Hétfő

 

Szürke, borús, hűvös novemberi nap. Plusz még hétfő! A Hold napját (Luna dies) a borbélyokon és a sportolókon kívül senki sem kedveli. Dalt is írtak erről az érzésről „I Dont Like Monday” címmel. Valamikor a borbélyok, fodrászok tartottak hétfőn zárva, mert ők vasárnap délelőtt is dolgoztak. Hegyi nagyapám is vasárnap délelőtt járt el borotválkozni, miután vasárnap reggel a nagylavórban lemosakodott.

Különösen nehezemre esett a hétfői nap amikor első éves voltam az egyetemen és még nem laktam Újvidéken, hanem minden nap autóbusszal utaztam Becséről. Úgy állították össze (szerintem figyelmetlenül) az órarendet, hogy hétfőn egész nap voltak előadások, gyakorlatok. Reggel nyolckor már kezdődött az első óra, ami azt jelentette, hogy nekem a 6 órai busszal kellett indulnom, tehát fél hatkor felkelni a rideg, sötét őszi és téli reggeleken is. Vasárnap után.

A Magyar Szóban is hétfőn reggel nyolc órától tartottak heti rovat értekezleteket, ahol elemeztük a múlt hetet, a vasárnapi újságot és megbeszéltük a várható heti feladatokat. Mindig rühelltem ezt a kötelezettséget, már a vasárnap estémet is elrontotta a gondolat, hogy hétfőn reggel korán kezdek.

Egy évben, történetesen júliusi hőségben Podgoricán – akkor még Titogradnak hívták – a tévében feliratozni kellett volna egy általam előzőleg lefordított és elküldött francia filmet. Vasárnap este megérkeztem, megszálltam a szállodában és pihenten megjelentem a megbeszéltek szerint hétfőn reggel a stúdióban. A szerkesztőnő, álmosan, de kedvesen fogadott és közölte, hogy nyugodtan menjek el valahol megreggelizni, sétálni a hűvöst lehelő Morača folyó partján, mert a kijelölt technikus szólt, hogy késik egy órácskát.

Visszamentem egy óra múlva, vártunk még két órácskát, a technikus csak nem érkezett meg. Végül a szerkesztőnő közölte, hogy a munka másnapra halasztódik, a szállodát fizetik. A technikus nem is törekedett valami nyomós oknak nevezhető füllentéssel, kereken közölte: ma nincs kedve dolgozni (rátelepedett a munkaundor)! És a szerkesztőnő ezt akszeptálta. Mindig is becsültem a nagyvonalúságot! Jugoszláviában toleránsabbak voltak a munkahelyi viszonyok. Én pedig mi mást tehettem volna, felültem egy autóbuszra, leutaztam Budvára, estig fürödtem a tengerben, elfogyasztottam egy halvacsorát majd visszatértem Titogradba. Ismét rendesen kialudtam magam, másnap reggel a stúdióban jó kedvvel várt a kijelölt technikus és elvégeztük a feliratozást.

Vannak, akik kellemes elfoglaltságokat szerveznek hétfőre, ami ellenpontozza ezt a nyomasztó hangulatú napot. Egy baráti társaság Újvidéken minden hétfőn este preferánszozott. A Budapesten az egyetemisták körében elterjedt, majd Szabadkán is meghonosodott Quiz night időpontjának is a hétfő estét jelölték ki. Ha jól emlékszem valamelyik nézett tévésorozat sugárzását is Jugoszláviában hétfő estére időzítették.

Csak a napot kell túlvészelni. Pláne, amikor ilyen szürke idő nyomasztja az ember hangulatát. Párizsban hallottam (személyesen nem ellenőriztem a híresztelés valóság tartalmát), hogy hűvös, esős hétfő délelőttökön (teljes pangás) az örömlányok féláron dolgoznak. Aki megteheti hétfőn délelőtt a munka helyett kedvezményes áron inkább „vöröslámpás házba” látogat el. Például a borbélyok és a sportolók, akik a hétvégén dolgoztak. Este pedig kártyaparti.