Ybl és Garancsi

A XIX. század második felében Magyarországon megfogalmazódott az igény, hogy lépést tartva az európai kulturális élet divatjával és szokásaival, Budapesten Operaház épüljön. A pesti elit, a magyar arisztokrácia számára már macerássá vált, hogy alkalmanként egy irányban 250 kilométert kocsikázzon ha fel kívánta magát tölteni elsőrangú kulturális élménnyel. Miért ne létesülne Budapesten egy olyan, vagy a bécsinél még szebb épület, amely méltó helyszínt biztosít az opera előadásoknak? Kocsikázzanak a művészek Budapestre!

A versenytárgyalást az Operaház megépítésre 1873-ban a belügyminiszter írta ki, ezen Ybl Miklós nyert. A beruházás értéke 2.261.200 akkori forint volt, ebből több mint 1,6 milliót a Monarchia udvartartási költségvetése művészeti célokra szánt keretéből fedezte. A terv megvalósítását személyesen Ferenc József hagyta jóvá. Ennek ellenére Bécs nem szólt bele, nem határozta meg, hogy ki kapja a projektet, a tisztességes tenderen Ybl úgy nyert, hogy maga mögé utasított osztrák és német tervező irodákat, sőt Pollack Mihály tervét is. Az építésben számos magyar alvállalkozó vett részt. Nem sebtében alapított, miniszterekhez, miniszterfeleségekhez és kivételezett vállalkozókhoz köthető off-shore cégek, hanem valóban azok, akik egyes területeken bizonyítottan a legjobbak voltak az országban. Az építés elhúzódott, a pályázat kiírásától az épület átadásáig eltelt kilenc év alatt állandóan pénzügyi nehézségek késleltették a munkát. A keret szűknek bizonyult, de a Kormány nagyon szigorúan bánt a meghatározott összeg folyósításával, csak a legvégén történt némi korrekció. Ybl Miklós tiszteletdíja maradt az eredetileg, már a pályázatban meghirdetett 20.000 forint.

           2015-ben Magyarországon megfogalmazódott az igény, hogy Budapesten  2017-ben ú.n. „vizes VB-t” rendezzenek. A Nemzetközi Úszó Szövetség méltányolta az ország e hőn áhított óhaját és odaítélte a szervezési jogot.  A létesítmények és az infrastruktúra kivitelezésének jogát Garancsi István tulajdonában lévő Market Zrt nyerte el. Állítólag volt valami tender is, de a lényeg az, hogy a szerződést a kivitelezővel hamarább aláírták, mint ahogy az aláírást lehetővé tevő kormányhatározat jogerőssé vált volna. Az említett Market Zrt természetesen nem ismeretlen cég. A fő referenciája a Fradi stadion, pontosabban: a Groupama Aréna megépítése volt (Ybl  szakértelmét többek között a Vámház épülete, a Bakáts téri templom és több vidéki kastély szemléltette). A „vizes VB” –hez szükséges létesítmények kivitelezését 38,5 milliárd forintban határozták meg a szerződés aláírásakor. Azóta már közel (ha nem több mint) 100 milliárdot költöttek rá a közpénzből, utólagos jóváhagyások alapján. Ez már bevett szokássá vált minden nagyobb beruházásnál és ezen már senki sem akadékoskodik. Csak az számít, hogy a létesítmény időre felépüljön és a versenyen sportolóink világraszóló diadalokat jegyezzenek. Ybl Miklós, mint említettük, a projekten 20.000 forintot keresett. Hogy mennyivel növekedik Garancsi személyes vagyona a „vizes VB-nek” köszönhetően, az kifürkészhetetlen.

            Ybl Miklós és Garancsi István.

Azon kívül, hogy mindkettőjüknek van kötődésük Székesfehérvárhoz – Ybl ott született, Garancsi pedig a fehérvári Videoton labdarúgó csapatának a tulajdonosaként kötődik a városhoz – nehéz hasonlatosságot találni. Mégis párhuzamot vonok közöttük, mert ők két különböző korszak jellemző személyiségei, korszakuk sikeres és ismert vállalkozó típusának a képviselői.

Ybl a legnevesebb párizsi egyetemen végezte tanulmányait, majd Münchenben és Olaszországban tökéletesítette tudását. A sikert lépésről lépésre érte el, hatvan éves volt, amikor elnyerte az Operaház építésére kiírt versenytárgyalást. A már említett Vámház, templom és kastélyok építésén kívül részt vett a Bazilika valamint a MTA épületének építésében is. Életrajzírói lejegyezték, hogy a nagytudású nemzetközi szinten is elismert szakember rendkívül szerény és segítőkész személyiség volt.

Garancsi a mai kor erős hátszéllel törtető nagyvállalkozó típusának a példája. Az egyetemet Pécsett végezte, 1985-89 között közgazdaságot tanult. Ha jól emlékszem, akkor még marxista közgazdaságot oktattak, ennek ellenére a rendszerváltás után a bróker ágazatban ért el nagy sikereket, üzletkötőként indult, vezérigazgatói székbe került. Következett a gázkereskedelem, ahol a MET-en keresztül a tűzhöz közel álló személyekkel együtt nagyot kaszáltak (lásd a 444.hu 2015 január 14-én közölt A legtöbb pénzt most így lehet keresni Magyarországon című oknyomozó riportját) Majd Hernádi Zsolttal (a Mol jelenlegi vezérigazgatójával) közösen kiprivatizálták a jelentős értékű ingatlanokkal rendelkező CD-Hungary-t (az esetet annak idején Lenyúlás a magasból címmel feldolgozta a Magyar Narancs...). A Market Zrt mellett többségi tulajdonosa a nem kevés pénzt tejelő, a a NAV-online pénztárgépeihez SIM-kártyát szállító Mobil Adat Kft-nek is.

Egyszóval: Garancsi egy rendkívül ügyes és sikeres menedzser (az ügyes kifejezés magába foglalja azt is, hogy a cél legalizál, tisztára mos minden lehetséges eszközt). Kivételes kapcsolatokkal rendelkező menedzser pedig bármivel foglalkozó céget vezethet. Minden ágazat belefér. Mert a menedzser menedzsel, nyer a tenderen, hozza a munkát, majd piaci áron talál és alkalmaz szakembereket, akik elvégzik a szakmai részét a munkának. Feltételezem, hogy Garancsi cégében is dolgoznak kitűnő (de az ismeretlenség homályában maradó), ha nem is Ybl, Pollack, Steindl tudású, építészek. Jelleméről keveset tud a közvélemény, lehet, hogy ő is szerény és segítőkész. A Befolyás-barométer felmérése szerint ő Magyarország 8. legbefolyásosabb személyisége.

Sokat változott a világ az elmúlt 150 év alatt. A XXI. században  a nyereség a mindent felülíró motiváció és cél. Gondolja az Olvasó, hogy amikor néhány évvel ezelőtt Magyarország több nagyvárosában lecserélték a közvilágítást, a szándékot az vezérelte, hogy az ott élők sötétben ne hágjanak egymás tyúkszemére? Vagy: azért épült fel ennyi szép stadion (a legszebb, a Puskás stadion még csak ezután) hogy az állam kielégítse a labdarúgást imádó óriási tömegek igényét és méltó módon hódolhassanak e szenvedélyüknek?

A nyereség határozza meg a terméket, a befektetők fogalmazzák meg az igényt. Az állam mondja meg, hogy mi a társadalom igénye és meghatározza azt is hogy kinek jár a nyereség, kihez jut a közpénz. És szinte lényegtelen, hogy mi a projekt, út, közvilágítás, stadion vagy úszómedence. A lényeg, hogy költséges legyen, ahol néhány milliárd szétfolyása nem számít.  Garancsi példája, pályafutása ékesen szemlélteti a mai politikai-gazdasági rendszer működésének lényegét. Ő az egyik kiválasztott akin keresztül működik a rendszer. Aki immár elérte azt is, hogy ő, mint kivitelező sugallja, milyen nagyberuházást támogasson a Kormány. Mert nevét felhőkarcolói magasságokba kívánja emelni. Hadd mesélje az utókor: az Operaházat Ybl Miklós építette, Budapest Első Felhőkarcolóját pedig a mátészalkai Garancsi István.

Igen, sokat változott a világ. Ha fentiek alapján az Olvasó tisztességesebbnek, igazságosabbnak, vonzóbbnak találja Ybl korát jó hírem van: minden jel szerint sikerül ismét létrehozni egy olyan társadalmi rendszert, mint amilyen a XIX. század végét jellemezte. Most alakul az új arisztokrácia, földesuraival, menedzsereknek, nagyvállalkozóknak nevezett mágnásaival.