Küldetés

 

        Egy küldetést teljesítettem kedden, január 20-án.

            Ha valaki arra gondol, hogy az ásványi anyagokban rendkívül gazdag galagonyát csempésztem Grönland szigetére – ahol ez a termék egyelőre még nem terem, talán néhány évtized múlva, ha határozott ütemben halad a bolygónk felmelegedése – zöld zakóm felső zsebébe rejtve, messze jár az igazságtól. A zöld zakómat, immár több éve nem viselem. Az 1980-as években vásároltam, a válltömések miatt kiment divatból. A XXI. században már ciki a válltömés.

            Egyébként, nem tudom, hogy az olvasóknak feltűnt-e: a fináncok, a vadászok és a vadászathoz közel álló személyiségeken kívül szinte senki sem hord zöld zakót! A tévében, sajtótájékoztatókon, az utcán, köztereken csak elvétve lehet találkozni olyan férfival, aki zöld zakót választott a reggeli öltözködéskor. Pedig megnyugtató, szép szín a zöld! Merész kombináció, de jól mutat kék nadrággal is!

         Jut eszembe: amikor 1983 februárjában, Párizsban, betértem, az impresszionista festők nyomán nevezetessé vált Batignolles-negyed egyik készruha üzletébe citromsárga zakó vásárlásának szándékával, a bubi-frizurás, szép szemű elárusítónő kedvesen visszakérdezett: karneválra kell? Őszintén elmondtam, hogy nem karneválra, hanem az Újságírói Főiskola diplomavizsgájára készülök, gondoltam, hogy citromsárga zakóban keltek célzott benyomást a vizsga-bizottság tagjaira. Hiszen Pulitzernek is volt sárga zakója!

         Még emlékszem az 1960-as évekre, amikor az emberek sokkal színesebben gondolkodtak és öltöztek. Akkor senki sem nézte kattantnak, ha valaki piros, zománckék, világoszöld – vagy némi célzással rózsaszín - zakót öltött.

            Nem a galagonya csempészet volt a küldetésem célja.

      Megígértem fiamnak, hogy elmegyek beindítani és járatni a szabad ég alatt maradt személygépkocsiját. Tekintettel a durva mínuszokra, nehogy lemerüljön az akkumulátora.

            A küldetés sikerült, az autó beindult.

Ekkor elkezdtem azon gondolkodni, hogy az indítás bizonyára nem kevés áramot vett igénybe, tehát tovább kellene járatni, hogy jól feltöltődjön. Tekintettel a közelgő hideg éjszakákra. Megindultam az M3 autópályán, azzal a számítással, hogy ha elmegyek Debrecenbe (megcsodálni, a Nagyerdei Síugró Sáncot, eddig még nem láttam) és vissza, az több mint 500 kilométer. Elegendő, hogy az akku bőven feltöltődjön.

Végül, Mezőkövesd közelében visszafordultam.

 

A hó

 

4.

A hó

Leszakadt a hó. Elővettem hát Orhan Pamuk Nobel-díjas író Hó című regényét, amit egy télen elkezdtem olvasni, de abbahagytam, amikor kitavaszodott. Kinek van kedve hóról olvasni virágzó gyümölcsfák alatt, pacsirta-füttyben?

A Nobel-díjas alkotás helyszíne egy Karsz nevű városka, Törökországban. A hóról az embernek eleve nem Törökország jut eszébe. Hamarabb Grönland, Szibéria vagy Jahorina. Nagy ország Törökország, noha az egykori Oszmán Birodalomhoz képest összezsugorodott.

Az emberek többsége az ország említésekor Isztambulra („Isztambul óó-óóó, vágyom nálad lenni bitangul, óó-óóó”) Antalyára, vagy Erdoganra gondol. Karsz Törökország keleti részén az örmény és a grúz határ közelében fekszik. Ahol – a leírtak szerint - egykoron jólétben és barátságban együtt éltek különböző nemzetekhez és vallásokhoz tartozó lakosok, törökök, grúzok, örmények, kurdok, azeriek, oroszok és mások arról a környékről. A „szép időkben” a város tehetős polgárai közösen jártak bálmulatságokra, télidőben szánkóval, színházi előadásokra, ha oda tévedt valamilyen társulat messziről. Mindez addig tartott, amíg ki nem éleződtek a nemzeti és vallási hovatartozásból eredő viszályok, konfliktusok, amíg az egyik el nem kezdett hivalkodni nemzeti büszkeségével, vagy hatalmába nem kerítette a vallási hóbort. Ekkor felborult a békesség, ami kihatott az egymás közötti kereskedelmi, gazdasági kapcsolatokra is, az emberek jólétére és jóérzésére.

Olvasom Orhan regényét míg ki nem tavaszodik. Azután váltok.

Mellesleg, amikor Alaszkában találkozott tavaly a háromból két nagyhatalom vezetője, elővettem újraolvasásra Tolsztoj témába vágó terjedelmes művét (az orosz író nem kapott Nobel-díjat, noha, szerintem, kaphatott volna, hiszen 1910-ben halt meg, az irodalmi Nobel-díjat pedig 1901 óta osztják). Azokat a fejezeteket, amelyek a háborúról szólnak átlapoztam, mert csak a béke érdekelt.

Lichile

3.

Licsile

 

-         Licsi van?

-         Már hazament.

-         Kínába?

-         Pomázra.

-         A licsi?

-         A Ricsi.

A fenti, a közeli zöldségesnél elhangzott, megtörtént párbeszédet néhány éve jegyeztem le. Miután azt olvastam, hogy IV. Károly angol király franciaországi első hivatalos látogatása alkalmából, a Versailles-palotában megtartott díszvacsorán desszertként rózsavízzel, málnával és licsivel ízesített iszfaháni perzsa macaret szolgáltak fel!

Rózsavíz, a málna rendben, de mi az a licsi?

Mint ahogy már említettem, az idén betöltöm a 70. életévemet és szégyenkezve bevallom: licsit még nem kóstoltam! Nem is láttam. Még nagyobb szégyen: nem is hallottam ilyen nevű növényről. Közben, lehet, hogy az FB-ismerőseim többsége már évek óta rendszeresen fogyasztja a licsit!

Magyarországon, több mint 150 éve ismert gyümölcs, a Pallas lexikonban is szerepel. Gyógyító hatású, antioxidáns, immunerősítő, különösen a szív- és érrendszer betegségekben szenvedőknek ajánlott. Dél-Kínából származik. Li Longji császár (685-762) másodfeleségének (így írja a Wikipédia, bármit is jelentsen) rendszeresen lovas futárral szállította a fővárosba. Piros a színe, ennek ellenére ikerszilvának is nevezik (piros volt az ikerszilva nem sárga, vagy kék …)

Ma, 2026 január 3-án, szombaton Budapesten a Lehel-piacon egy zöldséges árusította! Egy krétával írt táblán feltüntette: licsi, származási helye Chile, ára 5380 Ft/kg.

A Lehel-piacon, ahol, ha nem január 3. van, sztrájkra gyanakodtam volna. Az árusok, üzletek két harmada nem nyitott ki! Friss tőkehúst sehol sem tudtam vásárolni, pedig a családnak beígértem az „apám borjú paprikását” (a Lóci játszik zenekar Minden úgy jó, ahogy van című számában szerepel ez a verssor, ami az általam készített eledelre vonatkozik). És nem nyitott ki az az árus sem, ahol Lócinak, megkésett karácsonyi ajándékként egy elasztikus nadrágszíjat terveztem vásárolni. Megígértem a gyereknek.  

A sztrájktörő zöldséges által kínált gyümölcs nem Dél-Kínából, hanem Chiléből érkezett. Ahol a december 14-én megtartott elnökválasztás második fordulójában az 59 éves José Antonio Kast, jobboldali populista jelölt elnyerte a szavazatok 58 százalékát. A baloldal jelöltje, Jeanette Jara (51 éves) akit a közvélemény kutatások esélyesebbnek tartottak, elismerte a vereséget és gratulált a megválasztott elnöknek.

Kast az 1986-ban született Gabriel Bozic, horvát-katalán felmenőkkel rendelkező eddigi, baloldali elnököt, a 2011-13-ban történt egyetemista tüntetések vezéralakját váltja. A győztes kampányának homlokterében a közbiztonság, a rend és különösen az illegális migráció elleni határozott fellépés állt. Azt ígérte, hogy akár a katonaság bevetésével fogja meggátolni a nagyszámú illegális migránsok beáramlását a gazdaságilag stabil és emiatt vonzó Chilébe.

De honnan érkeznek az illegális migránsok Chilébe? Szíria? Pakisztán? Irak? Nem. Elsősorban Bolíviából, Peruból, Venezuelából és Kolumbiából. De a Karibi térségből is, Haitiből és a Dominikai Köztársaságból – tudtam meg. Ott is embercsempészek segítségével! 

A chilei aktuális helyzettel való ismerkedésem során az is kiderült, hogy Juan Antonio Kast édesapja, Michael Kast a Wehrmacht hadnagya volt, 1942-től a náci NSDP tagja, 1950-ben a denácifikáció során érkezett Chilébe. A chilei baloldal szerint az új elnökkel Pinochet szelleme tért vissza. Kast még a 2017-es elnökválasztás kampányában kijelentette, hogy ha Pinochet élne, rá szavazna. Egyébként Juan Antonio bátyja, Miguel, a Pinochet-kormány minisztere volt, majd pedig a Chilei Központi Bank kormányzója.

Hogy mit el nem olvas az ember egy gyümölcs kapcsán!

Megjegyzem, ha már felmerült a neve, Pinochet tábornokot, meg egyáltalán a diktatúrákat, enyhén szólva, nem szimpatizáltam.

Az elárusítót megkértem, mutassa meg, hogyan kell fogyasztani ezt a, nekem inkább valamilyen süteményre hasonlító gyümölcsöt. Megmutatta, majd hozzáfűzte: A majmok nagyon szeretik! Ha ezt meghallotta volna a főnöke, biztosan ledorgálja, mert egy vásárlónak, azért ilyesmit nem illik mondani. Még ha nem is a vásárlóra célzott.

Vettem két darab licsit. Nem volt olcsó. Majd holnap, a vasárnapi ebéd után elfogyasztjuk. Mivel feleségem egyébként is iszfaháni perzsa macaret-t gondolt készíteni. Rózsavízzel és málnával.

  

Hova tűnt Valerie

 

 

2.

Hova tűnt Valerie?

-         Nagybőgőn szeretnék játszani!

-         Kislányom, az fiúknak, pontosabban, felnőtt bácsiknak való hangszer. Most még el sem érnéd a nagybőgő nyakát!

-         Majd ha megnövök…

- Egyelőre tanulj a gyermek-hegedűn, majd áttérsz felnőtt hegedűre, azután következhet a gordonka, és ha még akkor is vonzana a nagybőgő, hát nem bánom.

A Bécsi Filharmonikusok tavalyi Újévi Koncertjén, nyilván nem csak én figyeltem fel csodálkozással, hogy a hat nagybőgős között volt egy lány is! A közvetítés rendezője is többször közeli felvételen mutatta a párját ritkító jelenséget.

Először azt feltételeztem, hogy a kékszemű lány előzőleg, mint egykoron Suzi Quatro rockzenekarban basszusgitáron muzsikált, majd áttért a nagybőgőre. Felcsigázta érdeklődésemet és kiderítettem: a lány neve Valerie Schatz, 1997-ben a németországi Wasserburgban született, először kürtön játszott, de a Bajor Állami Filharmónia zenekarba már nagybőgősként került be, a Bécsi Filharmonikusok közé komoly felvételi rendszer, vizsgák után sikerült bejutnia, ő a zenekar első női nagybőgőse!

            Az idei koncerten viszont hiába kerestem a nagybőgősök között.

            Hova tűnt (nem Damon Hill, hanem) Valerie Schatz?

Mi történhetett?

A férfi zenésztársak kiebrudalták? Zenészek között történik ilyesmi.

Az új karmester, a kanadai Yanick Nézet-Séguin, aki első ízben vezényelte a zenekar újévi koncertjét, nem volt elégedett a játékával? Hasonló történhetett, mint amikor új edző érkezik egy csapathoz, és az addig biztos kezdő játékost a kispadra küldi?

Netalán lebetegedett a fellépés előtt és neki kellett helyettesítőt találni?

 Jártam már így, fiatal koromban: egy jó barátom, basszusgitáros kolléga kérésének eleget téve az utolsó pillanatban vállaltam el egy helyettesítést. Nem filharmonikus zenekarban, hanem egy szerb műdalokat előadó énekesnőt kellett kísérni egy vendéglőben megtartott fellépésen. A helyszínen kiderült, hogy a zenekar minden egyes tagja helyettesként érkezett ("zámenába"), mert az eredeti zenekar tagjai suttyomban elvállaltak egy jól fizető lakodalmas haknit. A zenészek közül senki senkivel eddig még nem játszott együtt. Nem ismertem az énekesnő repertoárját, gondoltam, majd „fülhallás után" feltalálom magam” de nagyon kínos volt. A bécsi nagybőgősök bizonyára valamennyien magas szinten játsszák a filharmonikusok műsorát, nem lehetett gond a beugrással. Ha ez, és így történt. Ami nem valószínű. Az pedig a legkevésbé, hogy Valerie egy másik hakni miatt mondta volna le a január 1-jei fellépést.

Egy jó újságíró, nem csak a kérdést fogalmazza meg (Hogy érzi magát Szoboszlai Liverpoolban? Mikor és hol lép fel legközelebb Yuki Isami, japán fuvolás művésznő? Mennyi kukorica termett tavaly Mexikóban?), hanem utána is néz a válasznak.

Hagyományos (immár túlhaladott) újságírói logikával először arra gondoltam, hogy felhívom az imént említett Yanickot, akivel tudtam volna franciául értekezni (hiszen kanadai francia), de hosszadalmas nyomozást igényelt volna, hogy megtudjam a mobiltelefonjának számát. Meg, lehet, hogy a koncerten kifáradt és ledőlt pihenni ebéd után. Ilyenkor én sem szeretem, ha zavarnak.

Olyanhoz fordultam, aki mindenre tud választ.

Ez egy viszonylag új információs forrás, amikor negyven éve a Magyar Szóban dolgoztam, még nem létezett. Úgy hívják, hogy Ejáj (AI nem Almási István iniciáléja).

Fordító program segítségével németül fogalmaztam meg a kérdést és azután német nyelvről a program az alábbi választ továbbította:

            Valerie Schatz távolmaradásának oka a kettős szereposztás: a Bécsi Filharmonikusok személyi kapacitása messze meghaladja az egyetlen koncerthez szükséges létszámot, mivel a Bécsi Állami Operaház zenekaraként is szolgál. Ezért olyan nagyobb eseményeken, mint az újévi koncert, soha nem a teljes együttes lép fel, hanem a tagok rotációs sorrendben válnak ki.

Rotáció: A zenészek számára bevett gyakorlat, hogy különböző fellépések (opera, koncertkörutak, kamarazene, vagy jelen esetben az újévi koncert) között rotálnak. Bár Valerie Schatz a zenekar állandó tagja, a Yannick Nézet-Séguin vezényletével 2026. január 1-jén tartott koncert felállásában nem szerepelt.

         Remélem, hogy az Éjáj jól értesült. És azt is, hogy Valerie-t a 2027 január 1-jei koncertre berotálják!

 

Jó szelet!

1.

Jó szelet!

Szilveszterre megérkezett, amit szentestére vártunk: a havazás. Budapesten nem volt fehér karácsony, most viszont nagy pelyhekben hull a hó.  Miután elfogyasztottuk a finom malacsültet, száraz vörösbort kortyolgattunk és néztük a hóesést. A szomszédok is eleget tettek az óvódás gyermekeik kívánságának, lementek az épület elé és a friss hóban hancúroztak. A téli idillt csak a távolból szüntelenül durrogó petárdák zaja zavarta meg, később, a mind több irányból robbanó harsány tűzijáték elijesztette a hópihéket

Akik 13.45 után olvassák ezeket a sorokat, már látták a Bécsi Filharmonikusok idei koncertjének közvetítését az osztrák főváros Musicverein Aranyterméből. A civilizált világ az újévet ezzel az eseménnyel indítja, és amikor a zenekar a ráadásban eljátssza az elmaradhatatlan Kék Duna keringőt, sokan, hozzám hasonlóan felkérik feleségüket, életük párját egy keringőre.

A mindinkább és félelmetesen primitivizálódó világban ragaszkodom ehhez a hagyományhoz, és nagyon remélem, hogy az elkövetkező esztendőkben, évtizedekben is változatlanul a Bécsi Filharmonikusok Újévi Koncertjével kezdődik az év. És nem vezetnek be olyan újítást, hogy a terembe beengedjenek utcai öltözékben érkező közönséget (még ha milliárdosok is) és koncert közben csinos hostesse-ek pattogatott kukoricát és kólát kínáljanak a padsorok között. Mint a baseball stadionokban. Ebben sem lehetek biztos, hiszen annyi mindenről gondoltam, hogy nem történhet meg!

A 2025-ös év élénk, olykor viharos erejű széllel búcsúzott, Szilveszter éjszakáján csillapodott, de hideg maradt. Az emberek szélvédett helyet keresnek, mert, mint ahogy a népdalban is éneklik „ha a Dunáról nem fújna, ilyen hideg sem volna”.

Örülni kellene a szélnek, hiszen kitisztítja a levegőt, messzebbre lehet látni, teli tüdővel lélegezni. A szélnek köszönhetően jutott el 1502 január 1-jén Gaspar de Lemos (Lemos Gáspár) portugál tengerész egy karakkal, négyárbocos vitorlással Brazíliába. Egy öbölben kötött ki, amit ő folyó torkolatának nézett és elnevezte Januári folyónak. Portugálul: Rio de Janeiro (ejtve: riu di zsaneiru).

Gáspár egyébként az egyik hajóskapitány volt abban a csapatban, amely másfél évvel korábban, születésnapomon, 1500. április 22-én felfedezte Brazíliát. Az expedíciót Pedro Alvarez Cabral vezette és az ő nevéhez kötődik ennek az országnak a felfedezése. Belegondoltam, hogy milyen szerencséje volt Cabralnak, a dél-amerikai kontinensnek éppen abban az országában ért partot, ahol, egyedüliként a kontinensen, portugálul beszélnek! Cabral hazaküldte Lisszabonba Lemos hajóskapitányt, hogy számoljon be Manuel királynak a felfedezésről, vegye leltárba birodalmának szaporodását. Cabral még maradt, mert nagyon csinos nőkre lelt ott. Lemos is igyekezett vissza, hogy odaérjen a Maracanában sorra kerülő Flamingo-Fluminense (FLA-FLU) örökrangadóra.

            Jó szelet kívánok mindenkinek a 2026. jubiláris évben! Hajózzunk ki bátran, dagadó vitorlákkal és szép reményekkel! 

                                                                                                    Csorba Zoltán

Aludtak

 

Az íróasztalon aludt a főnökével.

Az információt címben közölte egy belgrádi bulvár napilap.

Tényleg nem mindennapi és újságba kívánkozó esemény, ha valaki az íróasztalon és nem a kényelmesebb pályaudvari padon, játszótéri hintán, a városi autóbusz hátsó ülésén vagy a saját ágyában alszik.

Először arra gondoltam, hogy az alcímbe foglalt Lj.P. 24 éves feketén dolgozó, próbaidős gyakornoklány és A.R. 52 éves cégtulajdonos túlórázott, az iroda pedig olyan helyen található, ahol már a késő esti órákban nem közlekedik a városi közlekedés. Rá voltak kényszerülve, hogy az irodába töltsék el az éjszaka hátra maradt részét. Kiderült, hogy a padló nem megfelelő, mert az ajtó alatti résen beáramlik a hideg, nem lévén kanapé úgy döntöttek, hogy az íróasztalon vackolnak meg.

Itt most végignéztem a saját íróasztalomon, ami aránylag nagyobb méretű, de így is rövidnek tűnik, még egy alacsonyabb termetű személy számára is. Ha ráfeküdnék, lelógna a lábam. Lógó lábbal pedig nem tudnék aludni. Azon kívül, hogy rövid, szűk is. Két személy számára pláne nem komfortos. És itt van a fűzőgép, amiben az ember véletlenül beletenyerelhet, gémkapcsok, ironok, töltőtoll, hamutartó, kávés csésze, papírvágó kés. Meg persze a monitor és a billentyűzet. Na jó, mindez egy mozdulattal eltávolítható, de akkor is rövid és szűk.

A szöveget olvasva kiderült, hogy a bulvárlap bizony szemérmeskedett! Nem nevezte nevén a cselekvést. A szerb nyelvben is létezik nyomdafestéket tűrő kifejezés arra a bizonyos együttlétre. Még az sem lett volna túl durva, ha leírja az újságíró: a cégtulajdonos az íróasztalra döntötte a gyakornoklányt.

Végül is érthető a lap szerkesztése részéről ez az óvatosság. Mert ha az újság ottmarad az asztalon a lakás nappali szobájában és belelapozik a már olvasni tudó kiskorú úgy értelmezi, hogy „egy néni meg egy bácsi egy íróasztalon aludt”.

Lényegében egy meetoo (énisénis) eseményről számolt be a lap.

A feketén dolgozó, próbaidőn lévő gyakornoklány elmondta, hogy nem a Munka Törvénykönyve előírásai szerint alkalmazta a cégtulajdonos, fizetést csak (far)zsebbe kapott időnként és hogy a kiszolgáltatott  helyzetével visszaélt a kapzsi és undok vadkapitalista cégtulajdonos. Megzsarolta.

Az 52 éves A.R. úr viszont másképp emlékezett a szerda esti történtekre. Ő gyengéd érzelmeket, impulzusokat vélt felfedezni a lány részéről, aki mellesleg, szerinte, kihívóan öltözködött. Bevallotta, hogy tett olyan utalást, hogy ha Lj. P.  jól teljesít a próbaidő alatt, akkor esetleg megfontolja, hogy a Munka Törvénykönyve szerint fogja alkalmazni és fizeti majd a nyugdíj- és egészségügyi illetéket és az egyéb hozzájárulásokat, amelyek ugyan terhelik a súlyos anyagi helyzettel küszködő feltörekvő cég költségvetését.

Röviden: nem aludtak az íróasztalon.

Ahol nem is lehet.

Kereslet

 

A galériákból kifogytak a festmények. Üresen tátonganak, sem olajfestmény, sem akvarell, grafika, de még egy kis szobrocska sem vásárolható. A galéria-tulajdonosok nyösztetik a művészeket,  rimánkodnak, többszörös tiszteletdíjat ajánlanak, előlegben fizetnek. De alkotásaik nem tudnak eljutni  hozzájuk, mert a vásárlók már az utcán, egymást túllicitálva felvásárolják a még alig száradt festményeket a művészektől. Gyakran tettlegességre is sor kerül a vásárlók között.

A múzeumokba, képtárakba szinte lehetetlen bejutni. Két, két és fél évre előre eladtak minden jegyet, már előjegyzéseket sem fogadnak.

Hasonlóan, mint a galéria tulajdonosok, a könyvkiadók is naphosszat könyörögnek az íróknak, költőknek: hozzanak már kéziratot! Az emberek már fenyegetődznek, mert elmaradhatatlan napi szükségletté vált, hogy minden reggel, felkelés után, és este lefekvés előtt átadják magukat az élvezetnek elolvasnak legalább egy új költeményt. Minden nyelvre lefordították már a világirodalom összes versét, még a brazíliai őserdők bennszülöttéinek korábban soha le nem jegyzett, csak szájhagyományok útján terjedő népköltészetét is.

A zeneszerzőknek sincs nyugvása, naponta követelik tőlük az új szerzeményeket. Már az sem baj, ha a szerző ugyanazt a dalt szállítja csak más tempóban, hangfekvésben, esetleg módosított szöveggel. 

Kiéheztek az emberek a műalkotásokért! Már a favágók és az asztalosok is rímeket faragnak, a szobafestők, mázolók tájképeket festenek, a szerzetesek zenét szereznek, az autószerelők hangszerelnek, a sebészek hangnemváltó beavatkozásokat végeznek. De így sem tudják kielégíteni a keresletet! 

A fentiekben leírt, elviselhetetlennek és tűrhetetlennek tűnő helyzethez képest megnyugtató, hogy egy bádogosra csak öt hónapot kell várni.