A tanulság: sajnos el kell jönni Vajdaságból a
vasárnapi ebéd előtt. Mert aki ebéd után indul, az a határon bedugul. Minél
később és tovább ebédel annál nagyobb a veszély a hosszadalmas várakozásra.
A gyálai határátkelőhelyet
mindeddig jól járhatónak tartottam. Valószínűleg a gyorsabb átjárhatóságnak
híre ment és sokan, akik korábban más határátkelőhelyet vettek igénybe,
áttértek erre az Észak Bánát-i lehetőségre. Vasárnap délután (ebéd után,
persze) 15.47-kor érkeztünk a faluba, a sor vége közelebb volt a falu széléhez,
mint a központhoz. Fél óra várakozás és araszoló haladás után elsétáltam
egészen az átkelőhelyig és megszámoltam az autókat. Száznyolc jármű sorakozott
előttünk.
Sétáltam egyet. A faluban
igazi falusi „sunday lazy afternoon” hangulat honolt. Falusi szokás szerint
bárkivel találkoztam, mindenki köszönt. Az egyik udvarban egy család vasárnapi
ebédjét fogyasztotta. Az asztalon ott voltak a tányérok, tálak, de már a
kalácsnál tartottak. Ők is rámköszöntek, az ismeretlen járókelőre.
Visszaköszöntem és jó étvágyat kívántam. „Izvolte!” – hívott meg a családfő.
Megköszöntem az invitálást és közöltem, hogy már elfogyasztottam az ebédet.
(Ezért várakozok most itt a sorban).
Az autósor ekkor már
végigért a falun, lehet, hogy a kanyaron is túl. Egyszeriben több helybeli, KI rendszámtáblás
autó elkezdte előzni a várakozó kocsisort. A sorból kiugrott egy német
rendszámtáblás Audi is és a nyomukba eredt, gondolván, hogy ezek a helybeliek
biztosan tudnak valami megoldást, gyorsított eljárást, ismernek valami
kiskaput, esetleg nekik eltitkolt külön határátkelőhelyük létezik valahol, egy
felüljáró a kerítésen át... Az öt autóból álló karaván (plusz a „gastarbeiter”
család) befordult a szélső utcába balra. „Igen, körbemennek a párhuzamos utcán
és a templomnál majd a sor elé vágnak” – feltételeztem tervüket.
Nem az történt. A szélső
utca végén a KI jelzésű autók egymás után leparkoltak egy épület előtt. Ekkor
láttam, hogy a libalegelőnek gondolt zöld terület két végén hálóval ellátott
foci kapuk állnak, magyarán: ez a helyi stadion, pontosabban focipálya. Az öt
autóval pedig a vendégcsapat érkezett meg a gyálai Anfield Road-on. A német
rendszámtáblás Audi is ekkor belátta, hogy elb...altázta. Visszafordult,
megtalálta azt az autót, aki mögött állt és megpróbált oda visszasorakozni. Nem
tudom mire jutottak, nem vártam meg az egyezkedés végét, mert váltottam Emma
feleségemet a kormánykeréknél (ő sétál, én araszolok).
Lassan a 225 éves templom közelébe értem, már
láthattam a toronyórát. Valamikor, talán egy vasárnap délután háromnegyed öt
előtt négy perccel megállt. És azóta nem mozdul az idő Gyálán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése