XIII. Lajos és Đoković

Az alábbi kacifántos bejegyzésből az derül ki, mi a kapocs a címbe foglalt francia király, a mitológiai hős Apollón, Tieplo velencei barokk festő, Richelieu francia bíboros, a tenisz és a képen látható festmény között.

            A teniszkedvelők számára bizonyára ismert tény, hogy ennek a sportnak az őse a francia jeu de paume nevű játék. Franciaországban már a XIII. században játszották, single (1:1), double (2:2) sőt három a három és négy a négy elleni változatban is. Hasonlóan mint a teniszben a pálya közepén egy háló volt kifeszítve, a játékos (vagy játékosok) két oldalt helyezkedtek el és elejében kézzel, majd ütővel egy labdát (a közepe gyapjúból és kenderből készült amire báránybőrt tekertek) ütöttek át. Ebből a játékból ered a mai tenisz eredményszámolásának (15, 30, 40) a magyarázata is. A játékosok kezdő felállásban 60 lábra helyezkedtek el a hálótól, aki megnyerte az adogatást 15 lábbal közelebb jöhetett, majd ismét 15 és 10 láb távolságra. Mind a két fél tudott közeledni a hálóhoz, de 10 lábnál közelebbre nem. A játék a XIV. századtól akkora népszerűségnek örvendett, hogy 1397 június 22-én Párizs városa rendeletet hozott, hogy csak vasárnaponként szabad játszani, hétköznap nem, mert a munka és a termelés kárára ment, hogy az emberek meccsekre jártak.

            A jeu de paume aranykorát a XVI. - XVII. században élte. 1527 november 9-én I. Ferenc király engedélyezte a profizmust ebben a sportban, a legjobb játékosok hivatásszerűen űzték a játékot, amelyhez immár külön stadionok, zárt fedelű csarnokok épültek. Egy feljegyzés szerint 1596-ban, az akkori Francia királyságban 250 erre a célra létesített sportcsarnok létezett és 7000 (!) profi játékos.

           

A játékot nagy erőszeretettel művelte a legfelső nemesség és a királyok is! IV. Henrik király beiktatása másnapján, 1594 március 23-án az alattvalók nagy örömére paume meccsett játszott egy herceg ellen (volt annyi esze, hogy ellenfélt nem a 7000 profi közül választotta ki).

            A jeu de paume a legrégebbi sport, amely világbajnokságokra tekint vissza. Az első VB-re 1740-ben került sor, azóta is minden év szeptemberében Párizsban megrendezik. Mi több a játék 1908-ban szerepelt a nyári olimpiai játékokon is, egy bizonyos Jay Gould nyerte meg az aranyérmet.

            Lehet, hogy sokak számára, akik Párizsban jártak ismerősnek cseng a Jeu de Paume kifejezés mégpedig a híres múzeum neve alapján. Igen, a Tuileries park sarkában, a Concorde térnél álló, mintegy 1200 m2 felületű épület is pályának épült 1861-ben, de 1909-től kiállítóteremként használták. Az elejében külföldi képzőművészet bemutatására, 1947-től 1986-ig viszont itt kapott helyet az imporesszionisták múzeuma. Párizsi tanulányaim idején (1982-83) az impresszionista festészet nagy szerelmeseként hetente meglátogattam...

            A fent látható festmény Giovanni Battista Tiepolo (1696-1770) ismert velencei barok (rokokó) festő alkotása, címe Hüakintosz halála, a 287x232 cm méretű festmény eredetiben a madridi Thysse-Bornemissza múzeumban lóg a falon. A festményt egy bizonyos Guillaume de Lippe-Schaumburg nevű herceg rendelte a festőtől. Tiepolo tudta a megrendelőről hogy imádja a jeu de paume játékot, sőt maga is rendszeresen játszik, ezért „egy kis részlettel” módosította az eleve mitológiai tárgyú történetet. Hiszem, hogy sokan ismerik a festmény címébe foglalt mitológiai történetet, de röviden ismertetném: lényegében, mai durva kifejezéssel élve egy buzi történetről van szó, Apollón, Zeusz és Lékó gyermeke,  a költészet, a zene, a tánc, a művészet és persze az íjászat istene, noha voltak nőnemű kapcsolatai is, AC/DC alapon beleszeretett a jóképű Hüakinthosz spártai hercegbe. Hogy a baj még nagyobb legyen Hüakinthoszba (leegyszerűsítve: Jácint) beleesett Zephürosz is, aki pedig, mint tudjuk, a szelek istene, vagyis a meteorológiai tárca tartozott hozzá. Egy napon Apollón és Jácint jobb dolguk híján a diszkoszvetést gyakorolták. Zephürosz, akinek szerelmét Jácint nem viszonozta, hanem inkább a szintén kockahasú Apollónnal ápolt viszonyt, sértődöttségében és dühében az eldobott diszkoszra rossz szelet küldött, amitől a sporteszköz felgyorsult és szétroncsolta Hüakinthosz koponyáját. A kiömlő véréből pedig egy vörös színű jácint nőtt ki. 

            Tiepolo mint említettem ba..kódásból átkomponálta a történetet, a szerelmesek nem diszkoszt, nem is frizbit dobáltak egymásnak, hanem jeu de paume-ot játszottak,  Hüakinthoszt nem diszkosz, hanem egy labda találja fejbe a képen látható is több gyilkos labda, valamint egy ütő. Tiepolo Velencében úgy tudta, hogy a labda fából készül, ami, ha egy rossz szél felpörgeti akár szét is roncsolhatja valakinek a fejét. Teniszlabdával ilyesmi, persze nem történhet meg, hiszen hányszor látjuk különböző tornákon, hogy a több mint 200 km/h sebességgel szervált labda fejbe találja az oldalbírót és még egyikük sem halt bele...

            Hogy kerül a történetben XIII. Lajos?

           Nicolas Poussin (1594-1665) francia festő képei nyomán. Poussin mesterműve az eredetiben a Louvre-ban látható négy allegorikus festményből álló Négy évszak. Az itt közölt reprodukción az Ősz – Az Igéret földjének a fürtje című festmény látható. A szőlőfürtöt nem lehet nem észrevenni, két markos legény cipeli. (Ha a Kánaánban ekkorára nő a szőlőfürt, mekkora lehet a görögdinnye?) Az allegória megfejtését a Mester a közönségre bízta (irány: ősz, idős kor, beérik a gyümölcs és az emberi bölcsesség...)

 A festmények Richelieu (1585 – 1642) rendelésére készültek, de amint a művészet történelem lejegyezte a bíboros nem sokáig gyönyörködhetett a művekben, ugyanis főnöke, XIII. Lajos király (1601 – 1643) kihívta egy jeu de paume meccsre, melynek a tétje a festmények voltak. A bíboros veszített. A döntő tie-breakban beleakadt az ütője a reverendába.

És hol kapcsolódik Đoković a történetekhez?

A tenisz allegóriájaként.