Küldetés

 

        Egy küldetést teljesítettem kedden, január 20-án.

            Ha valaki arra gondol, hogy az ásványi anyagokban rendkívül gazdag galagonyát csempésztem Grönland szigetére – ahol ez a termék egyelőre még nem terem, talán néhány évtized múlva, ha határozott ütemben halad a bolygónk felmelegedése – zöld zakóm felső zsebébe rejtve, messze jár az igazságtól. A zöld zakómat, immár több éve nem viselem. Az 1980-as években vásároltam, a válltömések miatt kiment divatból. A XXI. században már ciki a válltömés.

            Egyébként, nem tudom, hogy az olvasóknak feltűnt-e: a fináncok, a vadászok és a vadászathoz közel álló személyiségeken kívül szinte senki sem hord zöld zakót! A tévében, sajtótájékoztatókon, az utcán, köztereken csak elvétve lehet találkozni olyan férfival, aki zöld zakót választott a reggeli öltözködéskor. Pedig megnyugtató, szép szín a zöld! Merész kombináció, de jól mutat kék nadrággal is!

         Jut eszembe: amikor 1983 februárjában, Párizsban, betértem, az impresszionista festők nyomán nevezetessé vált Batignolles-negyed egyik készruha üzletébe citromsárga zakó vásárlásának szándékával, a bubi-frizurás, szép szemű elárusítónő kedvesen visszakérdezett: karneválra kell? Őszintén elmondtam, hogy nem karneválra, hanem az Újságírói Főiskola diplomavizsgájára készülök, gondoltam, hogy citromsárga zakóban keltek célzott benyomást a vizsga-bizottság tagjaira. Hiszen Pulitzernek is volt sárga zakója!

         Még emlékszem az 1960-as évekre, amikor az emberek sokkal színesebben gondolkodtak és öltöztek. Akkor senki sem nézte kattantnak, ha valaki piros, zománckék, világoszöld – vagy némi célzással rózsaszín - zakót öltött.

            Nem a galagonya csempészet volt a küldetésem célja.

      Megígértem fiamnak, hogy elmegyek beindítani és járatni a szabad ég alatt maradt személygépkocsiját. Tekintettel a durva mínuszokra, nehogy lemerüljön az akkumulátora.

            A küldetés sikerült, az autó beindult.

Ekkor elkezdtem azon gondolkodni, hogy az indítás bizonyára nem kevés áramot vett igénybe, tehát tovább kellene járatni, hogy jól feltöltődjön. Tekintettel a közelgő hideg éjszakákra. Megindultam az M3 autópályán, azzal a számítással, hogy ha elmegyek Debrecenbe (megcsodálni, a Nagyerdei Síugró Sáncot, eddig még nem láttam) és vissza, az több mint 500 kilométer. Elegendő, hogy az akku bőven feltöltődjön.

Végül, Mezőkövesd közelében visszafordultam.