4.
A hó
Leszakadt a hó. Elővettem
hát Orhan Pamuk Nobel-díjas író Hó című regényét, amit egy télen elkezdtem olvasni,
de abbahagytam, amikor kitavaszodott. Kinek van kedve hóról olvasni virágzó
gyümölcsfák alatt, pacsirta-füttyben?
A Nobel-díjas alkotás
helyszíne egy Karsz nevű városka, Törökországban. A hóról az embernek eleve nem
Törökország jut eszébe. Hamarabb Grönland, Szibéria vagy Jahorina. Nagy ország
Törökország, noha az egykori Oszmán Birodalomhoz képest összezsugorodott.
Az emberek többsége az
ország említésekor Isztambulra („Isztambul óó-óóó, vágyom nálad lenni bitangul,
óó-óóó”) Antalyára, vagy Erdoganra gondol. Karsz Törökország keleti részén az
örmény és a grúz határ közelében fekszik. Ahol – a leírtak szerint - egykoron
jólétben és barátságban együtt éltek különböző nemzetekhez és vallásokhoz
tartozó lakosok, törökök, grúzok, örmények, kurdok, azeriek, oroszok és mások
arról a környékről. A „szép időkben” a város tehetős polgárai közösen jártak
bálmulatságokra, télidőben szánkóval, színházi előadásokra, ha oda tévedt
valamilyen társulat messziről. Mindez addig tartott, amíg ki nem éleződtek a
nemzeti és vallási hovatartozásból eredő viszályok, konfliktusok, amíg az egyik
el nem kezdett hivalkodni nemzeti büszkeségével, vagy hatalmába nem kerítette a
vallási hóbort. Ekkor felborult a békesség, ami kihatott az egymás közötti
kereskedelmi, gazdasági kapcsolatokra is, az emberek jólétére és jóérzésére.
Olvasom Orhan regényét míg
ki nem tavaszodik. Azután váltok.
Mellesleg, amikor
Alaszkában találkozott tavaly a háromból két nagyhatalom vezetője, elővettem újraolvasásra
Tolsztoj témába vágó terjedelmes művét (az orosz író nem kapott Nobel-díjat,
noha, szerintem, kaphatott volna, hiszen 1910-ben halt meg, az irodalmi
Nobel-díjat pedig 1901 óta osztják). Azokat a fejezeteket, amelyek a háborúról
szólnak átlapoztam, mert csak a béke érdekelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése