"Mocskos fideszes"

Az utcára kihelyezett pulton aláírást gyűjtenek. A pult előtt nincs akkora tömeg, mint a télen a Momentum akciója során, de három-négy ember várakozik. Sietek, nincs időm megérdeklődni, hogy mi a téma. Visszafelé jövet megállok és elolvasom: az ország kifosztása ellen lehet tiltakozni. Mivel érdeklődést tanúsítva megálltam, a kisasszony a pult mögül illedelmesen odaszólt: írja alá!

Nem szívesen közlöm, senkinek sem, ha nem muszáj, személyes adataimat (lakcím, igazolvány szám, testsúly, magasság, szemem színe, kinek szurkolok... az utóbbiakat persze csak viccelődés céljából írtam le, ezeket nem kérték), nem írtam alá, folytattam utamat. Az egyik idősebb személy a sorból erre úgy félhangosan megjegyezte: mocskos fideszes!

A nyáron a Balatonnál lekomcsiztak. Nem vettem figyelembe a behajtani tilos táblát és autóval bemerészkedtem egy zárt területre (kisajátíthat a Balaton partján bárki is zárt területet?). Megjelent egy nálamnál valamennyivel idősebb úr rám förmedt („Nem láttad – így tegeződve persze – a táblát?!”) és sürgős visszatolatásra utasított. Majd nyomatékul hozzátette romlott komcsi!

Nem tudom, hogy mi alapján nézett kommunistának, hiszen nem is beszélgettünk a marxizmusról, a kapitalizmusról, a tőkéről, a kizsákmányolásról. Ismétlem, hogy nálamnál valamennyivel idősebb, iskolázott úrnak nézett ki, aki feltehetőleg tanulmányait a múlt rendszerben végezte, tehát akár beszélgethettünk volna a marxizmusról, a szocializmusról. És talán arról is, hogyan lehet ilyen sikeres az ember ebben a rendszerben, hogy a Balaton partján vízparti, elkülönített saját nyaralójában pihenhet (ha nem az éppen arra járók kergetésével hecceli fel magát). Utólag belegondolva felfedezek némi logikát a következtetésében: egykoron a kommunisták voltak azok, akik bosszantották, pofátlanul megzavarták, felforgatták az uraság nyugalmát és világát. Majd közülük nem kevesen (akik tehették) szíves-örömest átvették ezt a világot és nagyobb, puccossabb urakká váltak, mint az egykori polgári vagy arisztokrata uraság. Akik, egyébként, mert ilyenekkel is találkoztam, más helyzetben,  – „noblesse oblige!” – illedelmesen viselkednek.

Voltam én már magyar nacionalista, de a magyarság árulója is, libsi, bolsi, a közlekedésben köcsög, paraszt sőt még csetnik is! Lehetek még cigány, zsidó, náci, internacionalista Soros-bérenc, ki tudja mi minden. Természetesen, válogatottan durva és megalázó jelzők kíséretében. Éppen csak nincstelen proletár nem, mert ez a terminológia kiment a divatból.

Megváltozott a világ, az emberek nem tolvajozzák, csirkefogózzák le a másikat, hanem  rögtön politikai címkékkel dobálódznak. Gyakran ok nélkül, durván, sértően, bántóan.És még nem is szóltam arról a "kommunikációról", amit a világhálón tapasztalunk. Ahol a legkisebb nézeteltérésben – például zenei együttes, színész, TV-műsor kapcsán – a kommentelők, a jelszó adta annonimitás mögé bújva súlyos sértésekkel reagálnak. Politikai vita esetén pedig a mérhetetlen gyűlölet hangján a végbélből felböfögött legundorítóbb szavakat használnak, nem ritkán gyilkossági fenyegetések is elhangzanak („megtalálunk hol laksz és kinyírunk”) a családot fenyegetik („a gyerekedet kapjuk el az iskola előtt”) sőt olyasmit is leírnak, amitől az ember egyszerűen-... („kiássuk az anyád a sírból és ...”).

Igazán döbbenetes hogy milyen szintre süllyedt a viselkedési norma. Az erkölcsi és humánus, civilizált értékek lezüllesztésével a mások és másik iránti alapvető emberi tisztelet is eltűnt. Az ilyen szint, kommunikáció, viselkedési mód elfogadottá vált. Ennek kialakulásához pedig hozzájárult az "elit". Mondhatnám: az "elit" mutatja a példát. Egymás közötti és a nyilvánosság előtti viselkedésével, kommunikációjával. A politikai és gazdasági elit soha nem tapasztalt pofátlan, pökhendi, lenéző, sértő, arrogáns, kioktató, fenyegető, kulturálatlan stílusa egyaránt jelen van nem csak Magyarországon, Szerbiában, hanem a környező országokban is. Az "elit" a széles néptömegek alsó szintjére ereszkedett, szóhasználatukban lassan már elfogadottá válnak a „Bekapod a...”, „Nyald ki a ..” kezdetű mondatok is, mint a legzüllöttebb kocsmákban. Illetve, már jelen is van: aki olvasta a párbeszéd szövegét az aktuális szabadkai polgármester és egy belgrádi egyetemi tanár között... Vagy: emlékeznek milyen jelzővel illette a „G-napon” Simicska hosszúéves barátját, harcostársát, a miniszterelnököt, akinek a mérhetetlen gazdagságát köszönheti?

Az ember elcsodálkozik, hogy mindezek ellenére ezek a politikusok és a hozzájuk kapcsolódó, gyakran kétes múltú, hiányos műveltségű és tudású, de annál nagyobb kegyetlenséggel rendelkező milliárdos „üzletemberek”, az ilyen társadalmi-politikai rendszer  és ez a társaság a mi szavazatainknak, pontosabban: a tömegek szavazatainak köszönhetően maradnak a hatalmon. A tömegek segítségével. Talán éppen azért, mert az "elit" viselkedése, kommunikációja arra a szintre süllyedt, ami az igénytelen és módszeresen lebutított tömegekhez közel áll?

Ha csak a tanulatlan, műveletlen tömegekre lenne a jellemző, hogy tartalmasabb vita helyett politikai lényüket anyázással, komcsizással, zsidózással, cigányozással élik ki, ráfoghatnánk, hogy közlendőjüket, csak ilyen, primitív módon tudják kommunikálni. De az a baj, hogy azok is, akiktől az ember elvárna egy alapvető, civilizált kultúrát a viselkedésükben, ők is szégyentelenül leereszkednek a mocsokba. Immár csak ilyen szinten lehet szót érteni?