Azoknak, akik vasút mellett
laknak, az elhaladó vonatok életük ritmusának részévé válnak. Reggel hatkor a
zentai gyors zakatolására ébrednek, a 7.10-kor elhaladó csantavéri sinbusz figyelmeztet, hogy ideje
elindulni a munkára, az ebédet akkor kezdik miután elrobog a nemzetközi vonat
és megszűnik az evőeszközök csörömpölése a tányérban, este pedig akkor
térhetnek végre nyugovóra, amikor az éjféli személyvonat is eldübörög.
A fenntiekben érintett helyzet a
vasúti közlekedés állapotai miatt Vajdaságra nem jellemző, viszont Japánban
vagy az Egyesült Királyság területén, ahol pontosan közlekednek a vonatok,
annál inkább. A mi lakásunktól viszonylag távolabb esik a vasút és a hat
percenként kattogó HÉV szerelvény vonala is, ám pontosan a fejünk felett
húzódik az a légi folyosó amit a Budapestre érkező repülők használnak, ha a
Liszt Ferenc repülőtéren a nyugat felőli leszállást rendelik el. A Flightradar24
nevű applikáción pontosan látható, hogy az Esztergom és a repülőtér közötti
egyenes vonal lakásunk felett halad át. Ha a repülő nem északi irányból
érkezik, Solymár magasságában kanyarodik rá erre a légi folyosóra, a 10-es út
felett. Az épületünknél általában 1100 méter magasságban és 430 km/h
sebességgel repül, a Kacsóh Pongrác kereszteződésnél 730, a Róna utcánál 640
méterre csökkenti a magasságát, a Kozma utcai köztemető felett már csak 300
méteren halad át, itt már nagyon hangos, persze, azokat akik ott „laknak”
nemigen zavarja már.
Az említett applikáció nem csak a
magasságot, sebességet mutatja, végig lehet követni honnan szállt fel, milyen
folyosókon haladt, hová repül, mikor fog megérkezni, látható a gép fotója, továbbá
adatokat közöl a repülőgép tipusáról, lajstromjeléről, tulajdonosáról éppen
csak a légikisasszonyok portréit nem teszik közzé.
Amikor ráérek a teraszról
figyelem a gépeket, nem csak a leszállni készülőket, vagy azokat, akik éppen
felszálltak és kaptatják a magasságot, hanem az áthaladókat is. Az utóbbi
napokban rengeteg a charter járat, főleg Észak-európai országokból indulnak,
görögországi célponttal. Valamelyik este megjelent egy olyan gép, amelyik egy
számomra teljesen ismeretlen városból szállt fel, Vaxjöből (a térképen
megtalálltam, hogy svédországi város Stockholm és Malmö között) és Tuzlára
tartott. Feltehetőleg a jugoszláv háború elől elmenekült bosnyákok és
leszármazottai érkeztek nyári szabadságra. (Itt kell zárójelben megjegyzem, hogy nem én
voltam az, aki a minap lézerrel elvakította valamelyik leszálló gép pilótájának
a szemét és amiről hírt adtak az újságok! Fontosnak tartom ezt kijelenteni,
nehogy úgy járjak, mint az az egyetemista, aki megtalálta a hibát a BKK informatikai
rendszerében).
Mostanság kedvtelésből figyelem az
acélmadarakat, 37 évvel ezelőtt viszont kötelességből tettem. A katonaságban
légelhárító egységnél védtem az akkori haza légiterét. Remélem, hogy ennyi év
távlatából nem árulok el hadi titkot, hogy Tito marsall halálát megelőző hónapokban,
majd halála után is, a hadsereget fokozott készültségbe helyezték, jómagam
sorstársaimmal a belgrádi repülőtér biztonságára ügyeltünk néhány kilométerre a
reptér előtt. Szinte naponta rendeltek el riadót, amikor percek alatt el
kellett foglalni a helyet az ágyún. Ezek többnyire gyakorlati jellegű riadók
voltak, de megtörtént az is, amikor délidőben a bablevest kellett otthagyni,
mert észak felől „betévedt” egy VSZ-hez tartozó MIG-23. Északi szomszédaink is
tesztelték a készültségünket. Az ellenséges gép nem jutott el látókörünkbe, de
arról meggyőződhettünk, hogy a nem messze lévő katonai repülőtérről rekordrövid
idő alatt felszálltak a mi MIG gépeink. Amikor a Főparancsnok elhunyt, temetésére többszáz
küldöttség érkezett. Egymás után ereszkedtek landoláshoz a fejünk felett a
különjáratok. Olyan közel, hogy az ágyú optikai célzóberendezésének
nagyításában a pilótákat is láttuk. Az ágyúk persze nem voltak csőre töltve,
kellemetlen lett volna ha valamelyik elnöki gépet tévedésből ("véletlenül
nyomtam meg a gombot, beleakadt a kezem, jebiga!") eltaláljuk...
Itt tartottam egy kis szünetet,
kinn voltam a teraszon. Most már kellemes a hőmérséklet, a Pilis felől friss
fuvallat érkezik. És a 23.10-es párizsi gép. Abba is hagyom az írást. Ideje
lefeküdni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése