Poloska

Fekszem az ágyban. Ágyba döntött egy parányi, csak mikroszkóppal látható ellenség. A vírus. Több mint két hónapon keresztül sikerült ellenállnom. Végül az történt, mint a korábbi években is. A parányi ellenség akkor vívta ki KO győzelmét, amikor alkohol-absztinenciát rendeltem el magamnak. Voltak az ünnepek, meg az unalmas január, eldöntöttem előre, hogy Lóci születésnapja után (február 9.) semmi alkohol. Lócival még koccintottunk a Liverpoolban felfedezett White and Mackay skót nedűvel ebéd előtt, majd ebéd után finom vörös borral... Hétfőtől pedig absztinencia. Májtisztítás. Fogyókúra.

            Fekszem az ágyban és a mennyezetet bámulom. Belefáradtam az olvasásba, mert nem csak az orrom folyik, a szemem is állandóan könnyedzik. Aludni sincs kedvem, Egyébként is, alváshoz fel kellene szerelnem a maszkot... (az egy másik történet, hogy fulladás miatt csak orrbadugott maszkkal tudok aludni).

            Nézem a mennyezetet és egy poloskára figyeltem fel. Nem olyanra, amit a Szolgálat helyez el. Azt nem találtam meg. Nem is kerestem. A korábbi lakásban, a ’90-es években, biztosan lapult valahol. Akkoriban még aktív újságíróként naponta beszéltem Újvidékkel, a szerkesztőséggel, megbeszéltük mi történik az országban, Vajdaságban, a vajdasági magyarokkal... Exkluzív infókhoz juthatott az, aki lehallgatta. Ha lehallgatta. Nem becsülöm túl szerény személyem jelentőségét.

            Ez a poloska a mennyezeten mozgott. Jobb elfoglaltság híján lemértem a sebességét: tíz másodperc alatt kábé tíz centimétert haladt. Nyugatról keleti irányba. „Keleti nyitás!”. Fejjel lefelé. Nyomult vagy 18 centimétert, azután megállt. Gondolkodni? Mekkora lehet a poloska agya? Gondolkodik egyáltalán?

            Ha jól emlékszem a poloska-invázió Magyarországon tavalyelőtt jelentkezett. Nem tudni honnan másztak elő, de elöntötték a lakásokat. Mint a migráncsok. Naponta fogdostuk össze a padlóról, a falakról, az asztalról, a philodendronról, de még a TV képernyőjéről is, de ezek csak jöttek, jöttek. Mintha Soros hívta volna őket. Vagy valamilyen gyanús, hátsó szándékkal bajkeverő civil szervezet. Azután – szinte egyidőben, ahogy megépült a határon a drótkerítés – egyszeriben lanyhult a jelenlétük.

            Ha egészséges lettem volna, felpattanok az ágyra és Szilvia segítségével (Szilvia nem nőszemély, hanem papírtörlő) elkapom, és a budapesti szennyvízrendszeren keresztül küldem volna egyenest a jeges Dunán át a Fekete tengerbe.

Nem pattogtam. Szemléltem. Asszociáció: bogarak, Beatles. Imádom a Beatles-t, miért írtanám a bogarakat? Miért küldeném a jeges Dunába? Mit árt nekem ez a poloska? Jó, zenélni nem tud, nem tücsök, de nem csíp, nem repül az ember fülébe, szemébe, poharába, edényébe. Nem rágja le a vázában illatozó virágot, nem piszkítja be a falon lógó festményeket, képeket, nem zavarja a Wifit, a kábeltévét, a térerőt. Csak akkor ereszt magából büdös szagot, ha bántják. Így védekezik. Ezért is becézik büdösbogárnak. Ha nem bántják, nem árt. Szagtalan (mint a kínai parfüm fél óra elteltével). Mászik békésen a falon. Fejjel lefelé. Másodpercenként 10 centiméteres sebességgel. Keleti irányba. Ha megtett távoláságát a térképen vonalzóval meghosszabítanám, kiderülne, hogy Azerbajdzsán felé halad. Kábé 128 év múlva érne Bakuba, ezzel a sebességgel.   

De, mint ahogy a fenntiekben is említettem, Ringo egy ponton megtorpant. Spekulált. Meggondolta magát. Elállt a keleti iránytól. Parányi agyában azt döntötte el, hogy jobbra fordul. Dél felé. És határozottan, felgyorsult sebességel (tíz másodperc alatt immár 12 centimétert tett meg, kábé), mintha GPS vezérelné, tartotta a nyílegyenes déli irányt. (Röszke – Bitola –Fokváros).

Rövidesen kiderült az elhatározásának célja: a mennyezet közepére felszerelt lámpabúra alá kúszott be! Szörnyű még bele is gondolni, hogy ott tanyázik az egész rokonsága! Nem, nem lehet, hiszen ott, ha bekapcsolom a világítást nagyobb a hőség, mint ami Irakra, Dubajra, a szaúdiakra, Szíriára, Afrikára vár a klímaváltozás során húsz éven belül (majd csak akkor menekülnek tömegesen a migráncsok a Közel-, és Közép-Keletről, meg a Fekete Kontinensről Skandinávia és Grönland irányába! Olajgmágnásból lett koldusok fognak kéregetni Nuuk főutcáján!).

Megnyugodtam. Fél perc után kimászott a búra alól. Nem találta ott a rokonságát. Északi irány a mennyezet széléig, majd lefelé a falon, és: bekúszott az egyik festményem alá.

A fenntiekben leírt esemény a múlt kedden történt. Amikor még abban bíztam, hogy Neocitran, Coldrex, aszpirin C plusz, Béres C-vitamin, Supradyn, meg miegymás kigyógyít. Csütörtökön elkezdtem szedni a Becséről hozott antibiotikumot. Töredelmesen bevallom, orvosi utasítás nélkül, ugyanis influenza-járvány esetén nem lehet kivárni a sort az orvosnál, a váróteremben csak még változatosabb vírus-koktélt lehet összeszedni.

Ja, és a két skót úriember, White és Mackay is segítségemre sietett.