A fürdőszobáit iPadokkal csempéztette ki, havonta cseréli közúti-, légi- és vízi járműveit, többször körülutazta a Földet, de Bora-Borán ugyanúgy unatkozik mint a francia Riviérán. A személyzete eredeti Picasso-rajzokba csomagolja szendvicsét ha horgászni megy és csak azért nem szerezte még meg a Marson előbb-utóbb parcellázásra kerülő telkek elővásárlási előjogát, mert a NASA még nem tud árat mondani.
Mit kívánhat még az, akit a társadalmi-gazdasági konstelláció a jólétnek ilyen magasságaiba emelt?
Egészséget, boldogságot, szeretetet – válaszolnám én, ha tőlem kérdeznék.
Válaszom ékes bizonyítéka, hogy agytekervényeim a gazdagokétól merőben eltérő szoftverrel működnek. Ezért nem is sikerült mindeddig meggazdagodnom. Akinek pedig 60 éves koráig ez nem sikerül, a mondás szerint nem is fog. Még bizakodom, mint az elmúlt 59 év során is tettem…
Bizonyos kimutatások szerint a legfelső gazdasági elithez tartozók elsősorban továbbra is befolyásra, hatalomra és biztonságra vágynak. Itt találkoznak a kölcsönös érdekek a politikusokéval. A politikusnak pénzre, nagyon sok pénzre van szüksége s ennek fejében tudnak biztosítani befolyást, hatalmat és szavatolni vagyonuk, üzelmeik biztonságát. Mint ahogy a Politikusaink című írásomban már bővebben kifejtettem a világnak talán soha sem volt ennyi tisztességtelen, erkölcstelen, mohó, korrupt, romlott politikusa, mint akiket az utóbbi évtizedekben feldobott a történelem bugyra. Ők szolgálják ki az elit érdekeit.
Egy tévéműsorból tudtam meg, hogy 1989-90-ben csaták nélküli világháború zajlott le, mely során a pénzközpontú kapitalizmus végleges vereséget mért az emberközpontú szocializmus felett. A volt szocialista országok polgárai a szabadságuk eljövetelét ünnepelték, a Nyugat azonban legyőzötteknek tekintette őket. A kapitalizmus úgy értelmezte, hogy szabad a préda, azt tehet amit csak akar a szocializmust a padlóra kell küldeni. Ennek érdekében az új hatalmakat kötelezte arra, hogy nem csak a kommunista, szocialista, hanem egyáltalán a baloldali értékeket is teljesen kiírtsa, nehogy még egyszer valakinek eszébe jusson a kapitalista rendszer gátlástalan terjedését zavaró szocializmust építeni.
Így jutott el a világ, főleg a zavartalan kizsákmányolás során a mai helyzethez, ahol egy szűk elit uralkodik a kilóra megvásárolt politikusok segítségével. Ahol eltűnt a középosztály és mind nagyobb a szakadék a világ javait birtokló 0,5 százaléknyi elszigetelődő dúsgazdag és a mind súlyosabb szegénységben tengődő, a Föld lakosságának 99,5 százalékát kitevő szerencsétlenek között.
A növekvő egyenlőtlenség azonban már kezdi foglalkoztatni az elitet is. Egy bizonyos Peter Georgescu amerikai milliárdos a New York Times hasábjain kifejtette aggodalmát. Nem az Iszlám Államtól tart, hanem a mindent elsöprő szociális zavargások veszélyétől! Írásában említi, hogy több barátja, az elithez tartozó milliárdosoknak is álmatlan éjszakákat okoz ez a lappangó veszély. Tudják, hogy a kapitalizmusnak ez a (legdurvább) változata ami az utóbbi években tarol eltüntette a középosztályt, egy modern kasztrendszert alakított ki, ahol túl sok az elégedetlen. Megoldást keresnek, elfogadnának olyan intézkedéseket, beleértve akár a magasabb adókat is, nem bánnák ha gazdagságuk fele rámenne, csak maradjon meg a másik fele, ami szintén elképzelhetetlenül sok. Véleményük szerint az amerikai kongresszusnak kellene hozni erre irányuló intézkedéseket, de a hozzáértők úgy értékelik, hogy ilyesmi nehezen fog sikerülni. Állítólag Obama elnöknek is voltak olyan tervei, hogy fellépjen a mind jobban mélyülő egyenlőtlenségek ellen, de a legmagasabb politikai intézményeken nem tudta átterelni.
Mert a gazdasági elit, a milliárdosok nagyobb többsége még nem aggódik.
Miért aggódna? Nem történik semmi aggodalomra adó ok. Na jó, Görögországban volt egy kis hőbörgés, de kiosztottak nekik néhány pofont (meg történt valami más is amiről a szélesebb nyilvánosság nem tud) azzal a céllal, hogy hasonló megoldásokon gondolkodóknak példát statuáljanak: túl gyengék vagytok, velünk nem birtok, takarodjatok!
Az interneten különböző kommentekben az emberek világszerte dünnyögnek, zsörtölődnek, kárognak, de az még messze van attól, hogy az elit elkezdjen aggódni. És amíg erre nincs ok, továbbra is szabad a préda.
A negyed évszázada intenzíven folyó baloldal ellenes kampány sikeresnek bizonyult. A komcsizás rosszabb mint az istenkáromlás, a szocializmus gondolata nagyobb vétség mint a világot átszövő korrupció, Marxot, Lenint és a többi, a múlt század elején még haladó szelleműeknek nyilvánított egyéneket pedig a Sátán egyenes ágú leszármazottjaiként emlegetik.
A kampány sikerének ékes bizonyítéka az alábbi személyes tapasztalat: a minap az egyik angyalföldi lerobbant kocsmában (szociográfiai érdeklődéssel olykor látogatok ilyen, egyedi hangulatú helyeket) a mellettem ülő asztaltársaság, egy, reggeltől-estéig gürcölő melós, egy közmunkás és egy hajléktalan kinézetű, a 70-es évekből ittragadt rocker (Led Zeppelin póló, hosszú zsíros, erősen ritkuló haj) akkora élvezettel komcsizott, hogy az IMF elnöke személyesen fizetett volna nekik még egy kőrt.
Igaza van az elitnek: ilyen proletároktól nem kell aggódni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése