Gimnazista
koromban találtam ki, hogy karórámat tartósan átállítom minusz 3 óra 10
perccel: ha az én órám 5 órát mutatott (mindegy, hogy délelőtt vagy délután) az
a 8 óra 10 percnek felelt meg a környezetemben nagy többség által használt
Közép-Európai időnek.
Erre a fondorlatra a következő esemény
miatt szántam rá magam: egy szép tavaszi napon, talán május volt, az újvidéki
városi autóbuszban közelebb lépett hozzám egy csinos lány. Már-már azt hittem,
hogy talán neki is megakadt a szeme rajtam vagy valami, és majd -. Közben csak
a karórámról akarta leolvasni a pontos időd. Nem kérdezte, hogy „Fiatalember,
bocsánat, hány óra van?”, amire én tovább fűztem volna a beszélgetést, esetleg
leszálltam volna ugyanazon az állomáson, ahol ő... Szóval lehetett volna
valamilyen folytatás.
Ekkor döntöttem el: ha valaki az én
órám alapján szeretne tájékozódni, ne legyen az annyira egyszerű. A valós idő
megfejtését a +10 perc hozzáadással nehezítettem meg, mert ilyen eltérés nem
létezik. Az időzónák +/- teljes órákra tagolódnak.
Hogy még érdekesebb legyen a minusz 3
órás időszámítás egy olyan sáv, amely at Atlanti óceánon húzódik végig és a
sávban csak egyetlen város található: Grytviken. Ha valakinek esetleg így, első
olvasatra „nem ugrott be” hol található az említett város, emlékeztetném, hogy
az Egyesült Királyság tengerentúli területeihez tartozó Déli-Georgia és
Déli-Sandwich szigetek székvárosa (a Déli-Sandwich szigetek nem tévesztendőek
össze az Északi-Sandwich szigetekkel, közöttük akkora a különbség, mint a
lazacos és a kolbászos szendvics között). Az említett szigeteken a fókákon
kívül nincs őslakosság, ennek ellenére 1982 áprilisában a Falkland válság
idején ádáz csatákat vívott itt Argentína és az UK. A Vaslady (nem Hosszú
Katinka, hanem Margareth Thatcher volt miniszerlenök-asszony) megmakacsolta
magát, demonstrálni igyekezett a világ előtt, hogy a Brit Oroszlán nem
fogatlan. Az említett évben április 3-án az Argentín hadsereg elfoglalta a
szigeteket, de a britek április 25.-én visszafoglalták. Időbe tellett mire
odaértek, hiszen a szóban forgó település és szigetek a Tűzföld és az
Antarktisz között található, valahol a félúton, mind a kettőtől nagyon messze
(tudom, hogy ez nem pontos távolsági meghatározás, de nincs kedvem kikeresni a
pontos adatokat). Az egyáltalán nem angolos elnevezésű (az ide hajózó norvégek a névadók) Grytviken városkában – a
temploma a képen látható – lényegében csak tudósok, kutatók, helyőrség, némi
államhivatal valamint fóka- és bálnavadászok tartózkodnak rövidebb-hosszabb
ideig. Templom létezik, feltételezm, hogy hentes, és pékség is, hiszen a
legközelebbi pékség vagy bevásárlóközpontba nem olyan egyszerű átugrani, ehhez többezer
mérföldet kellene megtenni, ami hajóval hetekbe tellik, de repülővel is egész
napos utazás. Templom, az van, stadion nincs. Igaz, igény sincs rá, de attól
még építhetnének...
Az időátállítást gyorsan megszoktam.
Ha hajnali négykor elindultam az iskolába, jó eséllyel odaértem a külvilág
számára fél nyolckor kezdődő tanításra. Ezek után is többször megtörtént, hogy
karórával nem rendelkező személyek, olyan helyen, ahonnan nem látszott a
toronyóra (mondanom sem kell, bármennyire is mai észjárással felfoghatatlan,
hogy abban az időben nem létezett mobil telefon, melynek kijelzője pontos időd
mutat) kérdezés nélkül próbáltak tájékozódni a karórámról. Majd felhívták a figyelmemet:
megállt az órája!
-
Nem
állt meg – válaszoltam, majd hozzáfűztem – szabadon választott egyedi, saját
időzónámban élek!
A magyarázatomra érkező válaszukat az
arckifejezésükből ki lehetett találni...
Mindez pedig arról jutott eszembe,
hogy tegnap délután, a 4-es villamoson (mindig megnézem, hogy melyikre, a 6-os
vagy 4-es villamosra lépek fel, noha oly mindegy, mert mind a kettő közlekedik
azon a távon, amire igénybe veszem, az Oktogon és a Margit híd budai hídfő
közzött) egy nő egyértelműen a karórámra pillantott (egyszerűbb volt, mintha
előkotorászná a telefonját).
Micsoda érdekes véletlen: három óra
tíz percet mutatott az óra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése