2018. március 30., péntek

Ötven éves az együttesünk



Néhány éves késéssel, a ’60-as évek második felében szülővárosomban Becsén (már elnézést a nemzeti érzelmű városatyáktól, akik visszakeresztelték a város nevét Óbecsére, sehogyan sem tudom megszokni, mert amikor születtem, amikor ott éltem, Becse volt szeretett városom neve és én következetesen ezt használom) is megjelentek a hosszú hajú fiatalemberek. Hozzánk is eljutott a beat-korszak. Persze, még nem ért vállig a haj – ez a ’70-es évek rockereit jellemezte – hanem a kicsit hosszabb, fület befedő, a szemig elérő siskás „Beatles frizura”. Emlékszem, az öregasszonyok különösen meg voltak rökönyödve. (Ők már nem emlékeztek, hogy a XIX. század végén például Kossuth Lajos is hosszabb hajat meg bajusz-szakállt viselt.) Annál is inkább, hogy a bevállalós modern gondolkodású, non-konformista lányok fiúsan rövidre vágatták a hajukat. A vidékeinkre és megérkező európai divat szerint. „Most melyik a fiú, melyik a lány?” – tették fel a klasszikust kérdés amikor a piacról hazafelé ballagva a Zöldfás utcán ilyen kinézetű fiatalokkal találkoztak.

            A ’60-as évek leírhatatlanul laza hangulata és életérzése gyorsan terjedt. És  a városban megjelentek az első sztárok is. Közöttük az első sztár kétségkívül a Gyuszinak becézett Kuluncsics György volt. Aki villanygitáron játszott és énekelt az együttesében. Azon kívül jellemző volt rá, az a „John Lennon-os” humor, aminek lényegét szintén lehetetlen megmagyarázni a mai korosztálynak (meg kell hallgatni néhány korabeli Beatles-interjút). Gyuszi volt az új korszak helyi megtestesítője. Aki felcsíphette bármelyik becsei csajt. Személyes élményem: 1969-ban 13 éves voltam és titokban szerelmes voltam egy lányba, aki ugyan nem nyíratta rövidre haját, hanem – ami szintén divat volt – ú.n. lófarokban viselte. Nagy csalódás ért, amikor egy este a városi korzón saját szememmel láttam: megjelent Gyuszi a Vespa motorján, szólt néhány szót az imádott lényhez, aki széles mosollyal felpattant a motorjára és elhúztak a Tisza-part felé...Az események további fejleményeit követve (többet nem mutatkoztak együtt) egyéjszakás kalandról lehetett szó. Még azt is hozzátenném, hogy Gyuszi volt a (bizonyítottan) egyetlen becsei lakós, aki élőben jelen volt egy Beatles koncerten (Bécsben). A többször elismételt beszámolóját minden esetben mindenki szájtátva hallgatta.

            Gyuszi játszott a Könnyek (szerbül: Suze)  nevű gimnáziumi zenekarban, majd bekerült a város első számú tánczenekarába. Akik minden szombaton az Alsóvárosban, vasárnaponként pedig a belvárosi Ifjúsági otthonban játszottak a táncon. Ahol megjelent a város fiatalsága. Esetenként legalább ezer személy.A zenekar magyarul Angyalok, szerbül Sveci nevet viselte. A Sveci magyarul Szenteket jelent, a téves fordítás okát pedig a ’60-as években nagy sikerű, Roger Moore-al a főszerepben sugárzott sorozatban kell keresni. Az eredetiben Saints sorozatot Jugoszláviában helyesen „Svecinek” (Szentek) fordították, a magyar TV-n viszont, nem tudni milyen kiindulásból tévesen Anyaloknak. Mivel a zenekar a TV sorozat főszereplőjéről kölcsönözte a nevét...   
  
            A Gyuszi és a titokban imádott Lény közötti történet számomra világossá tette: csajozásban nagy előnnyel indulnak azok, akik együttesben játszanak. Hogy ebből a megfontolásból, vagy a vidékeinket is elárasztó beat-bővület hatására történt, nem tudom, de 1968-ban a helyi Sever Durkic általános iskola nyolcadikos osztályú tanulói közül hárman – Orcsik István, Megyeri Sándor és Blazsanik István - úgy döntöttek, hogy zenekart alapítanak. Kezdetleges felszereléssel és a hozzák csatlakozott tagokkal ez megtörtént, de Becsén túl magasan volt a léc, így a szomszédos faluban, Péterrévén került sor az első fellépésekre. Az együttesnek a Sygma nevet adták. Így, helyesírásilag helytelenül (a görög betű magyarul Szigma). A zenekarban akkor következett be a sorsdöntő fordulás, amikor a város egyik legmenősebb kisiparosának a fia, a Zeneakadémiát végzett Buttás László is csatlakozott hozzájuk, mint orgonista. Sokat jelentett az akadémiai végzettsége, de még többet a következő részlet: Buttás Laci édesapja megkérdezte a fiúkat, hogy komolyan gondolják-e ezt a tevékenységet, mert ha igen, ő, mint sikeres kisiparos a legjobban tudja, hogy a jó munkához a legjobb szerszám kell. Tehát: felajánlotta, hogy kölcsönöz (nem kevés) összeget ahhoz, hogy a létező legjobb hangszereket vásárolják meg. Buttás bácsi persze utánanézett, hogy a helyi becsei zenekar mekkora összegeket tud keresni alkalmanként a táncokon, és tudta, hogy ha a fiúk komolyan veszik a gyakorlást, a befektetés gyorsan meg fog térülni.

            Jugoszlávia legjelentősebb nemzeti ünnepe napján, 1969 november 29-én, amikor hagyományosan a telt háznál is zsúfoltabb közönség jött össze a táncon, az Angyalok együttese (ahol a Gyuszi is játszott) túlzott önbizalmukból eredően elkövették azt a végzetes könnyelműséget, hogy elfogadták a fiatal Sygma együttes felkérést, hogy vendégként játszhassanak egy „blokkot” (45 percet). Abból indultak ki, hogy a „gyerekek” nem kérnek ezért semmi pénzt, a bevétel (egy fellépésért fejenként többet kaptak mint ami egy hónapos átlag fizetés volt akkoriban Jugoszláviában) az övéké, és kevesebbet kell dolgozni. Nem számoltak azzal, hogy a fiatal zenekar a telt ház előtt elveszi a közönségüket. A Sygma ugyanis felpakolta akkor világszínvonalúnak számító felszerelését (Vox erősítők, Fender gitárok stb), amit a becsei közönség addig csak fényképeken látott és az akkori legújabb brit és amerikai sikerlista számaiból összeállított műsorral lenyűgőzték a közönséget. Néhány hét alatt az Angyalok csillaga lehullott, a közönség a Sygmát követelte. Átvették az uralmat. Övéké lett a bejáródott szombati és vasárnapi buli. Népes közönséggel és nagy pénzzel.

            Becsén a Sygma tagjai voltak az új sztárok. Olyan sztárok, hogy ha a városban valamelyikük megjelent, mint a Hungária slágerben „a lányok összesúgtak a háta mögött...” Az 1971-ben alapított gimnáziumi zenekarunk még kilátástalanabb helyzetben volt, mint a Sygma az Angyalok „uralma” alatt. Reménytelennek tűnt, hogy olyan drága felszerelést vásároljunk, mint amilyen a Sygmának volt és az is, hogy Becsén fellépjünk. Eljártunk a táncokra és abban bíztunk, hátha egyszer mi is népes becsei közönsége előtt felléphetünk, addig pedig maradtak a környező helységek. Abban, hogy változzon a helyzet a Jugoszláv Néphadsereg segített. A Sygma együttes tagjai egymás után megkapták a katonai behívókat. A megmaradt tagok az utánpótlást a fiatalabbak között keresték. Először a gitárosunk, Becse minden idők egyik legtehetségesebb zenésze, Rebb Rudi jutott be, majd 1976-ban jómagam is. A feltétel az volt, hogy csúcsminőségű hangszerrel rendelkezzem. Ekkor vásároltam meg egy Fender erősítőt és azt a Fender jazz bass basszus gitárt, amit fiamnak, Lócinak adtam át és több mint negyven év után ma is tökéletesen szól, Lóci ezen játszik.

            Az elmúlt évtizedek során tizenvalahányan játszottunk a Sygmában. Mint ahogyan Knézi Péter, Becse akkori polgármestere mondta az együttes fennállásnak 40. évfordulója alkalmából megtartott fellépésen, a Sygma együttes Becse város brandjévé vált. Minden tag, aki, valamikor is az együttesben játszott büszke arra, hogy hozzátartozik a zárt körű „szigmás családhoz”. A család időnként összejön, vagy muzsikálunk, vagy nem, de minden alkalommal kimegyünk a becsei temetőbe és virágot helyezünk el időközben elhunyt szigmás-testvéreink sírján. Tavaly ősszel Buttás Lacit temettük. Ott voltunk mindannyian, becsei zenészek és a Lacira emlékező Sygma-közönség.

            Szombaton, április 7-én, az alsóvárosi Petőfi Sándor Művelődési Otthon termében, ott, ahol egykoron a Sygma átvette a hatalmat a becsei könnyűzene életben, nosztalgikus koncertre kerül sor a zenekar megalapításának 50. évfordulója alkalmából. Köszönettel tartozunk a Petőfi ME vezetőségének, hogy meghívta a zenekart és a próbák miatt rendelkezésünkre bocsájtotta azt a nagytermet, amelyhez mindannyiunkat édes emlékek fűznek. Engem különösképpen, hiszen azon kívül, hogy a Sygmával ott játszottam, a becsei Amatőr színház társulattal ott működtem közzé korrepetítkorként, ott ismertem meg feleségemet és ott került sor a lakodalmamra is 1984-ben!    

            A visszajelzések alapján valamennyi, még életben lévő szigmás tag el fog jönni. Kizárólag a ’60-as,  ’70-es évek műsorát fogjuk játszani. Mint egykoron. El fogjuk játszani többek között  az időközben távozott zenésztársaink legkedvesebb számait is és ezzel adózunk emléküknek. És nagyon számítunk mindazokra, a még életben lévő becseikre, akik akkoriban jártak a táncokra, akik ott ismerték meg szerelmüket, élettársukat, akiknek kellemes élményeik fűződnek ahhoz a korhoz. És azokra is, akik csak hallottak szüleik (nagyszüleik?) elbeszélései alapján, hogy mit jelentettek, milyenek voltak egykoron a Sygma táncok Becsén. Mi, zenészek, mindent megteszünk annak érdekében, hogy megpróbáljuk visszavarázsolni azt a hangulatot– az időközben tönkrement egykori becsei sikeres vállalatokat és a gondtalan magas életszínvonalat sajnos nincs módunkban visszahozni – és ebben a törekvésünkben nagyon számítunk a közönség fogadtatására. Ennek érdekében döntöttünk úgy, hogy a koncert, pontosabban a négy órás tánc, teljesen ingyenes lesz és mi is valamennyien, természetesen, minden tiszteletdíj nélkül lépünk fel.

            Mert valamennyiünkben ott van, kimondatlanul is, hogy erre a fellépésre, erre a koncertre, találkozásra, most fog sor kerülni és soha többet.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése