Örökrangadó

Real-Barcelona, Liverpool-Manchester United, Celtic-Rangers, C.Zvezda-Partizan, Fradi-Újpest, PSG-Marseille, Roma-Lazio, Boca Juniors-River Plate, Flamingo-Fluminense, Dinamo-Hajduk, Bayern-Dortmund (...) örökrangadók listájához sorolható a Baraltonfüred-Tihany szomszédvári rangadó is.

            Szombaton, május 19-én erős konkurrenciában – FA döntő és hercegi esküvő Londonban, Német kupadöntő, ahol a Bayern veszített – a Balaton északi partjának rangadóját választottam, a helyszínen, az igényesen felújított létesítménnyel és tökéletes minőségű gyepszőnyeggel rendelkező füredi stadionban. Nem firtatom, hogy melyik ligában versenyez a két csapat. A bajnokság az Bajnokság.

            Az igazi lokálpatriota elsősorban városa, faluja csapatának szurkol. A vérmes lokálpatriota vérmesen. Így van ez másutt is. Például a szintén vitorlás kikötővel rendelkező, de korántsem olyan szép észak-kelet angliai városkában Hartlepoolban. Ahol a helybeliek a városi stadionban tolonganak, játszhat a megye legismertebb csapata, a Middlesbrough, vagy a szintén nem messze lévő Sunderland akárkivel, pláne ha a Hartlepool a nagy riválissal, a Darlingtonnal mérkőzik. Hasonló a helyzet a Torda-Muzslya örökrangadón is.

            Szivélyes vendéglátómnak köszönhetően Füreden megismerhettem a klub elnökét és az edzőjét. A szakvezető, Beszédes Sándor Vajdaságból, Szabadkáról érkezett. Megtetszett neki a város, szívesen dolgozik itt. Megjegyzem, ha labdarúgó edző lennék és nem lenne reális esélyem átveni a Fradit azzal az ígérettel, hogy a BL döntőbe vezetem, szívesen dolgoznék én is ebben a kedves városban. A mérközés előtt a klub elnökén sokkal jobban érződött a feszültség, mint az edzőn, aki magabiztosan nyilatkozta: persze, hogy győzünk!

            Tapintható volt a feszültség annál is inkább, mert a táblázatot meggyőzően vezető Balatonfüredet váratlan veresége és négy pontos (szabálytalanság miatti) levonás után egy pontra megközelítette az őt üldöző Úrkút csapata. A harmadik helyen tanyázó Tihanynak már nem volt esélye megnyerni a bajnokságot, de az ősi rivális elleni esetleges győzelem mindig jóleső érzéssel tölti el a szurkolók lelkét. Füred és Tihany csapatai közötti – az elnök által diplomatikusan „hűvösnek” – nevezett viszonyt még rontotta az a körülmény is, hogy a korábbi, füredi utánpótlás edző valamilyen nézeteltérések miatt a konkurrens Tihanyba távozott a klubtól és magával vitt hat tehetséges fiatal játékost is. Akik közül többen, az ellenfél csapatában pályára is léptek.

            Ilyen előzmények után futottak ki a játékosok Verdi Bevonulási indulójának dallamára a pályára, egy ajkai (ha jól értettem a civil életben NAV-os) bíró vezetésével. Gyorsan nyilvánvalóvá vált a piros-fehérben játszó Füred technikai főlénye, jól alkalmazták a felfutásokat a széleken, amit használható beadások követtek (jól begyakorolták a „nagyok” által is mindenütt sikerrel alkalmazott figurát), de gól az első félidőben nem született, amitől a helybeli szurkolók kezdtek idegesek és türelmetlenek lenni. Felfigyeltem arra a sajátosságra, hogy a „nagyoktól eltérően” ezeknek a csapatoknak nincs sem orvosuk, de még gyúrójuk sem. Pedig történtek kemény belemenések. Például amikor a tihanyi védő az utolsó pillanatban elpöccintette a labdát a csatár elől, aki teljes erővel a labda helyett a védő lábába rúgott. A leláton is hallható volt a csattanás. Ilyen szituációban Ronaldót vagy Neimart hordágyon vitték volna le, és hónapokig bajlódtak volna a sérüléssel. Itt az egymás lábát eltaláló két játékos egy ideig bicegett, majd folytatta a játékot. Sem ekkor, sem hasonló helyzetekben nem volt értelme a fetrengésnek, mert nem volt,  aki (orvos, gyúró) befut a pályára... Egy súlyosabbnak tűnő ütközés után, amikor az egyik tihanyi játékos a földön maradt, a csapat segédedzője ment oda hozzá és megállapította, hogy le kell cserélni.

            A második félidőben a tihanyi zöldek kezdtek elfáradni, a helyiek pedig fokozták az iramot, ami meghozta a 2:0 – ás végeredményt (nekem a csapatból a 8-as és a 13-as számot viselő játékosok nyerték el a tetszésemet, megtudtam, hogy az előbb gyerek Erdélyből érkezett, feltalálta magát Füreden és kölcsönös az elégedettség). Ez a győzelem azonban még nem jelenti a bajnoki címet is, a csapatra hétfőn vár a nagy kihívás, a legfontosabb mérkőzés. A második helyezett Úrkútra látogatnak lejátszani az elhalasztott mérkőzést, ugyanis az eredeti kiírás dátumakor az úrkútiak nem tisztították meg a hótól a pályát (többek szerint szándékosan).

           

A mérkőzés után a klubtól, mint tiszteletbeli szurkoló, kaptam ajándékba egy Balatonfüred FC sálat. Ezzel vonultam be a visszhangjáról elhíresült városka főterére, ahol a Lóci játszik együttes lépett fel. Egy helybeli megjegyezte, hogy az eredmény tudatában nem éppen bölcs tett egy ilyen sállal flangálni Tihany főterén, de mivel látszott rajtam, hogy tudatlan, máshonnan érkező, jóindulatú látogató vagyok nem történt bántódásom. Sőt (egy idegenforgalomból élő helységben a vendég az mindig vendég).

            Aki ezeket a sorokat hétfő, május 21 után olvassa, az már értesült a Balatonfüred – Úrkút sosrsdöntő mérkőzés eredményéről. Valószínüleg eldőlt ki nyeri a Bajnokságot. És jut feljebb. Nem firtatom, hogy melyik ligába.

 Aki nem értesült, keressen utána. (Nem az Eurosporton).