2018. április 28., szombat

Kussolj!



Kussolj!
Mit jelent ez a magyar kifejezés? -  kérdezi a nemrégiben érkezett szerb konzulasszony.
A fiát angol nyelvű iskolába íratta, ahova többnyire diplomata gyerekek és kínai gazdag vállalkozók gyermekei mellett helyi, magyar tanulók is járnak és a szerb gyerek az újonnan megismert helybeli barátaitól elsőként ezt a magyar kifejezést tanulta meg. 

Kussolj! Így kommunikálnak a külföldről érkezettekkel a helyi srácok. Akik – abból kiindulva, hogy többezer eurós az évi tandíj – nem akárkiknek a gyerekei.  Nem akárkiknek a gyerekei, akik megengedhetik maguknak, hogy a későbbi siker és boldogulás (külföldi egyetem stb) érdekében, már itthon angol nyelvű iskolába járassák utódaikat.

Feltételezem, hogy valami olyasmit jelenthet, hogy „hagyjál békén, hagyjál magamra” – következtet a konzulasszony. A szituációból eredően, amikor a gyermeke otthon is használja ezt a magyar kifejezést.   

Ez egy nagyon durva kifejezés – kezdem a magyarázást. Nálunk, Vajdaságban nem is használatos, legalább, amikor még ott éltem nem használták. Szerbül mi a megfelelője? – kérdezi. A szerbek is csak szélsőséges helyzetkben mondják, magyarázkodom. De mi a megfelelő fordítás? – erősködik a diplomata. Hát ha már annyira akarja, akkor megmondom. A kussolj kifejezés legközelebb a szerb nyelvű „Mars u p... materinu” utasításnak felel meg. Sokkal durvább a szinte már hétköznapi kifejezésként használatos „Idi u k...c!” "felkérésnél".

Értetlenkedik. Nem létezik, hogy a gyerekek az elit angol iskolában egymás között ilyen szinten kommunikáljnak! Magyarország egy kulturált ország! Mindenki azt mondta, mielőtt ide jöttünk volna, hogy itt magas szintű az általános műveltség, meg a Nóbel-díjasok... – csodálkozik. A belgrádi iskolában, ahova előtte a gyerek járt a konfliktusos helyzeteket verekedéssel oldották meg, mondja. Ehhez alkalmazkodva, hogy ne kerüljön alárendelt, kiszolgáltatott helyzetbe, ami súlyos sérelmeket okozhat egy fiatal, fejlődő gyermek lelki világában, Belgrádban fiát beíratta karatéra. A gyerek azóta is műveli, itt, Budapesten is jár edzésekre. A magyar edző nagyon dicséri, benne van a kellő balkáni agresszivitás. Magabiztosságot szerzett, nem fél senkitől...

De az angol iskolában nem verekszenek a gyerekek. Hanem – ezek szerint, mondja a konzulasszony – szóban aláznak. Amit feltehetőleg – hol máshol? – otthon a családban hallotta a magyar gyerek. Aminek értelmét a külfödiek fel sem fogják. Ha érzékelné a konzulasszony fia a kifejezés valódi értelmét (amikor neki mondják), bizonyára egy-két pofon lenne a válasz, mert „kome majku...?!” A brit nagyköveti tanácsos fia is otthon, amikor megkérdezik tőle tanult-e valamit magyarul a magyar gyerekektől azt válaszolja, hogy: kussolj! Vagy a másik hallott változatot: kussoljááá!

Ez a kifejezés pedig igencsak távol áll attól a diplomáciában használt angol kifejezéstől, ami azzal kezdődik, hogy „ I’m afraid...” Az angol diplomata gyerek persze nem fogja angolul sem a magyar barátja kérését elutasítani olyan szavakkal, hogy „attól tartok, nem teljesíthetem a kérésedet...”. Kussolj!

Eldurvult a világ, eldurvult a kommunikáció. Nem csak Magyarországon. Egyáltalán. Műveletlen, goromba fráterek kerültek a politikai, gazdasági elitbe, akik meggyőződése, hogy akinek pénze és hatalma van, mindent megengedhetnek magának. Akinek se pénze sem hatalma, az kussoljon! A toleranciát, a műveltséget az arrogancia váltotta fel. De azt nem feltételeztem, hogy már ilyen szinten, a gyermeki beszédben is. Szélsőségessé és teljesen intoleránsá vált a kommunikáció. Minden szinten. Az emberek a legkisebb hajlandóságot sem képesek tanusítani ahhoz, hogy meghallgassák a másik érveit. A Voltaire-nak ítélt mondás – mi szerint „nem értek egyet önnel de mindent megteszek, hogy véleményét szabadon kifejtse – megbukott.

Ezek után érthető, hogy mekkora az értelme annak, hogy egyáltalán írjam soraimat, ezeket a blogokat. Mi értelme annak, amikor valakit megpróbálok meggyőzni olyan értékekről, amit ő pökhendi magasságokból, arrogánsan eleve elvet. Például: a baloldali értékek. Magyarországon, „azon az oldalon”,  szinte senki sem hajlandó elgondolkodni azon, hogy a magyarországi ú.n. baloldai politikai pártoknak, pláne Gyurcsánynak semmi köze nincs a baloldali értékekhez. Hogy melyek azok, nem is akarja végighallgatni. Hanem rögtön jön a következő lépés, a lekomcsizás. Ahhoz pedig még több toleranciára lenne szüksége, hogy végighallgassa érveimet: mit jelentettek Európában a két világháború között a haladó eszmék, kik vallották magukénak, magyarázatomat, hogy annak ami itt Magyarországon és az ú.n. „Keleti blokkban” történt 1948 és 1990 között semmi köze a kommunizmushoz. Az egy műveletlen vezetők által kikényszerített radikális önkényuralom volt, ami oly messze állt például a Marx által megfogalmazott kommunizmustól, mint én a miniszterelnöki poszttól.

Ezek után érdemes mondatokat fecsérelni arra, hogy mi Május 1. a Munka ünnepének valódi értelme?
Nem a virsli és a sör.      

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése