Darázsfészek

Épeszű ember nem piszkálja a medvét. Mert ismeri a székely mondást, hogy a medve nem játék. Nem ajánlatos a nagy Medve szimbólumaként jelentkező ország heccelése sem, noha ezt hiszékeny és naív nyulacskák és egérkék időről időre az Oroszlán biztatására megteszik, bízva abban, hogy az Oroszlán nem fogatlan. A Medve és az Oroszlán közvetlenül nem csap össze, csak próbálgatják egymás tűrőképességét, tesztelik hol az a határ amit nem lehet átlépni. És még ott van a sárga Sárkány, aki gyakorlatban szerencsére még nem demonstrálta erejét, de az Oroszlán és a Medve is nagyon tart tőle.

                Egy ország az elrettentés érdekében fejleszti ki hadseregét. A nagyhatalmak nukleáris fegyverzetet is, közben ők is és az emberiség is abban bízik, hogy ezt sohasem kell majd bevetni. De a legerősebb elrettentő erő.

                A munka és a gazdaság harcterén a munkavállalók a munkaadókkal, a gazdasági elittel és egy egész gazdasági rendszerrel, a végnapjaiban dühöngő vad kapitalista rendszerrel állnak szemben. Az állam és az államot vezető kormány évtizedeken keresztül annak függvényében, hogy jobboldal vagy a baloldal került fölénybe a választásokon, a szemben álló felek között foglalt állást. Az utóbbi években függetlenül a pártszínezettől Európában a politikai elit a gazdasági elit mögé tömörül és védi érdekeit. Törvényekkel, szabályokkal, előírásokkal, de a hatalmi erők bevetésével is. A társadalmi nyugalomra és a gazdasági növekedés feltételei megteremtésének szent ügyére hivatkozva.

                A politikai és a gazdasági elit meg is tehet mindent, hiszen nem ütközik semmilyen korlátba, ellenállásba. Mivel az elit számára már jó ideje nem létező kategória az erkölcs és az emberiesség ami esetleg az alkalmazottak, munkavállalók gátlástalan kifacsarását valahol megállítaná, a tömegek kiszolgáltatottsága nem ismer határokat.

                Mint ahogy a légierő ellenszere a hatásos légvédelem a kapitalista gazdasági rendszer ellen az alkalmazottak egyetlen fegyvere a sztrájk és a demonstráció. A légierő és a légvédelem fejlődése többnyire párhuzamosan halad. A munka harcterén azonban a szervezettség szétaprításával szinte egész Európában megszűnt a hatékony ellenszer. A gazdasági elitet védelmező politikai elit elsősorban a szervezetlenségben bízik és a kifárasztásra játszik (a tüntetők előbb-utóbb abbahagyják). Közben mindent megtesznek, hogy a szociális töltetű megmozdulásokat politikai síkra terelve lejárassák: az ellenzék alattomos manipulálása, idegen felbujtóknak a nemzeti egység és béke ellen irányuló mocskos bajkeverése, többnemzetiségű közegekben (mint a volt jugoszláv államok területén, vagy Ukrajnában) nemzetek közötti ellentétnek feltüntetve.  A tömegek, a kifacsart munkavállalók, az alkalmazottak magyarázkodásra kényszerülnek, a szakszervezetek akiknek rendeltetésszerűen a feladatuk lenne a szociális tartalmú megmozdulások szervezése egymás között vitáznak. A gazdasági és a politikai elit pedig egyenként levadássza őket, mint a görögdinnyére egyenként érkező darazsakat.

                Hacsak nem fut rá egy darázsfészekre.

        Franciaországban harmadik hónapja tart a szakszervezet heves tiltakozása. Az ország különböző városaiban tízezrek vonulnak az utcákra, a sztrájkok hol a vasutat, hol a légi közlekedést hol az üzemanyag ellátást bénítják meg. A szakszervezetek a munkatörvény módosítása ellen tiltakoznak. Nem kívánok most itt a részletekbe bonyolódni, a lényeg, hogy ez a változat a márciusban előterjesztetthez képest egy enyhített, „felvizezett” változat. El lehetne gondolkodni a (szocialista) kormány szándékának magyarázatán is, hogy a módosítás (talán) a munkanélkülieknek segítene. A tiltakozók nem fogadnak el semmilyen magyarázatot, mert azzal, hogy a kormány csökkentené a munkavállalók beleszólását a cégek és a munkavállalók alkufolyamatába és könnyebbé tenné az elbocsájtásokat belenyúlt a darázsfészekbe: a kiharcolt jogokból a munkavállalók egy jottányit sem hajlandóak engedni.

                Vidékeinken, Magyarországon, Szerbiában, az egész régióban az alkalmazottak örülnének ha azoknak a jogoknak és előírásoknak csak a negyede illetné meg őket mint amit a francia munkatörvénykönyv szavatol. Mifelénk ugyanis a gazdasági és politikai elit, nem tartva semmilyen hatékony tiltakozástól olyan embertelen és szinte minden jogtól megfosztott munkatörvényeket fogadtat el, ami csak az elit és a munkáltatók érdekeit védik. Jól tudják, errefelé a szakszervezetek akcióin, „fenyegetésein” csak kacagni lehet, a francia darazsakhoz képest ezek csak bosszankodó méhecskék.

                Méhecskék, akiknek az a dolguk, hogy szorgalmasan, fegyelmezetten és mind többet dolgozzanak, tűrjék azt is, hogy az összes begyűjtött mézet elveszik tőlük. Néha belecsípnek a kaptárukat fosztogató kezébe ami életükbe kerül, de a fosztogatót ez nem rendíti el.

                Ahhoz, hogy a méheknek eszükbe ne jusson szövetkezni a darazsakkal a közvéleményt formáló, de tudni valóan a gazdasági és politikai elit által irányított és érdekeiket védő sajtó is cinkos. A darazsak tömeges megmozdulásaikról nem tudósítanak érdemében (ami nincs benne TV-ben, a hírekben az meg sem történt), vagy ha igen, akkor lekezelően, kiemelve, hogy „ezek a megvadult tömegek micsoda károkat okoznak”, olyan képsorok kerülnek előtérbe, ahol a nézők a vandalizmus megnyilvánulását láthatják, ahol maszkírozott tüntetők összetűznek a rendőrséggel, autókat gyújtogatnak, megbénítják az ország normális működését. És veszélybe sodorják a mindennél fontosabb esemény (mi ezt csak tudjuk, itt Magyarországon), a labdarúgó EB gördülékeny lebonyolítását. Persze, hogy az ilyen következményekkel senki sem szimpatizál és nem gondolkodik el azon, hogy mi váltotta ki a következményeket. A következmények ugyanis nem más mint az erő demonstrálása. Az ilyen tudósítások (vagy elhallgatás) egyetlen célja: nehogy más országokban is az alkalmazottak kedvet kapjanak a hatékony szervezkedésre, a tömeges fellázadásra! És egyáltalán ne képezzenek elrettentő erőt, akitől tartani kell, akivel egyezkedni kell.

                   Akit érdekel, hogy mi történik Franciaországban, lecsillapodik-e a helyzet a labdarúgó EB kezdetéig a hazai sajtóból nem sok minden tud meg. Mintha a gallok földjén a katasztrofális árvíz és a francia középcsatár (Skócia elleni barátságos mérkőzésen) látványos sarkazásos találatán kívül más említésre méltó esemény nem történne. A minősítés az eseményekről fennhájazóan lekezelő hozzáállás, stílus, példájaként idézem az egyik legolvasottabb hazai hírportál újságírójának a magyarázatát a szociális eseményekről: „a kormány kicsit fel akarja rázni az elkényelmesedett gazdaságot, és ezt a munkavállalókon akarja leverni. Konkrétan azt szeretné, ha kicsit többet dolgoznának, mint heti 35 óra, és néha azért ki is lehessen rúgni őket. Ez az embereknek nagyon nem tetszik, ami akár a futball-Eb-t is fenyegetheti.” Az újságíró mintha elfelejtené, hogy ő is alkalmazott, hogy bármikor a racionalizáció során őt is kirúghatja a tulajdonos, őt sem védi semmilyen munkatörvény és nem tartozik ahhoz a másik oldalhoz, akinek szemszögéből és akinek érdekei nyomán értékeli az eseményeket. A politikai és gazdasági elithez, a munkaadókhoz, tulajdonosokhoz. Az elitnek pedig csak a hatékonyság növelése a szent cél ami érdekében az érdemében megfizetett munkaerő csak gátló tényező. Ugyanez az újságíró írja a következőket is: „ Míg a többi fejlett állam 2008 óta növeli hatékonyságát és egyre olcsóbban képes előállítani egy egységnyi GDP-t, addig Franciaországban gyorsabban nő a munkaerő ára, mint a hatékonysága. Miközben a munkavédelmi szabályozások is egyre szigorodnak. A francia versenyképesség tehát csökken.” Mintha egy egységnyi GDP növekedés boldoggá tenné az elbocsájtottak, vagy éhbérért dolgozók millióit? Mintha az alkalmazottaknak örülni kellene, hogy a tulajdonos sikeres évet zárt, 30-ról 35 milliárdra növelte nyereségét. A bekezdés elején feltett kérdésre egyébként a válasz: a francia szakszervezetek bejelentették, hogy folytatják még nagyobb intenzitással a tiltakozást és 14.-re Párizsba tömegmegmozdulást jelentettek be. Éppen aznap lesz Magyarország bemutatkozása a foci EB-n, szerencsére nem Párizsban, hanem Bordeaux-ban játszanak Dzsudzsákék. Időközben megtörténhet, hogy még az EB kezdete előtt befejeződnek a tüntetések, a francia kormány visszavonja a tiltakozást kiváltó munkatörvény módosítást. Mint ahogy tette ezt 1995 decemberében, amikor a tervezett nyugdíj és szociális törvény módosítása miatt vonultak milliók az utcára. (Nálunk csak az internetadó tudott az utcára vinni a tűréshatárnál nagyobb tömegeket. Érthető, az internet fontosabb a nyugdíjnál, foglalkoztatásnál, bérnél, mindennél, tudjuk, hiszen a Parlamentben is közölték: alacsony nyugdíjból és havi 60 ezerből meg lehet élni! De internet nélkül nincs élet!)

                Az írás elején említett Medve, Oroszlán, Sárkány is -  nem is említve a Szürke Marhát, a Pávát, a Libát és egyéb állatsereget -  míg a világpolitikában ellentétes oldalakon, a gazdaság és a munka harcterén ugyanazon az oldalon állnak. Abban érdekeltek, hogy a szorgos méhecskék csak halkan zümmögjenek és dolgozzanak. Országaikban sikeresen tettek róla, hogy ne képződjenek darázsfészkek, mint a szerencsétlen Kakasnál. Mert minden állat, a legveszedelmesebb ragadozótól kezdve az önmutogató páváig tart a felbőszült darazsaktól.