1.
Jó szelet!
Szilveszterre megérkezett, amit szentestére vártunk: a havazás. Budapesten nem volt fehér karácsony, most viszont nagy pelyhekben hull a hó. Miután elfogyasztottuk a finom malacsültet, száraz vörösbort kortyolgattunk és néztük a hóesést. A szomszédok is eleget tettek az óvódás gyermekeik kívánságának, lementek az épület elé és a friss hóban hancúroztak. A téli idillt csak a távolból szüntelenül durrogó petárdák zaja zavarta meg, később, a mind több irányból robbanó harsány tűzijáték elijesztette a hópihéket
Akik 13.45 után olvassák
ezeket a sorokat, már látták a Bécsi Filharmonikusok idei koncertjének
közvetítését az osztrák főváros Musicverein Aranyterméből. A civilizált világ
az újévet ezzel az eseménnyel indítja, és amikor a zenekar a ráadásban
eljátssza az elmaradhatatlan Kék Duna keringőt, sokan, hozzám hasonlóan felkérik
feleségüket, életük párját egy keringőre.
A mindinkább és félelmetesen primitivizálódó világban ragaszkodom ehhez a hagyományhoz, és nagyon remélem, hogy az elkövetkező esztendőkben, évtizedekben is változatlanul a Bécsi Filharmonikusok Újévi Koncertjével kezdődik az év. És nem vezetnek be olyan újítást, hogy a terembe beengedjenek utcai öltözékben érkező közönséget (még ha milliárdosok is) és koncert közben csinos hostesse-ek pattogatott kukoricát és kólát kínáljanak a padsorok között. Mint a baseball stadionokban. Ebben sem lehetek biztos, hiszen annyi mindenről gondoltam, hogy nem történhet meg!
A 2025-ös év élénk, olykor
viharos erejű széllel búcsúzott, Szilveszter éjszakáján csillapodott, de hideg maradt.
Az emberek szélvédett helyet keresnek, mert, mint ahogy a népdalban is éneklik „ha a Dunáról nem fújna, ilyen hideg sem
volna”.
Örülni kellene a szélnek,
hiszen kitisztítja a levegőt, messzebbre lehet látni, teli tüdővel lélegezni. A
szélnek köszönhetően jutott el 1502 január 1-jén Gaspar de Lemos (Lemos Gáspár)
portugál tengerész egy karakkal, négyárbocos vitorlással Brazíliába. Egy
öbölben kötött ki, amit ő folyó torkolatának nézett és elnevezte Januári folyónak.
Portugálul: Rio de Janeiro (ejtve: riu di
zsaneiru).
Gáspár egyébként az egyik hajóskapitány volt abban a csapatban, amely másfél évvel korábban, születésnapomon, 1500. április 22-én felfedezte Brazíliát. Az expedíciót Pedro Alvarez Cabral vezette és az ő nevéhez kötődik ennek az országnak a felfedezése. Belegondoltam, hogy milyen szerencséje volt Cabralnak, a dél-amerikai kontinensnek éppen abban az országában ért partot, ahol, egyedüliként a kontinensen, portugálul beszélnek! Cabral hazaküldte Lisszabonba Lemos hajóskapitányt, hogy számoljon be Manuel királynak a felfedezésről, vegye leltárba birodalmának szaporodását. Cabral még maradt, mert nagyon csinos nőkre lelt ott. Lemos is igyekezett vissza, hogy odaérjen a Maracanában sorra kerülő Flamingo-Fluminense (FLA-FLU) örökrangadóra.
Jó szelet kívánok mindenkinek a 2026. jubiláris évben! Hajózzunk ki bátran, dagadó vitorlákkal és szép reményekkel!
Csorba Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése