2016. május 1., vasárnap

You'll Never Walk Alone (1.)


Létezik két olyan ország a világon, ahol a foci és a zene mindennél fontosabb: Brazília és Anglia. Városra bontva: Rio és Liverpool. Bossa nova – Maracana, Beatles – Anfield Road. A múlt század utolsó évében volt szerencsém Brazíliában járni, az idén pedig teljesült régi vágyam, hogy eljussak a földrajzilag közelebb eső helyszínre.
 „Roll up, roll up, for the Magical mystery tour, step right this way...”

            Az örömhírt Lóci 30. születésnapi ünnepségén jelentette be a család. Lóci kerek 30, én kerek 60. A kerek évfordulóknak még emelte a súlyát, Bözsi néni Őfelsége, akinek előttem egy nappal, április 21-én ünnepelte a Birodalom harangjátékkal, térzenével, tortával, jókívánsággal a (30+60=) 90. születésnapját.

            Örömünk határtalan volt. Lóci majdnem annyira szereti a focit, mint én. Zenei alkotói munkásságára pedig, saját bevallása szerint is, a legnagyobb mértékben a Beatles és a brazil zene hatott. Bármennyire is összehasonlíthatatlannak tűnik a brazil futebol és az angol football, Gilberto, Jobim és a Lennon-McCartney. A hasonlóság a viszonyulásban rejlik, a foci és a zene iránti viszonyulásban. A lazaságban, az eredeti, könnyednek tűnő zseniális megoldásokban és a szívvel-lélekkel odaadásban.

            S ha már a fentiekben a liverpooli négyes egyik album-címadó dalának szövegét idéztem, folytatom: „...make a reservation...”

            Az előkészületek.
            Repülőjegy kipipálva.
            Szállás?
            Határozottan: nem szállodában!
Liverpooli családot kerestünk. Autentikus környezetet. Ahol a város lakóin keresztül ismerjük meg Liverpoolt. Az internet segített. Egy házaspárnál vettünk ki szobát. Alan és Jan várt bennünket. Azt üzenték.

            Na de az Anfield Road!?
Tervezett érkezésünk napján helyi rangadóra került sor, az ősi riválisok, a Liverpool FC az Everton ellen. Erre a mérkőzésre lehetetlen jegyhez jutni. Viszont szombaton a „vörösök” a „szarkákat” látták vendégül. Lényegében mindegy, ki ellen játszik az LFC, a telt ház és az egyedi hangulat garantált.

            Abból indultam ki, hogy Európa-szerte az adott országban (Olaszország, Franciaország, Németország, Spanyolország, Portugália, és itt Magyarországon is) játszó szerb labdarúgók szinte korlátlan mennyiségben tudnak belépőjegyet biztosítani bármelyik mérkőzésre Szerbia Nagykövetsége munkatársainak, megtisztelve érzik magukat, ha érdeklődés mutatkozik a Nagykövetség részéről meccslátogatás iránt. Korábban Rómában dolgozó kollegám mesélte, hogy Sinisa Mihajlovic, Dejan Stankovic és más játékosok is hívogatták a Nagykövetséget, kell-e jegy a Roma, a Milan, az Inter valamelyik mérkőzésére...

            A Liverpool FC-ben pillanatnyilag nincs szerb játékos az első csapatban. De Jürgen Klopp vezetőedző első segítője Željko Buvač, aki egyben a Boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska) labdarúgó válogatottjának a szövetségi kapitánya. Felhívtam régi jó barátomat, Bosznia és Hercegovina londoni Nagykövetségének első tanácsosát, tud-e segíteni az ügyben. Nem tudott. Nincs kapcsolatuk Buvačcsal.

            A budapesti Nagykövetségen egy kolléganőm szólt, hogy a budapesti Szerb Templomban megismerte Zoran Spišljakot, aki korábban Debrecenben, Újpesten, jelenleg pedig Békéscsabán edző és ő mondta, hogy vannak kapcsolatai a Liverpoollal. Felhívtam Spišljakot, aki annak ellenére, hogy csapata a Békéscsaba sorsdöntő mérkőzésekre készült, rendkívül segítőkésznek mutatkozott és megnyugtatott: el tudja intézni, hogy kapjunk két belépőjegyet a Liverpool-Newcastle meccsre április 23-án.

            Ennek reményében érkezünk meg minden zenész számára a legszebben hangzó repülőtérre, a liverpooli John Lennon repülőtérre április 20-án a kora délutáni órákban.


            Házigazdánk, Alan, noha előzetesen nem ígérte, hogy a reptéren fog várni bennünket, szólt, hogy ott van. Rövidesen meg is találtuk.

            Folytatás (valószínűleg) holnap, hétfőn, ugyanezen a helyen.

            Roll up! 

1 megjegyzés: