invázió
Magyarországon tavalyelőtt jelentkezett. Nem tudni honnan másztak elő, de elöntötték
a lakásokat. Mint a migráncsok. Naponta fogdostuk össze a padlóról, a falakról,
az asztalról, a philodendronról, de még a TV képernyőjéről is, de ezek csak
jöttek, jöttek. Mintha Soros hívta volna őket. Vagy valamilyen gyanús, hátsó
szándékkal bajkeverő civil szervezet. Azután – szinte egyidőben, ahogy megépült
a határon a drótkerítés – egyszeriben lanyhult a jelenlétük.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Ha egészséges lettem volna,
felpattanok az ágyra és Szilvia segítségével (Szilvia nem nőszemély, hanem
papírtörlő) elkapom, és a budapesti szennyvízrendszeren keresztül küldem volna
egyenest a jeges Dunán át a Fekete tengerbe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Nem pattogtam. Szemléltem.
Asszociáció: bogarak, Beatles. Imádom a Beatles-t, miért írtanám a bogarakat? Miért
küldeném a jeges Dunába? Mit árt nekem ez a poloska? Jó, zenélni nem tud, nem
tücsök, de nem csíp, nem repül az ember fülébe, szemébe, poharába, edényébe.
Nem rágja le a vázában illatozó virágot, nem piszkítja be a falon lógó festményeket,
képeket, nem zavarja a Wifit, a kábeltévét, a térerőt. Csak akkor ereszt
magából büdös szagot, ha bántják. Így védekezik. Ezért is becézik
büdösbogárnak. Ha nem bántják, nem árt. Szagtalan (mint a kínai parfüm fél óra
elteltével). Mászik békésen a falon. Fejjel lefelé. Másodpercenként 10
centiméteres sebességgel. Keleti irányba. Ha megtett távoláságát a térképen
vonalzóval meghosszabítanám, kiderülne, hogy Azerbajdzsán felé halad. Kábé 128
év múlva érne Bakuba, ezzel a sebességgel. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">De, mint ahogy a fenntiekben is
említettem, Ringo egy ponton megtorpant. Spekulált. Meggondolta magát. Elállt a
keleti iránytól. Parányi agyában azt döntötte el, hogy jobbra fordul. Dél felé.
És határozottan, felgyorsult sebességel (tíz másodperc alatt immár 12
centimétert tett meg, kábé), mintha GPS vezérelné, tartotta a nyílegyenes déli
irányt. (Röszke – Bitola –Fokváros).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Rövidesen kiderült az elhatározásának
célja: a mennyezet közepére felszerelt lámpabúra alá kúszott be! Szörnyű még
bele is gondolni, hogy ott tanyázik az egész rokonsága! Nem, nem lehet, hiszen
ott, ha bekapcsolom a világítást nagyobb a hőség, mint ami Irakra, Dubajra, a
szaúdiakra, Szíriára, Afrikára vár a klímaváltozás során húsz éven belül (majd
csak akkor menekülnek tömegesen a migráncsok a Közel-, és Közép-Keletről, meg a
Fekete Kontinensről Skandinávia és Grönland irányába! Olajgmágnásból lett
koldusok fognak kéregetni Nuuk főutcáján!).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Megnyugodtam. Fél perc után kimászott
a búra alól. Nem találta ott a rokonságát. Északi irány a mennyezet széléig,
majd lefelé a falon, és: bekúszott az egyik festményem alá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">A fenntiekben leírt esemény a múlt kedden
történt. Amikor még abban bíztam, hogy Neocitran, Coldrex, aszpirin C plusz, Béres
C-vitamin, Supradyn, meg miegymás kigyógyít. Csütörtökön elkezdtem szedni a
Becséről hozott antibiotikumot. Töredelmesen bevallom, orvosi utasítás nélkül,
ugyanis influenza-járvány esetén nem lehet kivárni a sort az orvosnál, a váróteremben
csak még változatosabb vírus-koktélt lehet összeszedni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Ja, és a két skót úriember, White és
Mackay is segítségemre sietett. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br /></div>
csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-72203440154084152982019-02-09T14:37:00.001+01:002019-02-09T14:37:27.490+01:00Három óra tíz perc<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Gimnazista
koromban találtam ki, hogy karórámat tartósan átállítom minusz 3 óra 10
perccel: ha az én órám 5 órát mutatott (mindegy, hogy délelőtt vagy délután) az
a 8 óra 10 percnek felelt meg a környezetemben nagy többség által használt
Közép-Európai időnek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Erre a fondorlatra a következő esemény
miatt szántam rá magam: egy szép tavaszi napon, talán május volt, az újvidéki
városi autóbuszban közelebb lépett hozzám egy csinos lány. Már-már azt hittem,
hogy talán neki is megakadt a szeme rajtam vagy valami, és majd -. Közben csak
a karórámról akarta leolvasni a pontos időd. Nem kérdezte, hogy „Fiatalember,
bocsánat, hány óra van?”, amire én tovább fűztem volna a beszélgetést, esetleg
leszálltam volna ugyanazon az állomáson, ahol ő... Szóval lehetett volna
valamilyen folytatás.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Ekkor döntöttem el: ha valaki az én
órám alapján szeretne tájékozódni, ne legyen az annyira egyszerű. A valós idő
megfejtését a +10 perc hozzáadással nehezítettem meg, mert ilyen eltérés nem
létezik. Az időzónák +/- teljes órákra tagolódnak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-IMgp7tRO_3s/XF7XMx3t7KI/AAAAAAAAP4I/e9y4LWvhQ4kmqTGDt7O4TCIDHvCXFFglwCLcBGAs/s1600/Grytviken.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="900" height="177" src="https://4.bp.blogspot.com/-IMgp7tRO_3s/XF7XMx3t7KI/AAAAAAAAP4I/e9y4LWvhQ4kmqTGDt7O4TCIDHvCXFFglwCLcBGAs/s400/Grytviken.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Hogy még érdekesebb legyen a minusz 3
órás időszámítás egy olyan sáv, amely at Atlanti óceánon húzódik végig és a
sávban csak egyetlen város található: Grytviken. Ha valakinek esetleg így, első
olvasatra „nem ugrott be” hol található az említett város, emlékeztetném, hogy
az Egyesült Királyság tengerentúli területeihez tartozó Déli-Georgia és
Déli-Sandwich szigetek székvárosa (a Déli-Sandwich szigetek nem tévesztendőek
össze az Északi-Sandwich szigetekkel, közöttük akkora a különbség, mint a
lazacos és a kolbászos szendvics között). Az említett szigeteken a fókákon
kívül nincs őslakosság, ennek ellenére 1982 áprilisában a Falkland válság
idején ádáz csatákat vívott itt Argentína és az UK. A Vaslady (nem Hosszú
Katinka, hanem Margareth Thatcher volt miniszerlenök-asszony) megmakacsolta
magát, demonstrálni igyekezett a világ előtt, hogy a Brit Oroszlán nem
fogatlan. Az említett évben április 3-án az Argentín hadsereg elfoglalta a
szigeteket, de a britek április 25.-én visszafoglalták. Időbe tellett mire
odaértek, hiszen a szóban forgó település és szigetek a Tűzföld és az
Antarktisz között található, valahol a félúton, mind a kettőtől nagyon messze
(tudom, hogy ez nem pontos távolsági meghatározás, de nincs kedvem kikeresni a
pontos adatokat). Az egyáltalán nem angolos elnevezésű (az ide hajózó norvégek a névadók) Grytviken városkában – a
temploma a képen látható – lényegében csak tudósok, kutatók, helyőrség, némi
államhivatal valamint fóka- és bálnavadászok tartózkodnak rövidebb-hosszabb
ideig. Templom létezik, feltételezm, hogy hentes, és pékség is, hiszen a
legközelebbi pékség vagy bevásárlóközpontba nem olyan egyszerű átugrani, ehhez többezer
mérföldet kellene megtenni, ami hajóval hetekbe tellik, de repülővel is egész
napos utazás. Templom, az van, stadion nincs. Igaz, igény sincs rá, de attól
még építhetnének... <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Az időátállítást gyorsan megszoktam.
Ha hajnali négykor elindultam az iskolába, jó eséllyel odaértem a külvilág
számára fél nyolckor kezdődő tanításra. Ezek után is többször megtörtént, hogy
karórával nem rendelkező személyek, olyan helyen, ahonnan nem látszott a
toronyóra (mondanom sem kell, bármennyire is mai észjárással felfoghatatlan,
hogy abban az időben nem létezett mobil telefon, melynek kijelzője pontos időd
mutat) kérdezés nélkül próbáltak tájékozódni a karórámról. Majd felhívták a figyelmemet:
megállt az órája!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua"; mso-fareast-font-family: "Book Antiqua";"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><!--[endif]--><span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Nem
állt meg – válaszoltam, majd hozzáfűztem – szabadon választott egyedi, saját
időzónámban élek!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">A magyarázatomra érkező válaszukat az
arckifejezésükből ki lehetett találni...<span style="mso-spacerun: yes;">
</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Mindez pedig arról jutott eszembe,
hogy tegnap délután, a 4-es villamoson (mindig megnézem, hogy melyikre, a 6-os
vagy 4-es villamosra lépek fel, noha oly mindegy, mert mind a kettő közlekedik
azon a távon, amire igénybe veszem, az Oktogon és a Margit híd budai hídfő
közzött) egy nő egyértelműen a karórámra pillantott (egyszerűbb volt, mintha
előkotorászná a telefonját).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Micsoda érdekes véletlen: három óra
tíz percet mutatott az óra!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br /></div>
csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-22676905705242118972019-02-03T17:36:00.001+01:002019-02-03T17:36:13.869+01:00A "B" oldalról<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<h3 style="text-align: center;">
Csak az agyonkoptatottra emlékezem</h3>
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-rZ9fF-C8yZg/XFcYQBN2KwI/AAAAAAAAP3g/r1a2e-87MDYsD9QU1I47toCpRuUJX7_rACLcBGAs/s1600/ploca.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="416" data-original-width="740" height="223" src="https://2.bp.blogspot.com/-rZ9fF-C8yZg/XFcYQBN2KwI/AAAAAAAAP3g/r1a2e-87MDYsD9QU1I47toCpRuUJX7_rACLcBGAs/s400/ploca.jpeg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Autóvezetés közben általában
nosztalgia rádiót hallgatok. Ilyenből a közelmúltig kettő volt fogható Budapest
vételkörzetében. Múlt időben írom, ugyanis a SlágerFM nevű rádió február 2.
éjféltől lényegében megszűnt, új koncepcióval új frekvencián, a 95.8-on, az
egykori Rock Rádió helyén szól. A Sláger FM Budapest körzetében a
leghallgatottabb rádió volt, majd megjelent a Retro Rádió. A SlágerFM a 80-as
és 90-es évek legjobb slágereivel hirdette magát szlogenjében, a Retro ezt kibővítette
a „’60-as, ’70-es és ’80-as évek legnagyobb slágerei” meghatározással. Közben
egyik is másik is játszott Chuck Berry-t, Little Richard-ot, Elvis Presley-t,
hiszen milyen nosztalgia adó az, amely a rock and roll nagyjait nem sugározza,
ezek az előadók és a műfaj nagy sikerei pedig az ’50-es évekből származnak! De
nem ez a lényeg...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Egy
szakmáját szerető igazi zenei szerkesztő számára nem létezhet kellemesebb feladat,
mint válogatni egy akkora gyémántbányában, mint az elmúlt 50-60 év könnyűzenei
produkciója! Micsoda gyöngyszemeket lehet(ne) itt találni! A zenekedvelő
korosztályom többsége – hasonlóan mint én is – rendelkezik kedvenc
zeneszámainak a gyűjteményével, amit szívesen hallgat, olyan szerzemények,
amelyek mellett társaságban, vagy magányában egy italka mellett szívesen nosztalgiázik.
Az a korosztály, amely Jugoszláviában nőtt fel abban a szerencsés helyzetben
volt, hogy akkor naprakészen megismerhette a világ könnyűzenei kínálatát. Az
is, aki csak a rádiót hallgatta, hiszen a jugó-adók ezeket sugározták. Itt külön
meg kell említeni az Újvidéki rádiót, amely még 1968-ban beindította a
felejthetetlen Futótűz című (a hivatalos megfogalmazás szerint) „ifjúsági
könnyűzenei műsort” Szkopál Béla vezetésével. Majd őt követte péntek esténként
Kovács Károly által szerkesztett és vezetet Slágerparti, Zenebona ... Ezeknek a
műsoroknak a környező országokban (Magyarország, Románia, de még Csehszlovákia
is) több tízezernyi rendszeres hallgatója, rajongója volt. Mellesleg, mindennek
létezett egy ravasz politikai háttere is, az Újvidéki rádió minden pénzt,
lehetőséget (a legújabb sikerszámok beszerzése) és szabadságot megadott az
említett műsorvezetőknek, hogy a műfajban kiváló műsort készítsenek már azért
is, hogy a szomszédos országok fiatalságát a hullámsávra, az Újvidéki rádió
hallgatására szoktassa. Mert a műsor után következtek a hírek, amelyen
keresztül már politikai propagandát lehetett elültetni a szocreál országokban
élő magyar ajkú fiatalok fülébe... („Mennyivel jobb a jugó rendszer, mint a
magyar, román, csehszlovák...!”)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Egyszóval:
mi képben voltunk a világ könnyűzenei termésével. Nem csak az Újvidéki rádió
említett műsorának és más csatornáknak köszönhetően (Belgrádi rádió Minimax
című adása szombaton reggel 8-tól délig, hétfőn este a Veče uz radio, a Zágrábi
rádió Taxi za Babilon c. adása stb.), hanem azért is, mert a zenei újdonságok
lemezen is megvásárolhatóak voltak. Mindebből következik, hogy sokkal nagyobb
volt a választékunk és a lehetőségünk, hogy felfigyeljünk olyan szerzeményekre
is, amelyek nem szerepeltek a sikerlisták élén, hanem a „kislemez” (a 45
fordulatszámú) B oldaláról kedveltük meg, vagy valamelyik ínyenc zenekedvelő
felhívta valamelyik ritkaságra a figyelmünket... <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Talán mondanom
sem kell, hogy egy jóízlésű zenehallgató ebből a korosztályból, ha
nosztalgiázik, még véletlenül sem a Mándoki-féle Dzsingisz kán című brutális,
német nyelven előadott (na, nem a német nyelv miatt mondom) diszkó-förmedvényt
helyezi a korongra. A gondosan összeszedett zenei válogatásában sem valószínű,
hogy az agyonkoptatott ABBA, Boney M vagy Depeche mode számok helyet kaptak.
Ezeket már akkor meguntuk. És a jugó adók, akkor sem játszották az unalomig,
mert volt ízlésük (inkább a diszkókban nyomták a DJ-ek).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A hivatalos
kimutatás szerint a Retro Rádió által leggyakrabban játszott külföldi szám éppen
a fent említett Dzsingisz kán! Folytassam? Toronymagasan a legtöbbet játszott
előadó a Neoton família és az ABBA. A legtöbbet játszott zenei szerzemény pedig
a Lady Carneval Korda Gyuri bácsitól és a Nem csak a húszéveseké a világ,
Aradszky Lászlótól. Az említett adón egyébként egy hazai, egy külföldi váltásban
sugározzák a szerzeményeket. Amikor a jelentős anyagi háttérrel rendelkező – a nemrég
elhúnyt Andy Vajna érdekeltségébe tartozó cég által indított – adó országos
frekvenciával beindult, be kell vallanom, kellemes meglepetésként tapasztaltam,
hogy a külföldi számok között időnként felhangzottak olyanok is, amelyek már
hozzáértést és ízlést feltételeznek. Azután vettem észre, hogy ugyanazok a
számok, ugyanabban a sorrendben hallhatóak, amelyeket a Spotify gyűjtött össze
a ’70 es évek zenéjének válogatásában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Logikus.
Honnan tudná a – korosztályunkhoz képest – fiatal zenei szerkesztő, hogy mit
hallgattunk a ’60-as, ’70-es években? Ezért a Spotify válogatását veszi elő. A
Retro adón feltűntek a magyarországi veterán DJ-ek, a retro zene állítólagos
ismerői, de ők is inkább a bevált és bejáródott menüből válogatnak (ABBA,
Neoton, Depeche mode). Valahol igazuk is van, mert a kívánságműsorokból kiderül
(Dévényi Tibi bácsi „legendás” Három kívánság c. műsora például), hogy a
magyarországi hallgatók ezeket a számokat igénylik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Olyan ez, mint
amikor egy étterem étlapján csak a jól bevált rántott hús és pörkölt a
választék. Amikor a tulaj nem kíván kísérletezni kevésbé ismert kínálattal. Az
ínyenc készítsen magának! A zenei ínyenc rakja össze magának a válogatást, ha a
resti menüjét unja!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Mindez, amit a
fentiekben leírtam egy konkrét eset kapcsán fakadt ki belőlem. A minap, a
budapesti dugóban araszolva szokásomhoz híven az (akkor még létező két)
nosztalgia adó között váltogattam. A szokásomhoz tartozik az is, ha (nagy
eséllyel) az éppen hallgatott adón felcsendül valamilyen ABBA, Boney M, Depeche
mode, Neoton família, vagy az általam két legutáltabb szám (a Dzsingisz kán
vagy a Gedeon bácsi – ezektől frászt kapok) akkor egy gombnyomással váltok. A
SlágerFM a 103.9-en volt fogható, a Retro „eggyel lejjebb” a 103.3-on.
Bekövetkezett: a Sláger FM-en bejött a Depeche mode, egy gombnyomás, a Retron
pedig a Gedeon bácsi! Tovább „ereszkedtem”. Legnagyobb meglepetésemre a Deep
Purple-tól az igencsak ritkán játszott (ezek az adók a Deep purple-tól esetleg
csak a legelnyűttebb Smoke on the watert ismerik) Demon’s eye című szerzemény szólt!
Eszembe jutott, hogy annak idején „leszedtem” ennek a számnak a basszus és az
orgona szólamát is, jól esett ismét hallani. A Demon’s eye után pedig még egy
Deep purple: My woman from Tokyo! Ezt sem hallottam még nosztalgia rádión
Magyarországon! Ugyan melyik adó lehet ez, amelyik ritkán sugárzott Deep
purple-öt ad? Rock rádió? Közben kerek óra lett, hírek. „Itt a Katolikus
rádió...”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Írásom célja
korántsem az, hogy a Katolikus rádiót reklámozzam és amikor a ritka
gyöngyszemeket emlegettem, nem a Deep purple-ra gondoltam első sorban. Hanem...
Mivel hullott a hó, eszembe jutott, hogy ha netalán zenei szerkesztő lennék
valamelyik nosztalgia rádióban, a hóesésről Adamo „Tombe la neige” című számát
biztosan lejátszanám. Igaz, nem angol nyelvű, nem sokak által ismert sláger. De
egy szép szerzemény, amit talán ismeretlenből is szívesen meghallgatná akár a
magyarországi rádióhallgató is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Értem én, hogy
a hallgatóságot kell növelni (a reklámok miatt), és a tömegízlés a rántotthús-pörkölt
kombinációra korlátozódik, de időnként talán be lehetne „csempészni” egy-két
ismeretlen zenei gyöngyszemet valamelyik lemez B oldaláról. Hiszen van miből
válogatni! Fél évszázad zeni produkciója között megannyi olyan szerzemény akad,
amely bizonyítottan, ismeretlenből is, első hallásra megérinti a hallgatót.
Melynek hallatán felteszi a kérdést: „Mi volt ez a szám?” és utánakeres, mert
szívesen meghallgatná ismét. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
</div>
csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-59962077141208809252019-01-12T13:25:00.001+01:002019-01-12T13:26:25.668+01:00A Benczúr Ház teraszán<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Június volt. A Benczúr Ház udvarában
pompázó terebélyes hársfa ontotta illatát. A mellette lévő, szintén több
évtizedes akác már búcsúzott a tavasz illat-palettájától, de mint ahogy a
kevéske, nem tolakodó száraz vörösbor zamata csak gazdagítja egy ételnek az
össz illatát és mint ahogy a gordonka bársonyos mély hangja megalapozza a vonós
négyes összhangzatát, a teljes illat-élményhez, a hárs vezető szólamához,
hozzátett az akác is.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; mso-tab-count: 1;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-qCl1zLNdamk/XDnY2RIFaOI/AAAAAAAAPxs/GNO7bqBo-zIhQGpKLdjK2ofAT29Vgfm0ACLcBGAs/s1600/Bencz%25C3%25BAr%2Bh%2Bterasz.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><img border="0" data-original-height="1061" data-original-width="1600" height="265" src="https://3.bp.blogspot.com/-qCl1zLNdamk/XDnY2RIFaOI/AAAAAAAAPxs/GNO7bqBo-zIhQGpKLdjK2ofAT29Vgfm0ACLcBGAs/s400/Bencz%25C3%25BAr%2Bh%2Bterasz.jpg" width="400" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Felirat hozzáadása</span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><o:p></o:p></span><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A
Benczúr ház teraszán ültem egy kellemes ebéd után. Környezetemben vannak, akik
már-már nem természetesnek tartják a finom étkek iránti rajongásomat. Ez nem
jelent finomkodást, válogatást, esetemben a finom étek lehet szinte akármi, ami
igényesen készült. Lehet, hogy szégyellnem kellene, hogy annyira élvezem. Azzal
vígasztalom magam, hogy a történelem számos ismert személyiséget jegyez,
akiknek hasonlóan az átlagosnál nagyobb élvezetet jelentett a finom étek.</span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><o:p></o:p></span><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span></span><span style="font-size: 12pt;">Ültem
a Benczúr Ház teraszán, itt kell talán megjegyeznem, hogy az épületnek háznak
semmi köze nincs Benczúr Gyula festőhöz. Illetve csak annyi, hogy Budapesten a
Beczúr utca 27 alatt található. Amikor felépült, a XIX. század másik felében,
az utcát még Nagy János utczának nevezték. A három szintes épületet a sikeres
újpesti szeszgyáros, Stern Ignác építette. </span></span><br />
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-Xe2SrVGd93s/XDnZbi68-mI/AAAAAAAAPyM/B_oF1QKCYn0GcP-kv64Xyx7g2NkCHE4NACEwYBhgL/s1600/Bencz%25C3%25BAr%2Bh%2Bk%25C3%25ADv%25C3%25BClr%25C5%2591l.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="730" height="400" src="https://4.bp.blogspot.com/-Xe2SrVGd93s/XDnZbi68-mI/AAAAAAAAPyM/B_oF1QKCYn0GcP-kv64Xyx7g2NkCHE4NACEwYBhgL/s400/Bencz%25C3%25BAr%2Bh%2Bk%25C3%25ADv%25C3%25BClr%25C5%2591l.jpg" width="365" /></span></a></div>
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Az épületet Egyedi villaként is
nevezték, ugyanis a szeszgyáros Ignác fiai, Artúr és Lajos 1889-ben Egyedire
magyarósították vezetéknevüket, annak alapján, hogy Artúr Egyed környéki
földbirtokos volt, korában híres lótenyésztő. Lehet, hogy sokan nem tudják,
azok közül, akik jártak már a Benczúr Ház udvarán lévő nyári színpadon
bemutatott előadáson, hogy a színpad mögött van eltemetve Kincsem egyik
onokája! A háromszintű ház alagsorában is egyébként istállók voltak, amikor a
házat felépítették. A család sorsa mellesleg tragikusan végződött, a
földbirtokos Artúrt veje fojtotta meg, mert nem volt hajlandó rendezni a vejkó
valamilyen adósságát, a szeszgyárat öröklő Lajos pedig tönkrement és a teljes
összeomlás előtt öngyilkosságot követett el 1927-ben. Az épületet a
Magyar-itáliai Bank vette tulajdonába, ennek a banknak tartozott legnagyobb
összegben Lajos. Az épületet 1930-ban megvásárolta a Magyar Királyi Posta
Jóléti Alapítvány, azóta a Benczúr Ház a postásoké, itt található a Posta
Múzeum is.</span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Ültem
a Benczúr Ház teraszán, nem gondoltam az Egyedi (Stern) család történetére,
egyszerűen csak élveztem, a talán még általuk ültetett hárs és akác illatát, a
tavaszi napsütést és úgy kifakadt belőlem, hogy milyen kevés is elegendő
ahhoz, hogy az ember boldog legyen. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> <table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-KaLZumefvzo/XDnZRrgZjQI/AAAAAAAAPx0/MMMdXgIPq60fmMdwKtUWZls9pr6iEIaWACLcBGAs/s1600/Bencz%2Bh%2B%25C3%25A9tterem.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="458" data-original-width="655" height="278" src="https://2.bp.blogspot.com/-KaLZumefvzo/XDnZRrgZjQI/AAAAAAAAPx0/MMMdXgIPq60fmMdwKtUWZls9pr6iEIaWACLcBGAs/s400/Bencz%2Bh%2B%25C3%25A9tterem.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Felirat hozzáadása</td></tr>
</tbody></table>
</span>Szép
az élet!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>La
vita e bella!<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Persze
nem mindenki éri be ennyivel. És mindig akad még valami, ami a teljes
élvezethez hiányzik. Esetemben: a finom ebéd teljességéhez nagyon hiányzott,
egy cigaretta. Az íróasztalon maradt. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="text-align: justify; text-indent: 34.8pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Ekkor, mintha nem tudom ki küldte volna
megjelent az étterem főnöke.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 88.8pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;">
</span></span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Ne
haragudjon a kérdésemért, de: dohányzik Ön?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 88.8pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;">
</span></span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Igen.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="margin-left: 88.8pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;">
</span></span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Megkínálna
egy cigarettával? Olyan jól esne!<o:p></o:p></span></span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 70.8pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Megkínált. Majd még eggyel, mert közben
jól elbeszélgettünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 70.8pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">La vita e bella!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 70.8pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">De, sajnos... Mindig akad valami ami
felborítja az élvezetet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 70.8pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Lassacskán lejár az ebédidőm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 70.8pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Pedig milyen jó lenne itt még üldögélni!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 70.8pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;">Milyen jó lenne, ha nem szorongatna az
idő!<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12pt; text-indent: 28.25pt;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-u0oMlPP6gGc/XDnZgKwao3I/AAAAAAAAPyQ/XjGVAhx7tZkG9ZOqglnQ4xH3DWPfnDLuACEwYBhgL/s1600/Benczur%2Bh%2Begyik%2Bszalon.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><span style="clear: left; float: left; font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="752" height="400" src="https://3.bp.blogspot.com/-u0oMlPP6gGc/XDnZgKwao3I/AAAAAAAAPyQ/XjGVAhx7tZkG9ZOqglnQ4xH3DWPfnDLuACEwYBhgL/s400/Benczur%2Bh%2Begyik%2Bszalon.jpg" width="375" /></span></a></div>
<span style="font-size: 12pt; text-indent: 28.25pt;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Ilyen az ember! Most már nem teljesült
minden kívánságom azzal, hogy rágyújthattam! (Mellesleg, azóta megtiltották a
dohányzást a teraszon. Mert több dohányos is látta, hogy a főnök (meg én) ott
élvezkedünk, mind többen kijártak rágyújtani, követelték a hamutálcákat, a
teraszról a füst állítólag bekúszott az étterembe is, és -.)</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 42.55pt; text-align: justify; text-indent: 28.25pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: 12.0pt; line-height: 107%;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: 8.0pt; margin-left: 35.45pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="font-family: "book antiqua" , serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";">Milyen jól esett volna, ott és akkor, a
hárs illatban, a tavaszi napsütésben például lejátszani egy ráérős sakk-partit.
Kávézás közben. Lehet ennél nagyobb élvezet?! </span><span style="color: black; font-family: "book antiqua" , serif;">Nem rontaná el a kellemes érzésemet az sem,
ha történetesen az alkalmi partner rámverne a sakkban. Nem dönteném fel a
táblát és hajigálnám szét a bábukat. Tudomásul venném, hogy van még tanulnom a
sakkban is és átsétálnék a Díszterembe, ahol egy gyönyörű versenyzongora várja,
hogy megszólaltassák. Élvezném a játszást és nem fanyalognák azon, hogy ennyi
év után illene valami virtuozitást is bemutatni ezen a hangszeren...A díszterem
mellett lévő Fehér szalon ideális lenne arra, hogy felállítsak egy
festőállványt és fessek egy portrét valakiről, aki ráérne pózolni. Van itt még
olyan terem ahol elférne egy sznúker asztal, hiszem, hogy partner is akadna
egy-két barátságos partira vacsora után, lefekvés előtt.</span></span><a href="https://1.bp.blogspot.com/-nDxIwWOFwcc/XDnZlVj8k5I/AAAAAAAAPyU/gsbTK_vcTKwhpLDpLzB4JP98zChM-GT_QCEwYBhgL/s1600/benczur%2Bszalon.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><img border="0" data-original-height="335" data-original-width="415" height="322" src="https://1.bp.blogspot.com/-nDxIwWOFwcc/XDnZlVj8k5I/AAAAAAAAPyU/gsbTK_vcTKwhpLDpLzB4JP98zChM-GT_QCEwYBhgL/s400/benczur%2Bszalon.jpg" width="400" /></span></a><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="color: black; font-family: "book antiqua" , serif;">Egyszóval: el tudnák itt
időzni, ebben a kellemesnek tűnő épületben folyamatosan. Feltételezem, hogy
Artúr és Lajos is kellemes perceket töltött itt, ezekben a szalonokban, ezen a
teraszon. Talán még mondogatták is magukban, vagy kedvesüknek: „az élet szép!” De
nem szívesen képzelem magam írigykedve a volt tulajdonos helyébe, mert a
fentiekben leírtam tragikus sorsukat. Nem kívánok magamnak
újgazdag-arisztokrata felívelést sem, mert bármikor jöhet egy fordulat és
veszhet minden... Inkább valami kötetlen totum-factum kétszer csengető beosztás
lenne számomra a legmegfelelőbb. Például a Magyar Posta Művelődési Életét Egyengető
És Felügyelő Kormánybiztos állás. Elvállalnám.</span></span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="color: black; font-family: "book antiqua" , serif;"><br /></span></span><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span class="apple-tab-span"><span style="color: black; font-family: "book antiqua" , serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span></span></span><span style="color: black; font-family: "book antiqua" , serif;">Most január havát
lapátoljuk, zimankóval szembesülünk ha kilépünk a meleg lakásból, a Duna felől
téli szél pörköli és pirosítja az ember orrát. Pest utcáin piszkos
loccs-poccsot kerülgetünk, nehezen lélegzünk a benzingőzös levegőben (a budai,
magasabban fekvő utcákban téli idill honol, akik ott laknak nem is igen járnak
le).<br /><o:p></o:p></span></span><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="color: black; font-family: "book antiqua" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>De
minden nappal közelebb kerülünk júniushoz.</span></span><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: 8.0pt; margin-left: 35.45pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<br />
<br /></div>
<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 35.45pt; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-9955702993082368922018-09-21T10:53:00.001+02:002018-09-21T10:53:05.648+02:00Paradigma<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:TargetScreenSize>800x600</o:TargetScreenSize>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="false"
DefSemiHidden="false" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="371">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="header"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footer"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of figures"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope return"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="line number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="page number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of authorities"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="macro"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toa heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Closing"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Message Header"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Salutation"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Date"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Note Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Block Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Hyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="FollowedHyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Document Map"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Plain Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="E-mail Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Top of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Bottom of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal (Web)"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Acronym"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Cite"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Code"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Definition"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Keyboard"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Preformatted"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Sample"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Typewriter"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Variable"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Table"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation subject"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="No List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Contemporary"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Elegant"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Professional"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Balloon Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Theme"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" QFormat="true"
Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" QFormat="true"
Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" QFormat="true"
Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" QFormat="true"
Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" QFormat="true"
Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" QFormat="true"
Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="41" Name="Plain Table 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="42" Name="Plain Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="43" Name="Plain Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="44" Name="Plain Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="45" Name="Plain Table 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="40" Name="Grid Table Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="Grid Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="Grid Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="Grid Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="List Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="List Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="List Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 6"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt;
mso-para-margin:0in;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman",serif;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: .5in;">
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: 13pt;">Jelzés értékű, hogy melyek azok az idegen nyelvű szavak, amelyek jelentése
iránt a honi internetezők leggyakrabban érdeklődnek: paradigma, dilettáns,
explicite, renitens, hypertonia.</span></span></div>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: .5in;">
<br /></div>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: .5in;">
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: 13pt;">Meg kell jegyezni, hogy, aki ráklikkel a <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><u>paradigma</u></b> kifejezésre, nem lesz sokkal okosabb: „Minta,
összehasonlításra alkalmazott példa”. Nyilván nem ez a jelentés miatt hallja az
ember lépten nyomon az utóbbi időben mint gyakrabban. Ha jobban odafigyel
rájön, hogy paradigma váltást szoktak emlegetni, így, ezen a szintagmán már el
lehet gondolkodni. A Szent István Egyetem portálján el is magyarázzák, hogy az
1960-as években kezdték el a paradigma kifejezéssel meghatározni azt, amikor
főként a tudományon belül, valamelyik ágazatában közmegegyezésre jutottak abban
milyen álláspontot lehet elfogadni. Mivel minden változik (panta rhei) idővel
jelentkeznek új ismeretek, új tartalmak, új mozzanatok, felszínre kerülnek az anomáliak
és változtatni kell a paradigmán. Ez a változtatási szándék általában
ellenállásba, nehézségekbe ütközik, sokan ragaszkodnak az elfogadott
közmegegyezéshez, mert az felel meg nekik, mások a változtatást sürgetik,
sürgetnék.</span></span></div>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: .5in;">
<br /></div>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: .5in;">
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: 13pt;">Miért emlegetik manapság a paradigma váltást? Elsősorban azért mert a világ
társadalmi-gazdasági és politikai helyzetében gyökeres és sokakat sújtó
változások álltak be. A kapitalizmus már messze nem az, amivel kapcsolatban egy
közmegegyezés alakult ki. Gyökeresen megváltozott az értékrend és aggasztó
irányba tolódott. Meg kellene változtatni az emberiségnek az értékek iránti viszonyulását.
Változtatni azon a paradigmán, hogy a termelés, a termelékenység és mindenek
felett a pénz, a nyereség a legfontosabb és mindent felülír. Mert ez a hajsza a
bolygónk tönkretételéhez vezet, miközben az emberiség nagy hányadát a
szenvedésbe, a kizsákmányoltságba, a reménytelenségbe és a boldogtalanságba
szorítja. A helyzet haszonélvezője egy szűk réteg, amely persze ragaszkodik
pozíciójához.</span></span></div>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: .5in;">
<br /></div>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: .5in;">
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: 13pt;">Na ez volt részemről egy leegyszerűsített, <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><u>dilettáns </u></b>magyarázata a paradigma váltásnak. A dilettáns szó
eredeti értelme az említett szótár szerint: az a műkedvelő, aki valamivel csak
hobbi szinten foglalkozik. Mivel a közgazdasággal csak hobbi szinten
foglalkozom (míg mások hobbiból eljárnak horgászni én figyelem hogyan dübörög a
gazdaság) véleményem ezek szerint dilettáns. És dilettánsok mindazok, akik
szabad idejükben festegetnek, zenélnek, sakkoznak... Ezzel persze nem értek
egyet és hiszem, hogy sokan mások is a dilettáns kifejezés mögött egy más
tartalmat éreznek.</span></span></div>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: .5in;">
<br /></div>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: .5in;">
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: 13pt;">Például: sokan egyetértenek abban, hogy a világ azért követeli a paradigma
váltást, mert a dilettánsok (politikával nem kellő tudással és erkölcsi
értékekkel rendelkező, a hatalomhoz minden áron ragaszkodó, többnyire egoista
és a korrupcióra fogékony személy) <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><u>explicite</u></b>
(világosan kimondott, egyértelmű) ide vezették. Ahhoz viszont, hogy
megtörténjen a váltás sokkal több és sokkal határozottabb, szervezettebb <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><u>renitensre</u></b> (engedetlen,
ellenszegülő) lenne szükség. Akik megtalálnák a módját, hogyan lehet a
változásokat kikényszeríteni (bebizonyosodott például, hogy a tömeges
tüntetések semmihez sem vezetnek, azok, akik ellen tüntetnek jókat röhögnek a
markukba, kivárják, hogy a tüntetők belefáradjanak, hasonlóan védve érzik
magukat a munkaadók, akik rájöttek, hogy következmények nélkül facsarhatják a
munkavállalókat). Amíg ez nem történik meg, nem marad más hátra, mint hogy a
lassanként rabszolga sorsba süllyedő tömegek tehetetlenül magukba roskadva
bosszankodjanak, idegeskedjenek. Ez pedig a <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><u>hypertoniához</u></b> (magas vérnyomás) vezethet.</span></span></div>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: .5in;">
<br /></div>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: .5in;">
<br /></div>
</div>
csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-76496416779520495872018-09-19T21:34:00.002+02:002018-09-19T21:34:42.167+02:00Kossuth, Brian Epstein, Hruscsov<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-size: 13pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Miért ne lenne a mai nap, szeptember 19., Kossuth Lajos és Brian Epstein születésnapján, az a nap amikor megkezdem a közlését az újragondolt és megreformált blogomnak?</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-size: 13pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A blogírást – grafomániás kényszeremtől vezérelve – kereken három és fél éve, pontosan: 2015. március 16-án (Rajz Attila egykori magyar válogatott jégkorongozó – bal szélső – születésnapján) kezdtem el és 145 bejegyzést közöltem. Valamennyi visszaolvasható az archívumban (itt, jobbról látható, évek és hónapok szerint kereshető). Az elmúlt időszakról készítettem egy elemzést ami roppant érdekes adatokra derített fényt. Például, hogy huszonvalahány országban élő (vagy ott bejelentkező) olvasók olvasnak, olvastak. Meglepetésként ért, hogy a sorrendben az 5. helyen Oroszország áll (fogalmam sincs kik olvasnak Moszkvában, Voronyezsben, Szibériában, Vlagyivosztokban, talán személyesen Putyin is fordításban) de még nagyobb meglepetést jelentett, hogy, úgy tűnik az UFO-k is érdeklődnek blogom iránt! Az országok felsorolása között, ugyanis jelentkezik egy olyan meghatározás is, hogy „ismeretlen körzet”?!</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-size: 13pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Egy ismert közvéleménykutatóval is végeztettem elemzést, s a tanulmány legfontosabb megállapításához tartom magam most, az újraindulásnál: a zembereknek nincs türelmük hosszú írást olvasni. Ezért: rövidebbeket, csattanósabbakat kell írni, mégpedig gyakrabban és kevésbé komoly témákról. Ehhez igazodik a mai írásom is a fenti címmel.</span></span></div>
<b id="docs-internal-guid-f6aff5ff-7fff-f6d6-7f6f-ea3f311ff31e" style="font-weight: normal;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></b>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-size: 13pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Az eseményre, mintha úgy halványan emlékeznék én is, hiszen már három és fél éves voltam. Hasonlóan, mint ma, az indián nyár kellemes melege honolt nem csak a rezervátumban, hanem i šire. A meseországba ezen a napon a szokásosnál is nagyobb tömeg tódult, hiszen egy nem mindennapos vendég látogatását jelentették be. Elsőként a szovjet vezetők között Amerikába látogató Nyikita Hruscsovot, a CCCP első emberét várták. Ott volt már néhány napja, a hivatalos megbeszélések mellett igyekezett belekóstolni abba a (szerinte erkölcsileg zülött) világba, Chicagóban megízlelte a hot dogot, vacsorázott Marylin Monroe elvtársnővel, kinek megjelenésekor elismerően csettintett, állítólag énekelt neki Frank Sinatra elvtárs is... </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-size: 13pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A szeptember 19. –ei a hivatalos program tehát az anaheimi Disneyland meglátogatásáról szólt. A szovjet vezetés, élén Nyikita Szergejeviccsel meg is jelent a helyszínen, ám máig tisztázatlan okok miatt nem engedték be őket! A heves vérmérsékletű Nyikita fel is b.szódott rendesen, megkérdezte: talán rakétakilövő állomásokat rejtegetnek a meseországban, vagy esetleg kolera vagy pestis járvány dúl bent? A 20th Century Fox vezetősége azonban kitartott: biztonsági okokból a szovjetek nem tekinthetik meg Disneylandet, ahol egyébként Miki egér születésnapját ünnepelik a bentlakók (1928 szeptember 19-én mutatták be először ezt a legnépszerűbb rajzfilm figurát).</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-size: 13pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Kár. Ha beengedik, lehet, hogy a látvány megihlette volna Hruscsovot és az egész keleti blokk egy rajzfilmszerű irányzatot vesz, ahol az egerek sikeresen átverik a mohó macskákat, a fegyver arzenál felett pedig a jámbor Plutó kutya őrködik…</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-size: 13pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A következő bejegyzésem még rövidebb lesz.</span></span></div>
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.2; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify; text-indent: 36pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-size: 13pt; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"> </span></span></div>
</div>
csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-74238903999419508012018-08-17T17:14:00.001+02:002018-08-17T17:14:52.066+02:00Kavilló, Orom, Torda<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";">A viharral egyidőben érkeztünk Kavillóba.
A szél, amely felkavarta a falu porát és letördöste az akácfák kisebb gallyait
Gunaras irányából nyargalt be nagy sebességgel. Mi Utrine felől érkeztünk békés
tempóban. Ott találkoztunk, ahol keresztezi egymást Vajdaság egyik
legnevezetesebb településének a két utcája. Annál a saroki háznál, amely
évtizedeken keresztül kocsmaként fogadta vendégeit és amely mellett üstben
főzte Soltis Lajos a birkapaprikást a Tanyaszínház bemutatójára érkező közönségnek.
Az évente egyszer, mint zarándokhelyre Vajdaság minden irányából Kavillóra
csődülők közül, azok, akik időben oda tudtak jutni az üst közelébe, meg is
kóstolhatták. Olyan kivételesen finom volt, mint színészi alakítása. A kocsma
mellett, a szabad ég alatt bemutatott előadás és Lajos paprikása egy olyan kuriózumot
jelentett, amit minden nyáron nagyon sokan vártunk és amit egyszerűen nem volt
szabad kihagyni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Kavillót
a Tanyaszínház tette ismerté. Számomra azonban ennél sokkal többet jelent. Mint
ahogy két éve történt látogatásomkor megírtam, ezek a települések, Kavilló,
Kevi, Utrine, Pobeda, Tornyos kisgyermekkori képzeletemben a világ legvarázslatosabb
helyszíneit jelentették. Julis néni, a dadám, aki Keviben született és
Kavillóra ment férjhez (vagy fordítva) számtalan csodálatos történetet mesélt,
amelyek ezekhez a helyszínekhez kötődtek. Képzeletemben ezek a települések a mesevilág
Operenciás tengeren túli világát jelentették. Ezt sokszor elmeséltem
gyermekeinknek is és örömmel fogadtam, amikor Lóci a minap közölte: Vajdaságban,
Oromon lesz fellépése, ha ráérek, menjünk el hamarább és látogassunk el
Kavillóra meg Tordára. Mert édesapám szülőfalujában, családunk származási
helyén sem járt még. A két falu egy kicsit távolabb esik egymástól, de ez nem
jelenthetett akadályt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-Pc_2AZxTrsA/W3bhDUraUVI/AAAAAAAAOGQ/pAGxOqyQwJ8wKyieidCJkNU6qBR8RhabwCEwYBhgL/s1600/received_286560895479052.jpeg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-Pc_2AZxTrsA/W3bhDUraUVI/AAAAAAAAOGQ/pAGxOqyQwJ8wKyieidCJkNU6qBR8RhabwCEwYBhgL/s400/received_286560895479052.jpeg" width="400" /></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Kavilló
két utcájának a kereszteződésénél álló nevezetes épület már nem vendéglátó
hely. Pedig minden bizonnyal ebben a kocsmában muzsikált egykoron a dadám néhai
férje is a két világháború között. Nem ellenőriztem le, hogy létezett-e a
faluban másik kocsma is egykoron, a lényeg: ma egy sincs. Az épületben bolt
üzemel. Ha nem lett volna más tartalma is látogatásunknak, a helyszín
megtekintése után, akár meg is fordulhattunk volna, az időközben Tornyos felé
elvonuló szél nyomában. Amiről kiderült, hogy eltévedt, magányos haramiaként vágtázott végig a falu fő utcáján, ráijesztett az emberekre, de nem követte a
vihar. Eredetileg azt terveztük, hogy beülünk a nevezetes kocsmába és
elbeszélgetünk a betérő helybeliekkel, hiszen egy várost, települést az ember
igazán csak az ott lakókon keresztül ismerheti meg. Erre a célra pedig
legalkalmasabb a kocsma. De mivel kocsma nincs... Az élőben való ismerkedés két
éve, amikor ott jártam, akkor sem sikerült. Ám később, az interneten keresztül
ismertem meg egy kavillói fiatal házaspárt, Lajkó Klementínát és Ákost, ők
meséltek a falujukról. Kiderült, hogy Klementína születésnapja egybeesik
látogatásunk időpontjával és Lócival jó ötletnek találtuk, hogy
meglepetésszerűen felköszöntjük. Ez meg is történt és sokáig elbeszélgettünk
volna, de világossá vált, hogy az az út, amit én a Google-térképen kinéztem,
hogy átvágunk Tornyoson keresztül Oromra nem <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>megoldás, ugyanis autóval nehezen járható,
kukoricás táblák között vezető földes út. Körbe kellett utazni, Zenta felé majd
Oromhegyesen keresztül, ezért hamarább búcsút vettünk a vendéglátóinktól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Idő
szűkében nem tudtunk megállni Keviben sem, pedig ott, úgy láttuk, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>fogadta a betérőket a Jóbaráthoz címzett
kocsma a falu központjában és beszélgethettünk volna a helyiekkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h4 style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span> A Malomnál</span></h4>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Az
oromi malom környékén ottjártunkor – kedden este, augusztus 14-én érkeztünk –
az Ötödik Malomfesztivál előkészületei folytak és az alkotótáborokban
tevékenykedtek az érdeklődők. Őszinte elragadtatással figyeltem a
szervezettséget, senki sem parancsolgatott de mindenki pontosan tette a dolgát:
egy csoport egy épülő objektum tetőszerkezetét cserepezte, mások a fesztivál
díszítőelemein dolgoztak, egy fiatalember a befejező munkát végezte egy furcsa
– szobornak is beillő – kemencén... A magyarországi zenei fesztiválokon
alvállalkozók vállalják fel, nem kis pénzért ezeket a munkákat. Itt Oromon
önkéntesek dolgoznak nagy lelkesedéssel és odaadással. Ezért a munka
eredményének is jobban örülnek és magukénak érzik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";">Az
alkotótáborok tevékenységét másnap reggel figyelhettem meg: több csoportban a
fák hűvösében, szalmásbálákon ülve hallgatták a különböző művészeti
területről – színművészet, film, fotó, koreográfia, zene, irodalom - érkező
szakemberek előadásait a jelenlévők. A színészek állítólag egy kis előadást
készítettek Nagyabonyi Emese és Kucsov Borisz vezetésével, a filmesek Kovács
Ákos és Tóth Levente segítségével kisfilmet forgattak, Laskovity Ervin a
tudósítói munkáról beszélt az érdeklődő csoportnak... <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";">Lóci
kedd esti fellépése is az alkotótábor része volt, többet mesélt, szövegelt, magyarázott
mint amennyit játszott, amit a közönség nagy érdeklődéssel és hálásan fogadott.
Este fél tíz körül megérkezett Kölnből Rebb Andrea is. Magyarázat: becsei két
legjobb barátom, akikkel együtt kezdtünk el több mint negyven éve zenélni Rebb
Rudi és Szerda Laci, a barátságot azóta is ápoljuk, noha Rudiék 1985-ben
Németországba, mi pedig 1991-ben Magyarországra költöztünk. Ápolják a
barátságot gyermekeink is. Andrea Rudi leánya, a Malomfesztivál egyik fő
szervezője és kezdeményezője, Szerda Zsófi pedig Laci leánya. Andrea újságíró, de a zenei
vonalat is a családban ő viszi tovább (Szerdáéknál Árpi), egy német együttesben
énekel, tavalyelőtt fel is léptek a Malomfesztiválon, amelyre Andrea minden
évben ellátogat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";">Oromon
a fesztivál helyszínétől nem messze kaptunk szállást. Reggel amikor felkeltem a
házinéninél, aki a diófa alatt lévő asztal mellett üldögélt és élvezte a
gyönyörű falusi nyári reggelt, kocsma vagy egyéb vendéglátóhely iránt
érdeklődtem, ahol meg tudnék kávézni. Kiderült, hogy Oromon sincs már kocsma,
de a házinéni menye szívesen főzött egy finom kávét. Amíg a kávé mellett
beszélgettünk egyszer csak a fiatalasszony felugrott, mert hallott valamit az ólak
felől. „Megindult az ellés!” – közölte, majd elment segítkezni. Miután
megittam a kávémat, már három kismalac igyekezett az ólban talpra állni és
éppen érkezett a negyedik. Amikor elbúcsúztunk Oromtól, már tizennégy volt a
jövevények létszáma, de volt aki, mint amikor az ejtőernyősök ugrálnak ki a
repülőből, még várakozott a hátsó sorban, a koca hasában, hogy a nyíláshoz
kerüljön és megláthassa az augusztusi napfényt. Útközben azon tanakodtunk, hogy
hány emlője van a kocának, odafér-e majd valamennyi malac?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<br /></div>
<h4 style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";">„Sokan
elmöntek Némötországba...”</span></h4>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";">Édesapám
szülőfalujában, ahol gyermekkoromban minden nyáron néhány hetet töltöttem
nagymamámnál, rögtön az egykori családi ház helyszínére érkeztünk. A Tót(h?)
utcába, hivatalosan Ady Endre utcába, de a faluban egyik utcának sem használják
a hivatalos nevét, hanem a régi meghonosodott nevet (Nagy utca, Szélső utca,
Tót utca...). Tudtam, hogy a ház már nincs meg, helyette egy újabb épült, lakóit
nem ismerem. A szomszéd ház elé parkoltam. Nem akartunk senkit sem zavarni, de
a kutya ugatására rövidesen kijött a néhai Béla szomszéd özvegye. Felismert („te vagy az, Zoli?”). Elbeszélgettünk, hogy mennyit változott
Torda, kik élnek még, kik távoztak a temetőbe az ismerősök közül. Lóci élvezte
az eredeti tordai tájszólást, ugyanis Tordán nem csak „őznek”, a sajátos, zárt „ó”
hangot is csak itt lehet hallani. Megtudtuk, hogy, hasonlóan, mint egész
Vajdaságban, sajnos, vészesen megfogyatkozott Torda lakossága is („Sokan
elmöntek Némötországba...”). Elmesélte, hogy nagy sikere volt a Tordai újság
fenállásnak kerek évfordulója alkalmából rendezett ünnepségnek, nagyon sok
olyan egykori tordai is eljött, aki az elmúlt évtizedek során költözött el és
az egyetlen kapocs a szülőfaluval az újság maradt. (Amíg Vajdaságban éltem,
mint tiszteletbeli tordainak – noha én már Becsén születtem – nekem is küldték
az újságot). <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az ünnepségre betegsége
miatt nem tudott megérkezni a Magyar Szó minden idők egyik legjobb szerkesztője,
Deszk-főnöke, kiváló tollú újságírója Gyarmati Józsi, aki több mint két
évtizeden keresztül szerkesztette Újvidékről szülőfaluja lapját, a Tordai újságot. A jelenlevőkhöz
egy megható búcsúlevelet intézett, melyben közölte, hogy a továbbiakban nem
tudja folytatni az újság szerkesztését. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-oCiDp-NuJA8/W3bhKSk7ydI/AAAAAAAAOGU/2UPt4syhfjYB5cv2_vJpby9jWj4az2jGACEwYBhgL/s1600/Szelfi%2BTord%25C3%25A1n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-oCiDp-NuJA8/W3bhKSk7ydI/AAAAAAAAOGU/2UPt4syhfjYB5cv2_vJpby9jWj4az2jGACEwYBhgL/s400/Szelfi%2BTord%25C3%25A1n.jpg" width="400" /></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";">Elmentünk
a falu központjába és szomorúan vettem tudomásul, hogy a Bottyán féle
cukrászda, ami évtizedeken keresztül a helyi fiatalok fő találkozó helye volt,
megszűnt. A falu legnagyobb kocsmája, a Mezei féle kocsma ugyan még létezik, de
csak esténként nyit ki. Hasonlóan zárt ajtókba ütköztünk az egykori Olimpia
kocsma, egy újonnan létesített, Florida nevű ifjúsági klub és a Karambol nevű biliárd
klubnál is. A faluba érkező, vagy átutazó vándornak egyszerűen nincs hova
betérni. Persze, tudom, ismerve a tordai vendégszeretetet, hogy ha
bekopogtattunk volna bármelyik egykori ismerőshöz, a több évtizedes kihagyás
ellenére is biztosan szívesen megvendégeltek volna bennünket. De mint mondtam,
nem kívántunk senkit sem zavarni ezen a tikkadt augusztusi hétköznapi
délutánon, amikor az utcák kongtak az ürességtől, hiszen mindenki a ház
hűvösébe húzodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";">Távozás
előtt elmentünk a temetőbe, majd készítettünk egy szelfit a zöldre festett
tordai templom előtt és megcsodáltuk – persze csak kívülről – a Művelődási
házat. Mondtam is Lócinak, ha esetleg egyszer meghívják a tordaiak a Lóci játszik együttest egy
fellépésre, majd meglátod belülről is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";">Nem
foglaltam címbe Törökbecsét, de így, a beszámolóm végén mindenképpen meg kell
említenem a Tisza partján lévő éttermet, ahol rendkívül finom halebédet – tiszai
sült fogas és harcsa – fogyasztottunk. Nem a reklám helye, de mindenkinek tudom
ajánlani, aki arra jár.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";">U.i.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";">How
to Married a Millionaire címmel készült 1953-ban egy fergeteges vígjáték három
amerikai dívával, Marylin Monroeval, Betty Grable-el és Lauren Bacallal a
főszerepben. Kedden este Oromon a malom környékén elveszítettem cigaretta
tárcámat, amelyen a film plakátjának fotója látható (a film címe és a három csaj). Kérném
azt, aki megtalálta, hogy adja oda a Zsófinak. Fontos lenne. A tárcát
nagybácsim kapta egykoron Lauren Bacalltól. Na, ez egy nagy nemigaz! Nem a nagybácsim
kapta, hanem én, nem színésznőtől, de kedves ajándékként...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";">Fotók:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";">Felső
kép: Lajkóéknál Kavillón<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 36.0pt;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";">Alsó
kép: Szelfi Torda központjában<o:p></o:p></span></div>
<br /></div>
csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-82367893750742251432018-07-08T15:30:00.002+02:002018-07-08T15:30:57.906+02:00Kutyák és biciklik<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-dE6n7qVJVa4/W0IRi9L1ePI/AAAAAAAANxk/1XvS1QKnOnsDSeiu-LkAQpdcaVV_R9_oACLcBGAs/s1600/kisbringa.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="400" src="https://2.bp.blogspot.com/-dE6n7qVJVa4/W0IRi9L1ePI/AAAAAAAANxk/1XvS1QKnOnsDSeiu-LkAQpdcaVV_R9_oACLcBGAs/s400/kisbringa.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Az eddigi évtizedeim során nem volt szerencsém
a kutyákkal és a biciklikkel. Számtalan kellemetlen történetet, egészen
frisseket is, tudnék felsorolni, a kutyákkal való kölcsönös ellenszenvből
eredően. Nem teszem, mert akkor elveszíteném a nagyszámú kutyaimádó és
állatvédő ismerősöm rokonszenvét. Pedig igazán törekedtem, annyira szerettem
volna én is, mint mások, megsímogatni a kutyuska okos, kedves fejét,
elgondoltam, ha úgy alakul, hogy egyszer kertes házba költözünk, elhozunk a
menedékhelyről egy saját kiskutyát, aki esetleg barátsággal viszonyulna hozzám... Nem tudom,
hogy ez bekövetkezhetne-e, az eddigiek során ez az állatfajta csak vicsorítással,
hiszterikus ugatással, támadással fogadta jelenlétemet. Még a legkisebbek is,
éppen ezek a leutálatosabbak... Na de nem folytatom, mert még -.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Általában
a bajok forrását a gyermekkorban keresik. A kutyákkal és biciklikkel való
malőröm is akkor kezdődött. Talán még 3 éves sem voltam, amikor Becsén, a
Városban, a Mosa Pijade és a Zöldfás (akkor Boris Kidric) utcák
kereszteződésénél lévő vasárus bolt kirakatában kinéztem magamnak egy zöld
színű háromkerekes kisbiciklit. Beleszerettem. Rágtam a szüleim nyakát,
rimánkodtam, de végül nem azt, hanem egy bontott részekből összehegesztett
nagyobb, kétkerekű kerékpárt kaptam. „Nem kell a Seszták biciklije, én a
bukszásat akarom” – fakadtam ki. Akkoriban a Dungyerszki-kastélyhoz tartozó
iskola épületben éltünk, a Hegyesi úton, abban a magasságban a Topolyai úton
volt egy néhány házból álló kis település, aminek még neve sem volt. Ezek
között az egyik házban működött a Seszták féle kovácsműhely. Édesapám jóban
volt a Seszták bácsival, aki összeheggesztette az említett kerékpárt. A
háromkerekeset pedig azért neveztem bukszásnak, mert az ülésre rá volt erősítve
egy kis szerszámos erszény is, mint a nagy bicikliknél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A
Seszták biciklit – értelemezésemben: biciGli - <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>nem tudtam vezetni, mert el sem értem az
ülést, így a kerékpározásom abban merült ki, hogy naphosszat tologattam. Mire
felnőttem akkorára, hogy elértem volna, meguntam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Az
elkövetkező évek, évtizedek során sem volt szerencsém a bringákkal. Nem is igen
kedveltem ezt a járműt. A legtöbbször az bosszantott, hogy leesett a lánca, miután
kezeimet összeolajozva visszaraktam, ismét leesett... Vagy nyolcas volt a
kerékben, vagy a kerék hozzáért a sárvédőhöz, vagy „szalajtott” (hiába forgatja
az ember a pedált, kerék nem veszi át a fordulatott, különösen emelkedőknél
jelentkezett ez a meghibásodás), vagy „bekapta a lánc” a nadrágom szárát,
vagy... Olyan is volt, hogy a rendőr meg akart büntetni, mert nem világított a
lámpa és veszélyeztettem a közbiztonságot. Amikor Újvidéken laktunk, végre
szert tettem egy hibátlan kerékpárra, egy időben ezzel karikáztam be a Magyar
Szóba a munkahelyre a Duna parti sétányon keresztül. Egy szerencsétlen napon,
délután a lépcsőházban valaki lelopta róla mind a két kereket, pedig a kerékpár
törzse oda volt láncolva a lépcső korlátjához...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Sokat
beszélgettünk a családban arról, hogy milyen egészséges a kerékpározás,
Budapesten mindenfelé léteznek kerékpárutak, körbe lehet karikázni a Margit szigetet,
a Hajógyári szigetet... Vettünk egy kerékpárt, amit Emma felségemmel felváltva
használtunk, majd idén májusban a Margit utcai kereskedésben vásároltam
magamnak egy jóképű, fehér, vázas (tehát férfi) biciklit. Azóta kettesben
tettünk kellemes utakat, például a Római partra, de a vasúti hídon is átmentünk
Újpestre, tervben volt, hogy bevállalunk egy túrát egészen a Margit hídig, vagy
még tovább. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Az
egyik ilyen biciklizés során furcsa hangokat hallottam a hátsó kerék felől. Kirepedt
a gumi és hozzáért a sárvédőhöz. Még el tudtam menni vele a hozzánk
legközelebbi szerelőhöz, aki lecserélte az abroncsot 5000 forintért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Vasárnap
reggel elhatároztam, hogy még a tervezett délutáni bringázás előtt teszek egy
kőrt, hogy felfedezzem, honnan hallatszik a hangos szurkolás, amin már napok
óta tépelődünk. Az óbudai III. kerület stadionja nem lehet, nem abból az
irányból jön,az észak-nyugati irányban pedig tudtunkkal nincs semmilyen
stadion. Pedig nem tíz-húsz, hanem legalább száz ember szurkolása hallatszott.
Elindultam nyugati irányban, megtettem majd 5 kilométert amikor egy nagy
durranással, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>szétfeslett az első kerék
gumija, mint ahogy a Forma 1-es futamokon olykor megtörténik. Még szerencse,
hogy komótosan vezettem, a defektet túléltem, nem repültem le az árokba. Nem
maradt más hátra, hazatoltam a bringát. Mellettem jókedvű, egészségesen izzadó
kerékpárosok húztak el, én meg baktattam az út szélén szomorúan, a tűző napsütésben.
Hétfőn reggel pedig tolhatom a mesterhez (4,5 km) aki remélhetőleg egy újabb
5000 forintért megreperálja. Ha belegondolok: ez a plusz 10.000 forinttal akár
rendes kerékpárt is vásárolhattam volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">De
nem adom fel! A jövő héten ismét bringára pattanok. Annak reményében, hogy nem
fog megismétlődni sem a durr-defekt, sem az, ami egyszer fiatal koromban: a
városon kívül bringázva valahonnan kifutott egy nagy, fekete szállási kutya,
aki megkergetett, nem tudtam elérni akkora sebességet, hogy a vadállattól
elmeneküljek. A nadrágom szárának cafatai maradtak a fogai között.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">P.s.
Utóbb felfedeztem a szurkolás forrását is. Nem messze tőlünk, csak más irányban
mint ahogy gondoltam, szinte egyik napról a másikra kinőtt egy baseball-pálya.
Nem akármilyen pálya, hanem, hivatalosan: aréna. Szerintem egy kis túlzás azt a
két sor lelátót arénának nevezni, de a feltüntetett elnevezés: Óbudai Baseball
Aréna. Ősztől majd kilátogatok – ha már itt van a szomszédságban – a magyar
baseball dicső hagyományait ápoló, már nevében is magyaros Budapest Reds
Baseball SC mérkőzéseire. És vásárolok egy baseball ütőt. Nem árt, ha van a
kocsiban...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br /></div>
csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-63094688182103485332018-07-01T14:56:00.000+02:002018-07-01T14:56:29.151+02:00A festett madarak folyója<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-OPVNuOKvflY/WzjNLspuf5I/AAAAAAAANws/WUG0WvcZe4ERUsPtclLVKoUlLfep1SBcQCLcBGAs/s1600/uruguay_mez1_640.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="640" height="250" src="https://2.bp.blogspot.com/-OPVNuOKvflY/WzjNLspuf5I/AAAAAAAANws/WUG0WvcZe4ERUsPtclLVKoUlLfep1SBcQCLcBGAs/s400/uruguay_mez1_640.jpeg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";">Az 1970-es Labdarúgó VB előtt arra
fogadtam, hogy Uruguay fogja elnyerni a győztesnek járó Jules Rimet
aranyserleget. A lehetséges diadalt abból következtettem le, hogy 1930-ban és
1950-ben is ez a, két Dél Amerika-i óriás közé beékelődött kis ország vívta ki.
Tehát: húszévente ők győznek. Az égkék mezben játszó csapat akkor el is jutott
egészen az elődöntőig, ahol minden idők egyik legjobb, ha nem a legjobb brazil
válogatottja, a VB-t is megnyerő csapat ellen maradtak alul, úgy, hogy az uruk
vezettek 1:0 ra (majd kaptak egy hármast). Brazíliának ez volt a sorrendben a
harmadik VB-diadala (Uruguaynak is az lett volna) és ezzel az övéké lett az
1930-tól vándorserlegként használt, Nikét, a győzelem görög istennőjét ábrázoló
aranyserleg. A kupát Peléék magukkal vihették, a Brazil Labdarúgó Szövetség
székházában állították ki. Azt nem írhatom, hogy „őrizték”, ugyanis 1983-ban,
szégyenszemre, ismeretlen tettesek ellopták az Arany Istennőt, a Jules Rimet
kupát, és azóta sem találták meg. Valaki otthon, magában nézegeti esténként
lefekvés előtt... (”Emma, hova is tettük azt az aranykupát, amit Brazíliából
hoztam?”).</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";"><o:p></o:p></span><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Írom:
a két Dél Amerika-i óriás közé beékelődött kis ország. Ez a kis ország, amely 1825-ben
nyerte le függetlenségét Brazíliától (miután Brazília függetlenedett
Portugáliától), és mindössze 3 millió 407.060 (plusz Suarez és Cavani, azaz
3.407.062) lakosa van szemben a 202 milliós Brazíliával és 43 milliós
Argentínával, a labdarúgásban többször is súlyos csapást mért szomszédaira. A
legnagyobb, Brazíliában nemzeti tragédiaként megélt csapás, amit azóta is
Maracanazoként emlegetnek, 1950 július 16-án következett be Rio de Janeiróban a
Maracana stadionjában 199.954 néző előtt történt, a II. világháború után
újraindított foci VB döntőjében, amikor Uruguay 1:0-ás brazil vezetésre két
gólt lőtt és gyászba borította Brazíliát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A
Celeste (az uru-válogatott beceneve) szombat este (június 30-án) Portugáliát
küldte haza Ronaldostól, mindenestől a most folyó VB-ről, és vette el jókedvét
egy ország lakosságának, ha nem is akkora tragédiát okozva, mint 68 évvel
ezelőtt Rióban. Külön örömömre szolgált, hogy nem csak a győztest, hanem a
pontos eredményt (2:1) is eltaláltam egy tipp-versenyen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Mi
a titka az uruguayi labdarúgásnak? Mitől foci-hatalom ez a (Suriname mellett)
legkisebb Latin Amerika-i ország? Hol teremnek ezek a játékosok, mitől ennyire
jók?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>„Christiano
Ronaldo magában hordozza egyedül mindazokat a tulajdonságokat, amelyekkel
szöges ellentétben áll az uruguayi labdarugó-kultúra. Ronaldo önző,
egocentrikus, magát a csapat fölé helyezi, a csapat őt szolgálja ki...
Uruguayban, amióta játszák ezt a játékot a csapatjáték a legfontosabb” – írta a
montevideoi Refere című napilap a Portugália-Uruguay mérközés napján a
beharangozóban a lap sportszerkesztője. Így is történt, a képzett, technikás,
jó erőnlétű, többnyire erős európai, brazil és argentín csapatokban játszó játékosokkal
rendelkező együttes oroszlánként harcolt, a Suarez-Cavani csatárpáros pedig
csodát művelt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";">Az uruguayi labdarúgást közelebbről ismerő
szakírók a Celeste csapatjátékát tartják a legnagyobb értékként. Az elmúlt több
mint egy évszázad során voltak neves uruguayi játékosok – az 1930-as korosztály
legjobbjai Hector Scarone és José Andrade, az 1950-es sikercsapaté Oscar Miguez,
az utóbbi évtizedekben Recoba, Forlan, Zalayetta, és persze Suarez meg Cavani
váltak ismertté - de ezek a nevek közelről sem csengenek úgy mint Leonidas, Pelé,
Garincha, Zico, Socrates, Ronaldo (a kövér) a braziloknál vagy Kempes,
Maradona, Messi az argentínoknál. Uruguayban nem sztárokat nevelnek, hanem
csapatjátékosokat. A hozzáértők nagyra értékelik a rendkívül szakszerű
játékosképzést, ezek között érdekes kiemleni a montevideoi Danubio csapat
foci-iskoláját (a klubot egykoron a bolgár Lazarov fivérek alapították és
nosztalgiából a Dunáról nevezték el), innen érkezett Recoba, Sosa, Forlan és
Cavani is. Az utóbbit ifjúsági tornán remeklő teljesítménye miatt hozták át az
olaszok (Palermo) Europába, még mielőtt hazájában a két nagycsapat
valamelyikében kipróbálta volna magát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua", serif;"> </span><span style="font-family: "Book Antiqua", serif;">Érdekes
felfigyelni arra az adatra, hogy a mindössze 3,5 millió lakosú országban</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";"></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-reUDtcv3JKI/WzjNtPTzoSI/AAAAAAAANw4/GkzvMrWooN42UzopcfbnVyfp01eyIA-NgCEwYBhgL/s1600/900px-Flag_of_Uruguay.svg.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="900" height="266" src="https://1.bp.blogspot.com/-reUDtcv3JKI/WzjNtPTzoSI/AAAAAAAANw4/GkzvMrWooN42UzopcfbnVyfp01eyIA-NgCEwYBhgL/s400/900px-Flag_of_Uruguay.svg.png" width="400" /></a></div>
(másfél Budapest) több mint 165.000 igazolt labdarúgót tartanak nyilván, ami egyrészt
a sportág óriási népszerűségét, másrészt a válogatási lehetőséget bizonyítja. Szinte
minden a fővárosban, Montevideoban történik, az uruguayi első liga 16
csapatából 13 fővárosi. A két legnagyobb és legismertebb a Penarol és a
Nacional. Nemcsak Uruguay, hanem Dél Amerika egyik legsikeresebb csapatát, a
Penarolt 1891-ben, amikor az ország lakosság nem érte el az 1 milliót sem,
angol tulajdonban lévő vasúti társaság 118 dolgozója alapította, az alapítók
között 72 angol volt. Az „aurinegros” (arany-feketék – a csapat mezszínéből
eredő becenév) a kezdetektől fogva az országba nagy számban érkező bevándorlók
között kereste a tehetségeket. A legnagyobb rivális csapatot, a Nacionalt
ellentétként nemzeti érzelmű egyetemisták alapították 1899-ben és sokáig feltétel
volt, hogy a csapatban csakis olyanok játszhatnak, akik Uruguayban születtek. A
Nacional színe trikolór, kék-fehér-piros, José Artieras, a függetlenségért
harcoló nemzeti hős zászlájának tiszteletére. <o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Az
írásomat azzal kezdtem, hogy 1970-ben Uruguayra fogadtam. Az idén természetesen
nem, mert bármennyire is szimpatikus számomra a Celeste és az ország
viszonyulása a labdarúgáshoz, evidens, hogy nem képez akkora erőt, ami a
döntőig vihetné. Nagy a valószínűsége annak, hogy már a következő mérkőzésen, a
csapatban és egyéniségekben is rendkívül erős franciák elbúcsúztatják. Az
1974-től használt 6 kilogrammos, 18 karátos aranyból készült FIFA World Cup
Trophy-t pedig, hasonlóan mint 1970-ben Brazília fogja elhódítani. Most már nem
adják örökbe, csak vándorserlegként viszik majd Rióba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Végére
tartozom a cím magyarázattal. A festett madarak folyója (rio de los pajaros
pintados) az ország nevének jelentése a benszülött, guarani nyelven Juan
Zorilla de San Martin uruguayi költő értelmezése szerint. Mások szerint ez a
magyarázat túl költői, ami biztos: az uru egy (festett?) madár, amelyik az ország
legnagyobb folyója partján él.<o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>P.s.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Ja!
Az egyik legismertebb „argentín tangó” a La cumparsita zeneszerzője is
uruguayi, Gerardo Mutos Rodriguez, noha sokan a szerzőséget az 1931-ben Buenos
Aires fényei című film főszereplőjének, Carlos Gardellnak tulajdonítják, aki a
szerzeményt a filmben előadta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br /></div>
csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3367592394542583323.post-74457543164892332632018-05-20T15:36:00.000+02:002018-05-20T15:36:01.577+02:00Örökrangadó<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-zVQV13ffwBw/WwF3enO4ADI/AAAAAAAAM9k/K5VYhlDxkiMMnIFo_G_SD-JO7KWAOhFowCLcBGAs/s1600/F%25C3%25BCredi%2BFC.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="343" data-original-width="302" height="400" src="https://4.bp.blogspot.com/-zVQV13ffwBw/WwF3enO4ADI/AAAAAAAAM9k/K5VYhlDxkiMMnIFo_G_SD-JO7KWAOhFowCLcBGAs/s400/F%25C3%25BCredi%2BFC.jpg" width="351" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Real-Barcelona, Liverpool-Manchester
United, Celtic-Rangers, C.Zvezda-Partizan, Fradi-Újpest, PSG-Marseille,
Roma-Lazio, Boca Juniors-River Plate, Flamingo-Fluminense, Dinamo-Hajduk, Bayern-Dortmund
(...) örökrangadók listájához sorolható a Baraltonfüred-Tihany szomszédvári
rangadó is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Szombaton,
május 19-én erős konkurrenciában – FA döntő és hercegi esküvő Londonban, Német
kupadöntő, ahol a Bayern veszített – a Balaton északi partjának rangadóját
választottam, a helyszínen, az igényesen felújított létesítménnyel és tökéletes
minőségű gyepszőnyeggel rendelkező füredi stadionban. Nem firtatom, hogy melyik
ligában versenyez a két csapat. A bajnokság az Bajnokság.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Az
igazi lokálpatriota elsősorban városa, faluja csapatának szurkol. A vérmes
lokálpatriota vérmesen. Így van ez másutt is. Például a szintén vitorlás
kikötővel rendelkező, de korántsem olyan szép észak-kelet angliai városkában
Hartlepoolban. Ahol a helybeliek a városi stadionban tolonganak, játszhat a
megye legismertebb csapata, a Middlesbrough, vagy a szintén nem messze lévő
Sunderland akárkivel, pláne ha a Hartlepool a nagy riválissal, a Darlingtonnal
mérkőzik. Hasonló a helyzet a Torda-Muzslya örökrangadón is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Szivélyes
vendéglátómnak köszönhetően Füreden megismerhettem a klub elnökét és az
edzőjét. A szakvezető, Beszédes Sándor Vajdaságból, Szabadkáról érkezett.
Megtetszett neki a város, szívesen dolgozik itt. Megjegyzem, ha labdarúgó edző
lennék és nem lenne reális esélyem átveni a Fradit azzal az ígérettel, hogy a
BL döntőbe vezetem, szívesen dolgoznék én is ebben a kedves városban. A
mérközés előtt a klub elnökén sokkal jobban érződött a feszültség, mint az
edzőn, aki magabiztosan nyilatkozta: persze, hogy győzünk!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Tapintható
volt a feszültség annál is inkább, mert a táblázatot meggyőzően vezető Balatonfüredet
váratlan veresége és négy pontos (szabálytalanság miatti) levonás után egy
pontra megközelítette az őt üldöző Úrkút csapata. A harmadik helyen tanyázó Tihanynak
már nem volt esélye megnyerni a bajnokságot, de az ősi rivális elleni esetleges
győzelem mindig jóleső érzéssel tölti el a szurkolók lelkét. Füred és Tihany
csapatai közötti – az elnök által diplomatikusan „hűvösnek” – nevezett viszonyt
még rontotta az a körülmény is, hogy a korábbi, füredi utánpótlás edző
valamilyen nézeteltérések miatt a konkurrens Tihanyba távozott a klubtól és
magával vitt hat tehetséges fiatal játékost is. Akik közül többen, az ellenfél
csapatában pályára is léptek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Ilyen
előzmények után futottak ki a játékosok Verdi Bevonulási indulójának dallamára
a pályára, egy ajkai (ha jól értettem a civil életben NAV-os) bíró vezetésével.
Gyorsan nyilvánvalóvá vált a piros-fehérben játszó Füred technikai főlénye, jól
alkalmazták a felfutásokat a széleken, amit használható beadások követtek (jól
begyakorolták a „nagyok” által is mindenütt sikerrel alkalmazott figurát), de
gól az első félidőben nem született, amitől a helybeli szurkolók kezdtek
idegesek és türelmetlenek lenni. Felfigyeltem arra a sajátosságra, hogy a „nagyoktól
eltérően” ezeknek a csapatoknak nincs sem orvosuk, de még gyúrójuk sem. Pedig
történtek kemény belemenések. Például amikor a tihanyi védő az utolsó
pillanatban elpöccintette a labdát a csatár elől, aki teljes erővel a labda
helyett a védő lábába rúgott. A leláton is hallható volt a csattanás. Ilyen szituációban
Ronaldót vagy Neimart hordágyon vitték volna le, és hónapokig bajlódtak volna a
sérüléssel. Itt az egymás lábát eltaláló két játékos egy ideig bicegett, majd
folytatta a játékot. Sem ekkor, sem hasonló helyzetekben nem volt értelme a
fetrengésnek, mert nem volt, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>aki (orvos,
gyúró) befut a pályára... Egy súlyosabbnak tűnő ütközés után, amikor az egyik
tihanyi játékos a földön maradt, a csapat segédedzője ment oda hozzá és
megállapította, hogy le kell cserélni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A
második félidőben a tihanyi zöldek kezdtek elfáradni, a helyiek pedig fokozták
az iramot, ami meghozta a 2:0 – ás végeredményt (nekem a csapatból a 8-as és a
13-as számot viselő játékosok nyerték el a tetszésemet, megtudtam, hogy az
előbb gyerek Erdélyből érkezett, feltalálta magát Füreden és kölcsönös az
elégedettség). Ez a győzelem azonban még nem jelenti a bajnoki címet is, a
csapatra hétfőn vár a nagy kihívás, a legfontosabb mérkőzés. A második
helyezett Úrkútra látogatnak lejátszani az elhalasztott mérkőzést, ugyanis az
eredeti kiírás dátumakor az úrkútiak nem tisztították meg a hótól a pályát
(többek szerint szándékosan). <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-2lxX-ag-MQo/WwF5D2PSMkI/AAAAAAAAM9w/jqoJY83WgVk1x_NHeSv_MajWPtwuZMIBgCLcBGAs/s1600/F%25C3%25BCl%25C3%25B6p%2B%25C3%25A9s%2BCsorba%2Bn%25C3%25A9gyes.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-2lxX-ag-MQo/WwF5D2PSMkI/AAAAAAAAM9w/jqoJY83WgVk1x_NHeSv_MajWPtwuZMIBgCLcBGAs/s400/F%25C3%25BCl%25C3%25B6p%2B%25C3%25A9s%2BCsorba%2Bn%25C3%25A9gyes.jpg" width="400" /></a></span></div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"> A
mérkőzés után a klubtól, mint tiszteletbeli szurkoló, kaptam ajándékba egy
Balatonfüred FC sálat. Ezzel vonultam be a visszhangjáról elhíresült városka
főterére, ahol a Lóci játszik együttes lépett fel. Egy helybeli megjegyezte,
hogy az eredmény tudatában nem éppen bölcs tett egy ilyen sállal flangálni
Tihany főterén, de mivel látszott rajtam, hogy tudatlan, máshonnan érkező, jóindulatú látogató vagyok nem történt bántódásom. Sőt (egy idegenforgalomból élő
helységben a vendég az mindig vendég).<o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Aki
ezeket a sorokat hétfő, május 21 után olvassa, az már értesült a Balatonfüred –
Úrkút sosrsdöntő mérkőzés eredményéről. Valószínüleg eldőlt ki nyeri a
Bajnokságot. És jut feljebb. Nem firtatom, hogy melyik ligába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Aki nem értesült, keressen utána. (Nem az
Eurosporton).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br /></div>
csorbazolihttp://www.blogger.com/profile/07310877933951547811noreply@blogger.com0