GYAO

Állítólag az ország leggazdagabbjai, a milliárdosok klubjából többen is olvassák blogomat. Az értesülésnek a valóság értékét nem tudom sem ellenőrizni, sem bizonyítani, de logikusnak tűnik az az állítás, hogy főként a szociális érzelmű bejegyzéseimet kedvelik. Azok az írásaim ahol a társadalmi igazságtalanságokról, a gazdagok és a mélyszegények közötti mind nagyobb szakadékról, a kizsákmányolásról, a korrupcióról értekezek, egyik másiknak könnyeket csalnak ki a szemükből.

            Ismerem az elit érzékenységét. Jut eszembe: annak idején Bajnai Gordon miniszterelnökként egy TV beszélgetés során felhívta a műsorvezető figyelmét, hogy ne bántsa, ne piszkálja állandóan a milliárdosokat! Hiszen tőlük származik az ország adóbevételének oroszlánrésze (nem is tőlem meg a Feri szomszédtól) és ha továbbra is kígyót-békát kiabálunk rájuk, letolvajozzuk őket, meg találnak sértődni, kimentik tőkéjüket, vagyonukat az országból és azután vakaródzhatunk (mert a Feri szomszéd meg én nem tudunk pótolni ilyen volumenű bevételi hiányt).

            Ha már olvasnak, kihasználom az alkalmat néhány jóindulatú javaslatom közzétételére.

            Először is azt tanácsolom, hogy ne vásároljanak labdarúgó klubot!  Pláne ne külföldön.

Mindenki tudja, hogy az ilyen befektetés egy feneketlen zsák, ennek ellenére M.L. 49 éves felcsúti polgár, ismert vállalkozó bevásárolta magát résztulajdonosként az eszéki NK Osijek labdarúgó egyesületbe. A tízcsapatos horvát bajnokság kilencedik helyén tanyázó klub a csőd szélén áll és többmilliós tartozást is felhalmozott, ezt is rendezni kell. Igencsak kellemetlen részlet, hogy az ügyletben egy többéves börtönbüntetésre ítélt háborús bűnös közvetített. A másik résztulajdonos, klubmentő, pedig azt nyilatkozta, hogy M.L. sikeres magyar vállalkozót Dubajból ismeri! (Mint ahogy én a Bugyi Zolit Temerinből).

 A magyar közvéleményben senki sem érti milyen gazdasági kalkuláció nyomán hozta meg ezt az üzleti döntést a felcsúti vízvezeték szerelő, akit az eszéki városi önkormányzatban az egyik (ellenzéki) képviselő “alvilági vállalkozónak” nevezett. Szerintem a következőkről lehet szó: bebizonyosodott, hogy a horvát éghajlat kedvezőbben hat a labdarúgó termésre, mint a magyar klíma, egy kis szerencsével jelentkezni fog a Dráva menti város gyermek csapatában (majdnem azt írtam, hogy a pionír csapatban) egy újabb Šuker, csak ki kell várni. Ki kell várni, átvinni a Puskás Akadémiába, kiképezni, s miután a magyar NB I-ben megacélosodik eladni a Realnak. Már meg is térült a befektetés. Ilyen egyszerű!

            Logikus a következtetés, ennek ellenére elhibázottnak találom és óva inteném azt a befektetőt is, aki M.L. példáján felbuzdulva a Premier Liga pillanatnyilag utolsó helyén tanyázó Ljubuški Sloga csapatát nézte ki magának. Nem az angol, hanem a BIH Premier ligáról van szó, ott is így hívják a nemzeti bajnokságot. (Ljubuški pedig egy majd 30 ezer lakosú városka Hercegovina szivében Čapljinától nem messze Timotski felé vezető út mentén. A város  neve a napokban felkerült néhány portálra, nem a foci csapat okán, hanem azért, mert a központban, egy kétemeletes ház tetején két fiatal a Beatles legendás produkciójától eltérően nem muzsikált, hanem hangosan szeretkezett. Csendes város lehet, ha ezekre a hangokra felfigyeltek a járókelők. Vagy túl hevesek a szerelmesek). Bosznia és Hercegovinában is teremnek értékes játékosok (lásd  Džeko, Pjanić, régebben: Halilhodžić, Bajević, Marić, Sušić). A logika ugyanaz: kiszemelni, elhozni, kiképezni és eladni a Realnak. Mindkét esetben a külföldön befektetett tőke megtérülési időszaka azonban igencsak bizonytalan.

            A fentiekben némi tréfával és iróniával fűszereztem mondandómat, de most már komolyra fordítom a szót.

            Magyarországon a kormányzat sikertörténetnek minősíti az u.n. TAO rendszert. Amikor az adózók, főleg nagy cégek és a tehetősek (nem a Feri szomszéd és én) nyereségük egy részét közvetlenül a kiválasztott sportegyesületnek utalják és ezt leírhatják adójukból. A rendszert a sportügyeket kezelő államtitkárság “nemes gesztusnak” minősíti, a Transparency International viszont “átirányított közpénzeknek” és sumákságokat vél felfedezni a háttérben. A lényeg, hogy az elmúlt négy év alatt, amióta ez a rendszer működik, a legújabb adatok szerint közel 300 milliárd forint került a sportba, számos egyesület ezzel megszabadult a hétköznapi anyagi gondoktól, örülnek a klubok, örül az a számos külföldi (sok esetben harmadrendű) játékos is, akik magyar kluboknál rúgják vagy dobálják a bőrt.

            Ha már ilyen jól működik ez a közvetlen rendszer, tehát amikor nem vacakolnak azzal, hogy befizetik a költségvetésbe, majd a költségvetés szétosztja az illetékes minisztériumokon keresztül, miért nem lehetne egy hasonló rendszert működtetni a gyermekek érdekében? Az iskolai étkeztetés és a gyermekkorházak közvetlen megsegítése céljából. Hiszen látjuk, hogy a jelenlegi megoldás nem jó, a gyermekek étkeztetése silány, a kórházak felszereltsége, működése komoly nehézségekbe ütközik.

Akár az elit is kérhetné, követelhetné, hogy létesítsenek a TAO mintájára egy GYAO-t, minek köszönhetően közvetlenül utalhatnák a pénzt. Nem csak egy alkalommal, hanem rendszeresen. Ez sem lenne kevésbé nemes gesztus mint a sport és a stadionok építése és ha négy év alatt itt is összejönne 300 milliárd, az sokat jelentene. Kívánatos lenne, hogy mindezt a tehetősek diszkréten tegyék, ne kérjék, hogy a gyermekkorház vagy valamelyik iskola vegye fel cégük elnevezését, vagy a gyermekek étkezés előtt imába foglalják az adakozó nevét. Az igazi, nemes segítség az, amikor az ember ismeretlenül teszi, csakis a cél érdekében.

            Tudom, persze, hogy tudom, hogy ez a javaslat nagyon hajlik a demagógia felé. Ha demagógnak ítélik és emiatt elvetik, létezik egy radikálisabb megoldás is: szét kell robbantani az egész társadalmi gazdasági rendszert és létrehozni egy humánusabbat, ahol eleve nem a lakosság 1 százaléka birtokolja a javak 80 százalékát; ahol nincsenek dúsgazdagok és kilátástalan mélyszegények, áthidalhatatlan szakadékok a társadalmi rétegek között; ahol az erkölcsi értékek és törvények megakadályozzák az előnyös helyzetből eredő gátlástalan vagyonhalmozást; ahol ingyenes és minden követelménynek eleget tesz az iskoláztatási és az egészségügyi rendszer és nem kell esedezni, kunyerálni a milliárdosoknak hogy méltóztassék gondolni az éhes és beteg gyermekekre is.