Billegj és forogj!

 

A magyar nyelvű napilapok közül elsőként az újvidéki Magyar Szó írt a Rock and Rollról. Az 1956. október 24-én megjelent számában. A Wikipediában olvastam. Tudjuk, hogy ennek a portálnak az  anyagát fenntartáskkal kell kezelni, az alábbiakban az is kiderül, hogy ez az információ sem teljesen pontos. A Wiki szerint másodikként a Hajdú-Bihari Napló közölt írást, több mint egy évvel később, 1957. november 3-án  „Kergülj meg egy kicsit és csavarodj be” címmel a nyugati világot meghódító új őrületről.

Az újvidéki napilap így, nagy betűkkel (Rock and Roll) adta meg a tiszteletet az új hóbortnak, szerintük Billegj és forogj a magyar nyelvű fordítása. A cikk ezzel a címmel jelent meg a lap 4. oldalán.

Az írás indítása sejtelmes és egyben szakmailag tökéletes (mindjárt az elején fel kell kelteni az Olvasó érdeklődését). Azzal kezdődik, hogy egy előkelő fekete ruhába öltözött férfi lépett be egy londoni lakásba, „komoly és udvarias volt, habár a londoni rendőrségről, a Scotland Yard-ról érkezett. Körülnézett és bocsánatot kért, hogy megzavarta a társaságot, majd kijelentette a háziaknak, hogy ha szükségesnek tekintik, tovább is pezsgővel és ginnel locsolhatják a sarki rendőrt, ellenben udvariasan kéri őket, hogy a flaskókat ne vagdossák ki az ablakon”.

Az igazi angol humor megvillantása. A folytatásból a vajdasági olvasó megtudhatta, hogy a rendőr azért tanúsított ilyen elnéző magatartást, mert egy ifjú lord (név szerint Anthony Moyniham) lakására csengetett be, majd a cikk közöl néhány nevet azoknak a fiatal arisztokratáknak a névsorából, akik a bulin jelen voltak, mintha a moholi Teca néninek ez bármit is mondott volna. Azt is megtudhatjuk, hogy egy búcsúbuliról szól a leírás, „az angol arisztokrata társadalom színe-java búcsúztatta a fiatal Moynihamot (sic! a vezetéknevet szerintem mojnihemnek kell ejteni, tehát a rag –et, de nem lényeges) akit szigorú édesapja a Rock and Roll táncőrületből azzal kívánt gyógyítani, hogy a távoli Ausztráliába küldte”.

Mint ahogy az angolok tették kétszáz évvel korábban a rabokkal.

A leírás szerint a fiatalemberek „jórészük gárdatiszt volt, a lányok többsége pedig süldő lányok” először „sa-sa-sa” zenére táncoltak (Vajdaságban még nem tudták, hogy csa-csa-csa ?)  de hamar megunták. „Azután Brown néger énekest hallgatták, akit hirtelenében a Calypso-bárból rángattak fel” – írja a lap, lazán lenégerezve Brown művészurat, aki nem tudjuk milyen, feltehetőleg latinos, karibi zenével próbálkozott, de a produkcióját gyorsan megunta a léha társaság és ekkor, a cikk szerint feltették a „Mindjárt jövök, krokodilus” című lemezt.

Utánanéztem, létezett-e ilyen című rock and roll (bocsánat: Rock and Roll) sikerszám 1956-ban. Gyanítom, hogy Bill Haley and  Comets „See you later alligator” című szerzeményéről lehet szó, a Magyar Szó fordítója az alligátort krokodilnak egyszerűsítette.  Teca néninek Moholon így érthetőbb (magyarázza, hogy mi az alligátor?). „Ahogy felcsendült a Rock and Roll vészes üteme, az ifjú társaság megőrült” – olvashatjuk a beszámolóban, ami az őrület részletes leírásával folytatódik: „a vállak rángatóztak, a térdek összekoccantak, szemük forgott és szájukkal elképzelhetetlen fintorokat vágtak. Hatvanan szorongtak, rángatóztak az ifjú lord kétszobás lakásában. Amikor azután Jeremy Baur gárdatiszt felkapta és a mennyezet felé lódította a házigazdát, a társaság végleg felbomlott. A szoba faláról lerángatták a festményeket, gázoltak rajta, lapokra szaggatták a könyveket, a gramofonlemezeket szétzúzták és az ifjú Mosley a bútorokat hányta ki az ablakon”. (Nem a bútorokat hányta le, hanem ki az ablakon!)

Ennek olvasatán Teca néni (Moholon) bizonyára elborzadt! Megjelent egy zene, egy tánc Amerikában, Angliában, amitől az emberek megőrülnek és ilyesmit tesznek? Hova jutott a világ? A nyugati kapitalista imperializmus?! Majd fohászkodott, nehogy ez a téboly elérje vidékeinket is.

A Magyar Szó cikkében az ismeretterjesztő rész  következik. Leírják, hogy a Rock and Roll, „amelyről egyébként a múltkor megemlékeztünk (itt merül fel a Wikipédia hitelessége: a Magyar Szó már korábban „a múltkor” írt erről a táncról, csak nem tudjuk mikor és mit!) ami magyarul azt jelenti, hogy „Billegj és forogj” és amely megőrjítette a nyugati ország ifjúságát (tehát Angliát) eredeti formájában 1951-ben született meg az Egyesült Államokban.” A cikk érthetően elmagyarázza, hogyan született ez a zene, úgy, hogy a  vajdasági egyszerű olvasó (közöttük Teca néni Moholon) is megértse: volt egyszer egy Alan Freed nevű rádiós Amerikában, aki új ötleteket keresett, ezért „elővette az érzelgős, de igen ütemes délamerikai népdalokat, kivetette belőlük a sírdogáló érzelmes részeket és megvadította az ütemeket. Így született meg a Hold kutyája, amelynek vad ütemű dallamát állandó kutyavonyítással fűszerezte. Szövegének, habár kutyáról szólt, se füle se farka nem volt”.

Nem tudom ebből mennyit érzékelt a vajdasági olvasó és nyilván eleve furcsállta, hogy ez a „se füle se farka zene” nagy sikert aratott. A cikkíró hozzátette az okot: „ifjúság úgy látszik megunta a hideg jazz zenét”! A folytatásban már némi ideológiát is becsempészett: „ez a nyers, hangzattalan és átmenetek nélküli zene, ugráló ütemével felborzolja za idegeket és nagyon megfelel az élet értelmét nem találó amerikai ifjúság egy részének”. (Diplomatikus fogalmazás, nehogy megsértődjön az USA: nem az egész amerikai ifjúságnak, hanem csak egy részének).

A szövegben itt következik a csúcs, amikor a cikk kioszt nem másnak, mint név szerint Elvis Presley-nek: „ a hold kutyája (sic! immár kis betűkkel, noha szerzemény címéről van szó – Moondog) akkor ért el dicsősége csúcsfokára, amikor Elvis Presley, jelenleg 21 éves ( a Magyar Szó akkoriban nagyon ügyelt a pontosságra, nyilván "kiguglizták", hogy Elvis 1935 január 8-án született, tehát 21 éves volt 1956-ban) csúnya, rosszul öltözött, mosdatlan és mindössze néhány elemit végzett fiatalember vette kezelésbe. Ez az ifjú jelenleg 500.000 dollárt keres évente. Olvasmánya és érdeklődési köre még mindig a képrajzoknál tart, mert igen nehezen olvas”. A továbbiakban azt is megtudhatja Teca néni (Moholon), hogy ezt a rosszul öltözött mosdatlan fiatalembert „a newyorki Broadway éjszakai mulatóhelyein alkalmazzák és jóllehet az igazgatók visszataszítónak tartják, mégis megtűrik, mert az élet düh énekese és táncosa megbolondította a nagyváros ifjúságát”. 

A szöveg bizonyára felkeltette a vajdasági olvasók érdeklődését és a folytatásból azt is megtudhatták, hogyan ismerhetnék meg közelebbről ezt a szörnyű hóbortot. A Magyar Szó ugyanis tudatja, hogy a Rock and Roll táncőrület egy film révén eljutott Európába! A film „bádogdobozban átkelt az óceánon és meghódította Angliát, Hollandiát Dániát” (ezt a három országot említi, Franciaország, Belgium, az NSZK, Svédország például hogy maradt ki?). Itt következik egy újabb eredeti fordítás, mely szerint a film címe: ”Billegesse magát az óramutató útján végesvégig”. Az angolul tudó egykori kolléga, így ültette magyarra, feltételezem elős ízben, Bill Haley „Rock around the Clock” szerzeményének címét. A cikkíró még hozzátette, hogy ez a film „Angliában, ahol csak bemutatták, mindenütt hisztérikus kitörésekre csábította a fiatalokat”!

 

A cikkből nem derül ki a szerző. Nincs aláírva. Nem valószínű, hogy a Magyar Szó újságírója jelen lett volna abban a bizonyos londoni lakásban, ahol Anthony Moyniham fiatal arisztokrata, gárdisták és süldő lányok társaságában búcsúbuliját tartotta ausztráliai száműzetése előtt és különtudósítóst adott volna le a Lapnak.

Másról lehet szó. A cikk az „Ezt jegyeztük fel a héten” című rovatban jelent meg a 4. oldalon (mellesleg a lap Gerő, Kádár és Hegedűs magyar pártvezetők belgrádi látogatásáról a mellette lévő, 5. oldalon számolt be! Először a rock and roll, azután a politikusok! Eredeti lap struktúra.). A rovat fejléce utal arra, hogy a Magyar Szó szerkesztőségében olvastak nyugati lapokat és ebből ollóztak ki cikkeket. De nem tüntették fel, hogy konkrétan melyik lapból. Minden arra utal, hogy valamelyik újságíró elolvasta valamelyik angol lap riportját, átmesélte és kommentálta is szabadon. Fittyet hányva a londoni lap esetleges jogdíj-követeléseire. Ilyesmivel az 1950-es években nem foglalkoztak!

Ha a Magyar Szó riportere nem is járt Londonban, az biztos, hogy azon a napon, amikor ez a cikk megjelent, 1956. október 24-én, a Lap kijelölt újságírója útban volt Budapestre. Ahol ...