Hagyományos szex-szimbólum

 

Az általános iskola hatodik vagy hetedik osztályába jártam, amikor az osztálytársak megbíztak azzal, hogy én gyűjtsem össze a pénzt nem tudom mire. Nem emlékszem, hogy miért rám esett a választás és egyáltalán nem örültem ennek, a komoly anyagi felelősséggel járó feladatnak. Rögtön arra gondoltam: nehogy elveszítsem barátaim pénzét, mint ahogy elveszítettem a biológia füzetemet!

Szükségszerűnek mutatkozott, hogy vásároljak egy pénztárcát. A családban édesapámnak volt bukszája. Egy vastag pénztárca, amit mindig magával hordott, értelemszerűen minden ruhaváltásnál zsebet kellett találni a bugyellárisnak is. Ami nem volt egyszerű feladat, mert a vastag, kitömött tárca nem fért el könnyedén bárhol. Egyébként a brifkóját nagyrészt különböző papírok, iratok, (személyi, jogsi) hizlalták meg, pénz csak itt-ott bukkant fel mutatóban a papírok között.

Már nem emlékszem pontosan hol vásároltam meg életem első pénztárcáját, de a kinézésére igen: a buksza hátsó oldalán egy fényképet helyezett el a gyártó. Különböző ismert személyiségek portréi között lehetett választani. Azt a pénztárcát választottam, melynek hátoldalán Brigitte Bardot mosolygott.

Miután megismerkedtem „az isteni BB-vel”, nem személyesen, hanem a vele kapcsolatos tényekkel és adatokkal (nem akkor, amikor az osztály pénzét gyűjtöttem, hanem a napokban) meglepődtem, hogy egy konzervatív-keresztény nagypolgári családban nőtt fel és egyházi iskolába járt. Édesapja nagyiparos, a párizsi Bardot Művek, anyai nagyapája pedig egy biztosító társaság tulajdonosa volt. A világhírű Elle női magazin 1949-ben egy mellékletet jelentetett meg amivel a bakfis lányokat célozta meg, Szüleitek és ti címmel. Ebből az alkalomból a magazin címlapjára került a nem egészen 15 éves Brigitte kislány, amint édesanyja igazítja rajta a ruháját. Egy olyan szép, családbarát, konzervatív fotó.

A címlap jól eladta a lapot és a szerkesztőség engedélyt kért a szülőktől, hogy készítsenek egy újabb címlapfotót, ami 1950 május 8-án jelent meg. A durcás tekintetű kislány fényképe felébresztette Marc Allégret filmrendező érdeklődését és megkérte, az egyébként is filmimádó édesapát (aki már az 1940-es évek végén vásárolt saját használatra filmkamerát és felvételeket készített kislányairól – Brigitte-nek volt egy két évvel fiatalabb húga is) engedje meg, hogy leánya szerepet kapjon az akkor készülő alkotásában. A család nem szívesen, de elengedte a nem egész 16 éves bakfist próbafelvételre. Ahol Allégret rendező fiatal, 21 éves asszisztense, egy bizonyos Roger Vadim magyarázta el a jeleneteket a kislánynak.

A próbafelvételek igen, de a film nem készült el, viszont Roger és Brigitte egymásba szeretett! Ami, érthetően, felbőszítette az édesapát és közölte a lányával: a további iskoláztatását Angliában folytatja, szigorú körülmények közepette, ahonnan nem térhet vissza, míg be nem tölti a 18. életévét. A bakfis lányt ez felbőszítette, egy adandó alkalommal, amikor egyedül maradt otthon megnyitotta a gáztűzhely csapját és behelyezte helyes kis fejecskéjét a sütőbe. Kómába került, úgy vitték kórházba.

Inkább Vadim, mint a halál alapon Bardot papa belenyugodott a kapcsolatba. Miután Brigitte betöltötte 18. születésnapját, 1952 december 21-én házasságot kötöttek.

Ebben az évben, még a lagzi előtt, Brigitte három filmben is szerepet kapott, az egyikben a partnere, nagy szerelme, a jövendő férje volt. Az Elle magazin az említett két fénykép után még számtalanszor szerepeltette felfedezettjét a címlapon. Volt valami megkapó a tekintetében – noha, ha az ember jobban szemügyre vette, észrevehette, hogy bal szemére egy kicsit kancsal volt, na, nem annyira, mint ... – csinos volt és fotogenikus.

Az említett, arisztokrata orosz gyökerekkel rendelkező Roger Vadim (édesapja vezetékneve: Plémjanikov) a kor ismert kurafijának, bocsánat: nőcsábászának számított. Szexuális túlfűtöttségét tükrözték filmjei is, amit rendezőként jegyzett. A legismertebb, ami valódi forradalmat okozott a filmalkotásban az És isten ... megteremté a Nőt (eredetiben: Et le dieu ... créa la Femme). Megjegyzem: a nagy és a kisbetűk használata pontos!

A film női főszereplője az akkor 22 éves felesége Brigitte Bardot rögtön az első jelentben anyaszült meztelenül látható, amint a száradó lepedők mögött napozik. És így tovább. Francia forrásból olvastam, hogy bemutatása előtt Vadim kénytelen volt elfogadni több jelenet cenzúrázását, többek között törölték a „cunnilingus” jelenetet is (aki nem tudja, hogy ez a kifejezés mit fed, nézzen utána, én le nem írom). Mellesleg ekkor már a szenzuális BB, mint a kor szex-szimbóluma berobbant a filmvilágba, az 1956-os Cannes-i fesztiválon – a korabeli francia sajtó szerint – lemosta a vörös szőnyegről a két nagy, olasz vetélytársnőt, Sophia Lorent és Gina Lollobrigidát.

A filmet 1956 november 28-án mutatták be Párizsban. Az igényes alkotásokhoz szokott párizsi közönség és a kritika nem volt elragadtatva. A bukástól csak az mentette meg a filmet, hogy három sztár-rendező, a francia új hullám (Nouvelle Vague) képviselői, Truffaut, Godart és Chabrol agyondicsérték és Vadimra úgy tekintettek, mint Van Gogh Cézanne-ra: ő nyitotta meg a kaput az új stílus előtt.

Miután a producerek utánaszámoltak és kiderült, hogy a filmmel anyagilag buktak, úgy döntöttek, hogy megpróbálkoznak az amerikai piacon. And God Created Woman című film már a bemutatás utáni első hónapban dollármilliókat termelt és ez csak duplázódott, triplázódott. Visszahozták az alkotást Európába: Angliában óriási siker, Németországban állítólag közelharcot vívott a közönség a jegyekért, hasonlóan a többi országban is (nem tudom Magyarországon bemutatták-e), mellesleg mindenütt az egyház be szerette volna tiltani a filmet. Ezek után került sor a megismételt bemutatóra Franciaországban, ahol ezúttal, hazai pályán is győztek.

A filmben Brigitte Bardot mellett az egyik férfi főszerepet Jean-Louis Trintignant alakította, akibe a fiatalasszony a forgatás közben beleszeretett, noha a férje, a rendező, is többnyire a helyszíneken tartózkodott. A filmet Saint Tropez-ban forgatták, ezután vált felkapottá ez a francia halászfalu.

Roger Vadimot a válás nem viselte meg különösképpen rövidesen „összejött” egy csinos dán származású filmszínésznővel, aki a következő alkotásában szerepelt, Anette Stroyberggel. Ebből a házasságból született 1958-ban Nathalie Vadim. Ezek után a nőcsábász ismét tinire váltott: beleszeretett az akkor 17 éves Catherine Deneuve-be (1961-ben ismerkedtek meg, a liliomtipró Vadim ekkor a 33. évében járt), majd következett Jane Fonda 1964-ben. Vele is összeházasodott, itt is született (1967-ben) egy kislány, Vanessa Vadim.  Roger életrajza még öt nagy szerelmet jegyez a futó fellángolások mellett, de ezt már nem sorolom fel.

Azok a ’60-as évek, amikor az emberek egy kis erotikus élményért moziba mentek! És amikor európai (olasz, francia, dán, brit) filmszínésznők neves sztároknak számítottak a filmvilágban! Amikor még léteztek igazi, hagyományos szex-szimbólumok.

Azóta elkopott a Brigitte Bardot fényképével díszített bukszám. Manapság már nem is lehet fényképpel ellátott pénztárcát vásárolni. Meg kinek a fényképe lenne rajta?