Madame

Mindenki hallott róla. A történelem egyik leghíresebb madame-ja: Jeanne Antoinette Poisson. Ha ezen a néven nem is, de a király által nemesített néven igen: Madame de Pompadour. Rögtön közlöm, értekezésem nem róla szól, ő csak „ a propos”.

Lényegében Francois Boucher nevű festővel, a rokokó stílus kiemelkedő képviselőjével foglalkoztam, amikor belebotlottam támogatójába, a márkinőbe. Sok mindent olvastam XV. Lajos első számú szeretőjével kapcsolatban már korábban is, de érdekesnek tűnt ismét utána olvasni.

A hölgy 24, a király 35 volt amikor megismerkedtek. Jeanne Antoinette nem csak csinos volt, hanem intelligens, okos, művelt. Szoros kapcsolatot tartott a kor kiemelkedő alkotóival, művészeivel és bőkezűen támogatta őket. Talpraesett volt, ügyes és határozott. A király jellemében pedig az erélyesség, a határozottság hiányzott. A márkinő, aki minden kérdésben határozott véleményt képviselt „segített” a királynak a döntéshozatalban. Magyarán: mindenbe belekotyogott és érvényesítette akaratát.

Minden francia királynak a történelem osztott egy becenevet is. XV. Lajos beceneve a kezdeti „bien-aimé” „igencsak szeretettről” uralkodás végére a „bien-hai”, „igencsak utáltra” változott. A francia történészek szerint ennek a legfontosabb okát abban kell keresni, hogy hagyta magát befolyásolni szeretőjétől. Aki a francia udvar szürke eminenciájává vált. A közvélemény azzal nemigen foglalkozott, hogy a márkinő tanácsai, utasításai, sugallatai indokoltak, helyénvalóak voltak-e. Egyszerűen azt nem fogadták el, hogy egy szerető irányítsa az uralkodót.

Részben hasonló helyzet állt elő a néhai jugoszláv elnök, Josip Broz Tito feleségével, Jovanka Budisavljevictyel. Addig, amíg az elvtársnő óriási hajkölteményével és széles mosolyával ott feszített az elnök mellett, magánéletében pedig a Vöröskeresztben töltött be valamilyen aktivitást, elfogadták. Az 1970-es évek derekán azonban hirtelen eltűnt. Később derült ki, hogy Jovanka elvtársnő felelős pozíciót követelt magának azt állítva, hogy ő aktív részese volt Tito politikájának, például az el nem kötelezettek mozgalmának kiépítésében, hasznos tanácsokkal látta el az elnököt és nem kíván többé csak egy mosolygó figura maradni a háttérben. Az eredmény: háttérből is félre tolták. Ellenkező esetben Titót járatta volna le.

Túlbuzgónak bizonyult Bill Clinton amerikai elnök felesége is már férje elnökösködése alatt. Majd önállóan is indult és ismét indul az elnökválasztáson. Első próbálkozásába belebukott. A közvélemény nem szimpatizálta a nyomuló, hatalomra éhes volt First Lady-t. Később bebizonyosodott, hogy csak a külpolitika is túl nagy falatnak bizonyult, hogy az elnökné túlbecsülte képességeit. De önbizalma nem ismer határokat, nem tudja reálisan felmérni képességeit, nem adja fel, ismét próbálkozik. A következő bukás talán kijózanítja.

A megbuktatott és ripsz-ropsz kivégzett Ceausescunál is az előtérbe tolakodó, fontoskodó feleségét, Elenát nagyobb ellenszenv övezte Romániában.

Itt persze nem a nemek közti különbségről, a férfi vezető dominanciájáról van szó. A politika tele van sikeres nőkkel, akik saját képességeiknek köszönhetően vagy egyéb alanyi jogon kerültek oda, ahova. Ilyen esetekben a házastársak általában tudták, tudják illetékességüket.

A 89 éves II. Erzsébet királynő, akinek születésnapját a napokban hatalmas pompával ünnepelték meg alattvalói 1952 óta az Egyesült Királyság uralkodója (budapesti látogatásakor egy műveletlen és a protokollban járatlan képviselő lemadamozta – Angliában a kupleráj vezetőit szólítják madame-nak -  azt hiszem ekkora sértés nem élt meg egész uralkodása alatt). Emlékezik valaki férje, Fülöp edinburghi herceg bármilyen megnyilvánulására? Jó, a herceg immár 95 éves, de fiatalabb korábban sem igen pattogott. Tudta hol a helye, mi a szerepe és ehhez tartotta magát. A minapi ünnepségen is, mint ahogy a fenti képen is látszik, a királyi családon belül szerényen félrevonult, még csak nem is tolakodott, hogy az ünnepelt királynő mellett álljon.

A Vaslady férje, Sir Denis Thatcher is távol tartotta magát a nyilvánosságtól és a politizálástól. Fogadom, hogy e sorok olvasóinak óriási többsége nem is tudja (én sem) hogy hívják Angela Merkel német kancellárasszony férjét. Megnéztem: Joachim Sauer, egyetemi tanár. Vezetéknevét első férje, egy bizonyos Ulrich Menkel után tartotta meg Angela. Joachim, ezt is elfogadta, lenyelte. Igazi nagyvonalú német úriember. Sorolhatnám még a példákat.

Az az uralkodó (politikus), aki hagyja magát a nyilvánosság előtt szeretője, házastársa által befolyásolni, az bukásra itéltetett – írta a francia történész Pompadour márkiné kapcsán. Nekem meg nem is tudom miért jutott mindez az eszembe, lényegében Francois Boucher rokokó stílusú festő munkásságát kutattam.