Az állásfoglalás egyértelmű: gazdasági
menekülteket nem fogad Európa. Egy évvel ezelőtt, amikor elkezdtek ezrével
érkezni a migránsok, egyes Nyugat-Európa-i országokból, elsősorban
Németországból még küldtek olyan jelzéseket, hogy csak jöjjenek, majd
szemezgetnek közöttük, akire nincs szükségük átirányítják valahova máshova.
Most már ők is elhatárolódtak a gazdasági migránsoktól.
Akik
pedig csak jönnek, jönnek megállíthatatlanul. Tízezres, százezres
nagyságrendben. Őket küldenék, zavarnák vissza. De hova? Hiszen Törökország is,
súlyos euromilliárdok fejében csak a háborús övezetből érkező (szíriai)
menekültek ideiglenes szállástatását vállalja. Akiket azután, terveik szerint
majd szétküldik az EU-s országokba. Ahol mind kisebb vagy egyáltalán nincs
fogadókészség.
A
szíriai válság megoldása talán világos, ha túl bonyolult és időigényes is:
békét kellene ott teremteni. Katonailag legyőzni, szétzavarni és lefegyverezni
a szélsőségeseket. Ha a katonai nagyhatalmak összefognának, tekintettel a
összehasonlíthatatlan számbeli és haditechnikai fölényre, a józan logika
szerint ezt ha nem is napok, de hetek alatt meg lehetne valósítani. De nincs
egyetértés az összefogásra, mert a nagyhatalmi érdekek…
A
gazdasági migráció okával pedig senki sem foglalkozik komolyan. Mert a világ
vezető politikusai az okozók oldalán állnak, az ő érdekeit védik. Ez a
többmilliós tömeg, akik közül egyelőre “csak” tízezrek indultak meg, a
mindenütt eluralkodó, globális gazdasági világrend forgácsa. Annak a legalizált
embertelen kizsákmányolásnak a következménye, ahol az egyetlen érdek a mind
kevesebb pénzért, gyakran rabszolgasorsba kényszerített munkaerővel
megvalósított mind nagyobb haszon. A piacgazdaság, az új gazdasági rend
törvényes szintre emelte és közgazdasági szabályszerűségnek tekinti a
letarolni, kifacsarni, eldobni hozzáállást. Így viszonyulnak bolygónk véges
természeti és ásványi kincseihez. És az emberekhez is. Egyáltalán nem érdekli őket, hogy emberek
millióinak vagy nincs munkája, ha van is, lehetetlen megélni belőle.
Egyelőre
azok indultak el – vagy önszántukból vagy valakik biztatására – akik mindenüket
pénzé téve ki tudták fizetni az embercsempészeket, az utazást. Eljutottak
Görögországig, vagy a macedón határig, innen küldik őket vissza. Hova? Elhiszi
valaki, hogy önszántukból vissza mennek Irakba, Afganisztánba, Eritreába,
Pakisztánba, Líbiába, Etiópiába?
Arra
pedig gondolni is szörnyű, mi lesz ha ezekből az országokból megindulnak a
nincstelenek milliós tömegei? Amikor a szegénység eléri a tűrő határ legalját.
Amikor az az egyetlen reményük marad: új életteret találni. Mivel az USA
mereven elzárkózott minden fajta migrációtól és nehezebb is oda eljutni, maradt
az Európai unió. Pontosabban az EU nyugati országai, ahol talán egyedüliként a
világon lehet tisztességes keresethez jutni.
Ezért indulnak
el a boldogulásukat keresők, közöttük rengeteg fiatal százezrei a Kelet
Európa-i és a balkáni országokból is (Magyarországról, Szerbiából, Vajdaságból
is), ahol mind rosszabb, mind reménytelenebb a helyzet. Se munka, se fizetés,
az alkalmazottaknak semmi joga, semmi esélye jogainak érvényesítéséhez. Ahol a
tömegek sorsa egyáltalán nem érdekli a kizsákmányoló gazdasági elittel
összefonódó politikai elitet. Ennek ellenére a tömegek rendre bizalmat
szavaznak azoknak a pártoknak, akik éppen semmit nem tettek és nem is tesznek
helyzetük javulásáért. (Lehet, hogy azért, mert nincs, nem is jelentkezik olyan
párt, aki tudna segíteni rajtuk.)
Tömegek
nyomulnak szülőföldjeiket hátrahagyva az EU nyugati országaiba, ott látják
boldogulásuknak esélyét. Az EU nyugati országaiban még tisztességes a fizetés
annak köszönhetően, hogy az alkalmazottak több évtizedes szívós munkával, erős
és hatékony szakszervezetekbe tömörülve kiharcolták jogait és nem engedik
ezeket eltiporni. Mint ahogy mindenütt máshol sikerült a vadkapitalizmusnak.
Egyelőre
Közép Ázsiából, Afrikából “csak” tízezres nagyságban érkeznek, de minden
előrejelzés arra utal, hogy számuk növekedni fog. Mi lesz akkor ha százezrével,
vagy milliós nagyságrendben jelennek meg Európa kapui előtt? És közöttük mind
nagyobb számban lesz a nincstelenek aránya, akinek nincs semmi veszteni valója?
Ha elkezdődik a világméretű rabszolga lázadás? Ezekben az országokban
félelmetes az utánpótlás: Pakisztán 192 millió lakosú ország, Banglades 160
milliós, Etiópia 93 milliót számlál, a világ egyik legszegényebb országa, a
Kongói Demokratikus (?!) Köztársaságnak lakóinak száma 85 millió. Ez már több
mint 500 millió, és még nem is említettem Irakot, Afganisztánt ….
Hogyan
fogják meggátolni ezt az emberáradatot? A felduzzadt folyót sem tudja semmilyen
gát megállítani.
Halomra lövik őket a határokon?
Remélhetőleg
nem következik be a legrosszabb forgatókönyv miszerint a többmilliós, mindenre
elszánt, a vadkapitalizmus által kifacsart és eldobott, kifosztott rabszolga, a
felbőszült nincstelenek tömege százezres áldozatok árán is végig fog vonulni “a
Nyugat-Balkáni útvonalon”. Útközben letarol mindent, bosszút áll a
“hitetleneken”, majd eljut és elkezd dörömbölni Európa “bölcs vezetői” és az
általuk támogatott gazdasági elit rejtekhelyének ajtaján.
Tudom.
Apokaliptikus látomásnak tűnik. Ennek ellenére ezzel a veszéllyel senki sem
számol. A gazdasági elit továbbra is csak az egyetlen és a legfontosabb
értékrendjével, a saját gazdasági növekedésével és a „legszentebb értékkel”, a
haszonnal foglalkozik. Amelyből hajlandó odavetni néhány milliárdot az álmaikat
megzavaró kellemetlenkedők megállítása és szétkergetése céljából. Az már túl
sok lenne számukra ha esetleg elkezdenének gondolkodni azon, hogy ezekben az
országokban, ahonnan az emberáradat érkezik hozzásegítsenek egy akár minimális
szinten élhető élet megteremtéséhez.
Más megoldás
ugyanis nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése