Meggyőződésem: a világnak talán soha sem
volt ennyi tisztességtelen, erkölcstelen, pimaszul harácsoló, mohó, korrupt a
velejéig romlott politikusa, mint akiket az utóbbi évtizedekben feldobott a
történelem bugyra.
A félreértés elkerülése végett, konkrétan nem
annyira a mi helyi politikusainkra, vagy a térségben a rendszerváltások óta
egymást váltó korruptabbnál korruptabb kapzsi vezetőkre gondolok, hanem a
“nagypályásokra”, a világ vezető hatalmainak éllovasaira, akik a nagyobb
károkat okozzák.
Ezek “a mieink” itt a térségben, akik között
mi válogatunk négyévente jobb felhozatal híján, csak kis pályán játsszák azt, amit a nagyok
nagyobb tételekben. De azért érdemes emlékeztetni, hogy az 1991 után létrejött
“új demokráciákban” ezen országok között nincs egy sem, ahol nem jelentkezett
volna a hatalommal való súlyos visszaélések segítségével elkövetett korrupció
és ahol ne indult volna büntető eljárás politikusok ellen. A kispályások előbb-utóbb,
általában hatalomváltáskor lebuknak, ennek ellenére, amíg csak lehet,
fosztogatnak.
A kis vadak lebuknak, a világgazdaságban
szörnyű és visszaállíthatatlan károkat okozó nagy vadakkal szemben egyelőre az
emberiség nagyobb része, a kifosztottak még nem találták meg a fegyvert, az
ellenszert. Ezért ők zavartalanul érvényesítik a kor domináns ideológiáját: a
gazdasági elit érdekének képviseletében minden
A politika egy olyan szakma, amelyet csak
kivételes képességű, tisztességes, széles látókörű, igazságos, humánus
személyek művelhetnék. Felelősségük teljes tudatában, hiszen milliók sorsáról döntenek,
dönthetnek. Közvetlenül (háborúk kirobbantásával például) és közvetve.
A mai bagázsnak lenne kire felnézni. Nem
kívánok egész a bölcsőig, az ókori görög demokráciát megteremtő, vagy a Római
birodalomban magas szakmai szinten politizáló személyiségekig (jut eszembe
Arisztotelész, Platón, Cicero, a fiatalabb Cato) visszamenni, csak például a múlt századig: Gandhi, Churchill,
De Gaulle, Allende, Tito, John Kennedy, Willy Brandt… Különböző társadalmi berendezésekben,
különböző irányvonalakat képviseltek tisztességgel, becsülettel szem előtt
tartva népük, állampolgáraik érdekeit és az alapvető emberi, erkölcsi
értékeket.
Erre mit tesznek a maiak?
A világ legromlottabb és legkegyetlenebb
rablószervezetével az IMF-el már többször is foglalkoztam, de hasonlóan romlottak
a hozzájuk közel álló és velük együtt garázdálkodó vezető politikusok is.
Legfrissebb példa amin végre felhördült az interneten keresztül nem csak a Gyuri
haverom és a többi facebookos ismerősöm, hanem olyan személyiségek is akiknek
nevük van a közgazdaságban, az európai újságírásban: a görögöknek szabott egyik
feltétel az újabb szalmaszálhoz, az volt, hogy egy bizonyos “független”
luxembourgi “intézetnek” adjanak át egy 50 milliárd eurót érő görög vagyont.
Majd kiderült, hogy a luxembourgi cég mögött egy német bank áll, ahol
személyesen érdekelt Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter. Feltételezem,
hogy ezt a tényt tudták kollégái, közvetlen felettese a kancellár asszony is,
de senki sem tette szóvá, hogy Wolfi, ezt azért már nem illik. Azt tudomásul vettem, hogy a németek
képviselik a kemény vonalat, a semmi megoldást, a tömegeknek csak újabb
nélkülözést, keserves gondokat okozó megszigorításokat erőltető recessziót. De
hogy ebből, vezető politikusnak személyes haszna legyen?!
Végtelenül gyomorforgató az is, - mint ahogy
utólag kiderült - hogy magas rangú brit, amerikai és NATO tisztségviselők akik nem csak bábáskodtak,
hanem kierőszakolták a független Koszovó létrehozását és levezényelték Szerbia
bombázását, személyes, üzleti érdekből, az új koszovói politikusok
holdudvarával közös cégekben ügyeskedve gátlástalanul többszáz milliós
(dollárban) hasznot húznak (fizettetik meg szolgáltatásukat) ott, ahol a
gazdasági helyzet soha nem volt annyira reménytelen a tömegek számára mint
amióta “függetlenné vált”.
Lehetne sorolni a példákat a
világpolitikából, a térségből, közvetlen környezetünkből egyaránt. A gazdasági károkat és a téves politikai lépésekből,
intézkedésekből eredő, a világot felforgató egyéb súlyos károkat. Mivel már
rég óta felmerült bennem a kortárs politikusok képességeivel, alkalmasságával
szembeni alapos gyanú, nem voltam rest és utánanéztem a mai világ vezetői CV-jeinek,
előéletüknek, képzettségüknek, pályafutásuk részleteinek. Le is írhatnám személyenként mire
jutottam, de túl hosszú lenne, ezért röviden úgy fogalmazom meg, hogy
széleskörű műveltségre, szociális érzékenységre, erkölcsi és humánus értékekre
utaló jelekre nemigen akadtam.
Tehát amíg ez a garnitúra és ezzel a
garnitúrával kölcsönös érdek összefonódásban lévő gazdasági elit, a tömegeket
kiszipolyozó, gyakran többnyire gyanús előéletű oligarchák, a
gazdasági-politikai rendszert kiszolgáló intézmények uralkodnak, nem sok esély
és remény marad a kisemberek és a kis országok számára.
Hacsak…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése