2021. május 23., vasárnap

Titkosított Eurovíziós fesztivál

 

Olaszország győzött. Nem nemzetközi pizza-sütő versenyen. Hanem az Eurovízió idei fesztiválján. Amit Magyarországon sikeresen eltitkoltak. Amikor a szavazásnál a műsorvezetők Rotterdamból egymás után kapcsoltak 39 fővárost (38 európai plusz Ausztrália) – ez a legizgalmasabb és legszimpatikusabb része ennek a versenynek – Budapestet nem hívták (a Magyar Televízió nem is közvetítette, a spanyol TVE-n adását néztem). Mintha ez az ország nem is létezne. Saját magunkat iktattuk ki, de erről majd az alábbiakban szólok.

 Több mint fél évszázada figyelemmel kísérem ezt a dalfesztivált. Jugoszlávia a kezdetektől részt vett a versenyben, győzelmet is ünnepelhetett, természetesen a tévé rendszeresen közvetítette. Egy kedves esemény volt, majdnem olyan, mint egy foci EB, érdeklődve vártam és többször is nagyobb társaságban követtük a versenyt, értékeltük a fellépőket, latolgattuk az esélyeket. Ráhibáztunk, vagy nem a győztesre.

 Az elmúlt években minden alkalommal írtam is az Eurovízióról. Újságíró koromban, a Magyar Szóban, az utóbbi időben a blogomban. Ezek a bejegyzések – amit meg is osztottam a FB-n – nagy olvasottságot értek el. Az egyik ilyen értékelésem, írásom olvasottsági rekordot döntött. Mert átvette valamelyik portál és elképzelhetetlenül sokan elolvasták. Mert érdekli az embereket ez az esemény. Mint a focihoz, a zenéhez is szeretnek hozzászólni. A többségében megmondják a tuttit, „felfedezik a nagy igazságot” a legócskább közhelyet a fesztivállal kapcsolatban: „Ez már régen nem a zenéről szól, hanem a politikáról és az érdekekről”. Mert a baráti országok egymásra szavaznak. Tegnap este ez a jelenség már nem volt annyira szembetűnő, persze Görögország és Ciprus egymásnak adta a legmagasabb pontszámot és Észak Macedónia is 12 ponttal udvariaskodott Szerbiának (rajtuk kívül, a szakmai értékelésben Horvátország adott 7, Albánia 1 pontot).

 

Ezen az európai eseményen, amit minden ország (a résztvevő 39 biztosan) élőben közvetít az idén nem vett részt Magyarország. 2019 októberében az MTVA hivatalosan bejelentette, hogy nem fog részt venni a következő Eurovíziós fesztiválon. Mivel a tavaly elmaradt, ez a kijelentés az ideire vonatkozott.

Miért? Bencsik András a kormány közeli Demokrata lap főszerkesztője akkoriban  így fogalmazott a Hír TV Sajtóklub című műsorában: „Az a homoszexuális flottatüntetés, amivé züllött ez a nemzetközi dalfesztivál, hogy ebben nem veszünk részt, ezt mentálhigiénés okból is örvendetesnek tartom, mert nagyon sok fiatalkorú azt hitte, hogy ez egy 18 éven aluliaknak való dolog, miközben itt ilyen visítozó transzvesztiták meg szakállas nők rombolták a közízlést.(…) Felejtsük el ez a Conchita Wurstokkal terhelt gusztustalan, erőltetett, propagandisztikus másság fesztivált.”

 Sokak szerint Magyarország megsértődött. Mert kiválasztott képviselőink szerény, vagy annál is gyengébb eredményeket értek el. Ez sértésnek vette az MTVA. Hiszen akkora nagy felhajtással, többfordulós verseny során „nagy szakértelemmel” választották ki a legjobbat. Amit azután a többi európai ország nem értékelt! Hogy miért, ennek több lehetséges oka is van. A zeneszám, a fellépő produkciója mellett, vagy még inkább számít Magyarország európai megítélése. Ez már politika és nem érdeke a jelenlegi politikának, hogy a fesztivált kísérő nem kevés számú tévénéző elgondolkodjon azon: nem kedvelnek bennünket? Valamiért. Ugyan miért?

 A legkönnyebb levonulni a pályáról. A sportszerűség pedig elvárja, hogy egy csapat még akkor sem, ha a bíró ellene fúj, ha a közönség kifütyüli, ha minden ellene szól sértődötten levonuljon. Ezt pedig a sportot kiemelt szinten kedvelő politikusok is nagyon jól tudják.

 Egy országnak, amelyik a legelső megmérettetés óta minden versenyen megjelenik, ha úgy vesszük, oka lenne, hogy sértődve levonuljon. Ez az ország a világ, pop, rock és minden lehető könnyűzenei irányzat egyik vezető nagyhatalma: az Egyesült Királyság. Az utóbbi években rendszerint csúfosan leszerepel, az utolsók között végez. Tegnap este a szakmai szavazáson egyedüliként egyetlen egy szavazatot sem kapott! Megalázó. Igaz, Nagy Britannia valami okból következetesen esélytelen fellépőket nevez erre a fesztiválra, de azért ... London mégsem vonul le. Mert tiszteli a fair-playt!

 Bencsik világosan fogalmazott a „gender problémával” kapcsolatban. Az idén is egy olyan formáció győzött, amely ugyan rock zenekar és rockos számot adtak elő, de az énekes kisminkelten, furcsa öltözékben jelent meg. A szakmai szavazás után, egyébként Svájc és nyomában Franciaország állt az élen, de a közönség szavazatai az olaszokat hozták fel győztesként! Ezek szerint az európai közönség nem irtózik az ilyenektől. Meg a, különböző értelemben vett többszínűségtől. Valamelyik északi országot, talán Norvégiát egy olyan együttes képviselte, ahol mindannyian színes bőrűek voltak! Migránsok. Vagy leszármazottjaik.

 Az idei fesztivál egyik fő érdekessége, hogy a három legsikeresebb dal közül egyiket sem angol nyelven adták elő (a korábbi fesztiválokon már idegesítő volt, hogy valamilyen nagyobb siker és érvényesülés infantilis reményében majdnem minden ország versenyzője angol nyelven adta elő dalát).

A győztes, az olasz Maneskin rock-együttes Zitti és Buoni (magyar fordításban talán: Legyél csendes és viselkedj!) természetesen olaszul énekelt. A klasszikus négytagú rock felállásban (mint a Led Zeppelin például) a basszusgitáros egy csaj volt. Aki a dalban kapott egy rövid szóló részt is!

A második helyen Franciaország képviselője győzött, az énekesnő művészneve Barbara Pravi. Szerb és iráni származású szülőktől született Párizsban, eredeti vezetékneve Pjević. A nagypapa vándorolt ki Franciaországba. Francia nyelven énekelte a Voila (Íme) című saját szerzeményét. A dal a régebbi francia chanson, vagy inkább a Jacque Brel által képviselt stílus folytatása. Franciaországnak az utóbbi húsz év legjobb helyezését érte el.

A szakmai zsűrinél, mint említettem Svájc kapta a legtöbb pontot. Az előadó Gjon Muharremaj, Svájcban született albán származású énekes. Apja koszovói, anyja tiranai születésű albán. Immár a svájci albánok nem csak a Svájc labdarúgó válogatottjának gerincét képezik, a zenei téren is sikereket hoznak az őket befogadott országnak! Gjon franciául énekelt. Egy szép szerzeményt.

 Szerbia képviselője is bejutott a döntőbe, az egyetlen országként a (számomra még mindig furcsán hangzó) „Nyugat-Balkán régióból”. Az összesített szavazatok alapján a 15. helyen végzett a Hurricane nevű formáció. A produkciót erotikusnak szánták (rajtuk kívül még Azerbajdzsán játszott erre a kártyára), de véleményem szerint enyhén szólva túltolták a mutatványt. A szakmának nem annyira, de az európai közönségnek tetszettek a belgrádi tüzes csajok. Nem csak a „gender” olasz gyerek.