Az egyik legócskább élcelődés valakinek a
nevén, vezetéknevén szellemeskedni. Intelligens ember ilyent nem tesz, de
mindig akad olyan bunkó, akinek felvillan a „Poén!” lámpa az agyában, amikor
nem mindennapi, furcsa, magában bohó vagy kétértelmű nevet hall
bemutatkozáskor. Magam is megtapasztaltam ezt a helyzetet, főleg délszláv
környezetben, amire a következőképpen szoktam reagálni: „Ha-ha-ha (ironikusan),
nagyon vicces!” Majd visszakérdezek: „Mit gondol, az elmúlt évtizedek során
hányszor kellett önhöz hasonló szellemes emberektől fogadni ezt a poénkodást?"”Ha
fizikailag nem túl erős az illető esetleg még hozzáteszem: „A riposzt tükrözi a
szellemi szintet”.
Ha
már a délszlávokat említettem: köztudott, hogy a délszláv vezetéknevek
többnyire –ić –re végződnek, Vajdaságban gyakori az –ov, - ev végződés,
hasonlóan mint a macedónoknál, bolgároknál, ahol a – ski végződés is jellemző.
Vannak viszont egészen furcsa és sok esetben mókás vezetéknevek, amelyek első
sorban a likai vagy Likából származó (Vajdaságban „lícsányoknak” nevezi őket a
köznép) szerbeknél észlelhető. Például a Gaće. Minden elismerésem a Belgrádi
tévé egykori ismert újságírónője (manapság a Novi Magazin c. lap
főszerkesztője) Nadežda Gaće iránt, aki közszereplése ellenére nem változtatta
meg – hasonlóan mint a magyar nyelvben, alsóneműt jelentő vezetéknevét –
számolva számos szellemeskedés kellemetlenségével, hű maradt apja és elődei
vezetéknevéhez. (Zárójelben jegyzem meg, hogy Lika legnevesebb szülöttje Nikola
Tesla. Akinek a neve szintén nem –ić –re
végződik, és akit a szerbek is meg a horvátok is, magukénak vallanak).
Egy
igazi „licsány” mesélte el egyszer az ottani furcsa vezetéknevek eredetének
történetét. Ha nem fedi a valóságot, az ő lelkén szárad. Mint ismeretes arra a
vidékre Mária Terézia telepített megtermett, harcos szerbeket a Monarchia
határainak védelme céljából, akik ennek fejében jelentős privilégiumokat is
kaptak, például adómentességet. Egy idő után Bécsben úgy határoztak, hogy
megszüntetik a szerb határőrök, családjaik, leszármazottaik adómentességét,
annál is inkább, mert háború se nagyon volt, a szerbeknek nem volt kivel hadakozni.
Elrendelték hát, hogy minden –ić –re végződő családnak megszűnik minden
privilégiuma. Erre a licsányok azzal válaszoltak, hogy megváltoztatták
vezetékneveiket, sőt, megtréfálják a helytartókat és sok esetben viccesnek
szánt vezetékneveket diktáltak be összeíráskor. Ezek a vezetéknevek ma is
léteznek. A gyakoriabbak közül sorolok fel néhányat (magyar fordítással):
Divjak vagy Divljak (vadember), Bubanj (dob), Zec (nyúl), Zaklan (lemászárolt),
Kuga (pestis) vagy még furcsábbak: Bjelobrk (őszbajszú), Pletikosa (aki a haját
fonja), Vukoder (farkast nyúzó), Vukobrat (farkas fivére), Guzina (a guza-segg
szóbol ered), Masnikosa (zsíros hajú)... Az, aki a Basta vezetéknevet
kiötlötte, lehet, hogy az olaszoktól hallotta az „elég volt!” jelentésű szót.
Mint
ahogy kellemetlen közölni a Bugyi falu lakosainak is, hogy hova valósiak, sokan
azok közül, akik kellemetlenül hangzó vezetéknevet viselnek megváltoztatják azt
(a bugyiak pedig elköltöznek, például Pornóapátiba vagy Nyalkába?). Ami érthető
is, magam is ismerek ilyen személyeket. Az egyik barátom vezetékneve a férfi
nemi szervre asszociált, megváltoztatta. Az is logikus, hogy valaki, akit
például Thököly Istvánnak hívnak nevét Thököly Márkra változtatja (mert a Márk
menőbb az Istvánnál)...
Mindez
pedig annak kapcsán jutott eszembe, hogy az ablakon keresztül látom: a cinegék
őszi nagy beszerzést végeznek, a teraszunk egy mélyedésébe hordanak különböző
magokat, élelmet a téli, zimankós napokra. El tudom képzelni, hogy az „átkos”
alatt hányan szellemeskedtek Czinege Lajos hadseregtábornok vezetéknevével, aki
24 éven keresztül volt a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere. Már az is
bohókás, hogy a hadsereg első emberének vezetékneve erre a piciny, jámbor
madárkára utal. Meg a c(z)inege cipőjére. Ami valószínüleg 44-es volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése