Ha gazdag, ne rinyáljon!

„Kit érdekel a rinyálásuk? Ha el is válnak, külön-külön is gazdagok maradnak. Akkor mit sajnáltatják magukat?” Egy zátonyra futott „celeb házassággal” kapcsolatos kommentből idéztem. Írásom témája nem a bulvár „esemény”, a jelenségen gondolkodtam el, a kommentelő hozzáállásán.

            Nem konzultáltam pszichológussal, de remélem nem tévedek abban a teljesen leegyszerűsített megfogalmazásban, hogy az ember akkor boldogtalan, ha hiányzik valami. Egészség, szeretet, szerelem, siker, biztonság, megértés... hiánya boldogtalanságot okozhat. Az egyén habitusától, elvárásaitól függ, mert ami valakit depresszióba dönt, másnak nevetséges ok.

A hagyományosan depressziós Magyarországon az emberek nagy többsége úgy érzi, hogy nem lehet boldog, hiszen a társadalmi-gazdasági helyzetből fakadóan egzisztenciális bizonytalanságban állandó anyagi gondokkal küzd, amit még súlyosbít a kiszolgáltatottság, a megalázottság, a reménytelenség érzése. A mélyszegénységben élő rétegek már belefásultak a letargiába, nekik boldogságot okoz már az, ha sikerül büntetlenül rőzsét szedni az erdőben és betüzelni a kályhába ezekben a mínuszokban. És ha a kályhán megfől még egy kis krumplileves is...!

Ilyen helyzetben persze, hogy kinyílik a bicska az emberek zsebében, amikor a közvéleményt a kereskedelmi tévék és bulvár újságok a celebek szenvedéseivel traktálják. „Kit érdekel a rinyálásuk?!” – fakadt ki a kommentelő, de ezek szerint mégis nézik, elolvassák az ilyen híreket. Amelyek csak a többi celebben váltanak ki együttérzést (az ő kommentjeik erre utalnak, vigyázva, nehogy áttűnjön kárörvendő kuncogásuk a sorok között), az egyszerű emberekben felháborodást.

A gazdagoknak is joguk van a boldogtalanságra. Eddigi életem során még nem sikerült megtapasztalnom milyen érzés lehet anyagi gazdagságban élni (de nem adom fel, még reménykedek!). Ez azonban cseppet sem frusztrál, gazdagnak érzem magam, ezt büszkén vallom és csak a szellemileg még gazdagabbakra nézek fel (akik egyébként, tapasztalatom szerint végtelenül szerények és nem érzékeltetik gazdagságukat). Olvassuk hírekben, látjuk a tévében, a filmeken, hogy például Amerikában a híresek és gazdagok között sokan pszichiátriai kezelésre szorulnak. Különösen a hírességek és a dúsgazdag feleségek. Akik nem tudnak magukkal, idejükkel, pénzükkel mit kezdeni és elkezdenek depizni, majd mint mélyebbre süllyednek az élőmocsár-szerű lelki nyavalyában. Alkohol és kábítószer mámorba menekülnek, tönkremegy személyiségük, házasságuk, kapcsolataik... Az egyszerű ember, aki úgy érzi, hogy boldog lenne ha stressz, feszültség nélkül tudná leélni napjait, ha ki tudná fizetni minden számláját erre azt válaszolja, hogy ha a depiző amerikai milliomoshölgy minden nap keményen végigdolgozná a nyolc órát és ezen felül még gondoskodna a háziasszonyi teendőkről, eleget tenne a házastársi kötelezettségeknek... nem maradna ideje a depizésre. Lehet, hogy van ebben igazság, de a szakmabeliek szerint a magyarázat (és a terápia) nem ilyen egyszerű, sokkal összetettebb.

A magyarországi viszonyokban amerikai jólétben élő celeb házaspár  boldogtalanságának okát is valahol itt kell keresni. Nem tartozom a bulvár-híreket faló olvasótáborhoz, de ennek a bejegyzésnek a megírásához készülve elolvastam az összes releváns információt és nem sikerült megfejtenem, hogy ebben a konkrét esetben, (amire a kommentelő reagálását idéztem) lényegében mi az ok. Hol a baj? Mitől futott zátonyra a házasságuk? Mitől vált boldogtalanná és elégedetlenné sorsával, helyzetével a kétgyermekes asszonyka? A józan paraszti logika rögtön arra gyanakszik, hogy valamelyikük félrekettyintett. De nem. Mind a két fél ezt határozottan cáfolja. Nem kettyintett de leszerelmesedett másba? Az egykori Miss Hungary első udvarhölgye egyszerűen megunta az átlagosnál sokkal magasabb jólétet megteremtő férjét? Könnyen elképzelhető, hiszen én még nem találkoztam olyan véleménnyel, aki az elkényeztetett gyerekként viselkedő és gazdagságával gyakran hivalkodó média személyiséget rokonszenvesnek találta volna.  Az asszonyka egyébként ma is ránézésre tökéletes szépségnek mondható. Igaz nincs semmi erotikus kisugárzása, ettől az image-től szándékosan eltávolodott és inkább a „sikeres üzletasszonyok” már-már arisztokratikus manírokkal viselkedő csoportjához tartozónak érzi magát. Feltehetőleg férjének köszönhetően, egyébként ő is tévés műsorvezető. A celeb témák szakértője. Ennek ellenére azt nyilatkozta, ha újra kezdhetné, kerülné az ismertséget, a reflektorfényeket, azt hogy sorsán, családján az egyszerű nép csámcsogjon (nem ezt a kifejezést használta, de erre gondolt).  És akkor megtalálná a boldogságot! A férj boldogtalanságának oka evidens: szeretett felesége imádott gyermekeivel lelépett. Szétesett a család, az idillikus eddigi élet, a bajt még tetőzte, hogy majdnem még műsor nélkül is maradt.

Az ember akkor boldogtalan, ha valami hiányzik. A boldogság attól függ, hogy mire vágyódik az ember. Ha a gazdasági helyzet úgy alakul, mint ahogy a kormány ígéri, a jobb életszínvonal milliókat fog boldoggá tenni, mindazokat, akik boldogtalanságuk okát anyagi helyzetükben látják. A celeb-feleség, K. (nem kis k.!) pedig attól lesz boldog, ha visszaköltözik egy kétszobás panellakásba egy tisztességes, a celeb világban ismeretlen férjjel egy átlagpolgári új életet kezd és ha lekerül a bulvár sajtó címoldalairól (?).

Ha teljesíthető célokat fogalmaz meg magának, mindenki megtalálhatja a boldogságát. A boldogság a kis dolgokban rejlik, csak tudni kell megtalálni és élvezni. Például ezekben a zimankós napokban fogadjuk el Petőfi válaszát, a kérdésre hogy hol a boldogság mostanában...