A gumi

Ez a bejegyzés ma délelőtti közlekedési balesetemnek a története, amikor totálkárosra vertem az autóm elejét. A történet tanulságos, ajánlom minden autós figyelmébe!

Az előzmény: másfél hónappal ezelőtt, amikor cseréltettem a gumiabroncsokat téliről nyárira, közölte a szerelő, hogy a nyári gumik (annak ellenére, hogy Michelin) már olyan állapotban vannak, hogy azokat már nem szerelné fel, vegyek újakat. Egy barátom ekkor javasolta, hogy ne legyek hülye, ne dobjak ki pénzt új gumikra, amikor jutányos áron lehet vásárolni (megmondta, hogy hol) jó állapotban lévő abroncsokat. Felszereltettem.

Úgy pofára elfogadhatónak tűntek, de felfigyeltem, hogy dinamikusabb induláskor beperegnek. Ekkor ébredt fel bennem a gyanú, hogy talán nem jó üzletet kötöttem, hogy ezek az „alig használt” gumik nem tapadnak kellőképpen.

Ha szombat, az az én főző napom. Szombatonként reggel bevásárolok a Lehel piacon. Ma éppen úgy alakult, hogy a szokásosnál hamarabb kellett, hogy kész legyen az ebéd ezért már reggel elfogott a siettségi kényszer. A hentesemnél megrendeltem a kiválasztott húst és amikor fizettem volna kiderült, hogy nincs nálam a pénztárcám. Micsoda szégyen! Először arra gyanakodtam, hogy a piacon ellopták, de felmerült bennem a kétely, hátha a másik kabátban maradt. Egy kis türelemre kértem a hentest, tegye félre a húst, rögtön jövök.

Be az autóba és nagy gázzal haza. Az Árpád hídon elfogott egy zápor. Az Árpád híd budai hídfőjénél  a felüljárón van egy éles kanyar, amit húsz éven keresztül naponta többször is sikeresen… Ráfutottam egy eső átfolyásra amitől megcsúszott az autó, közben közeledett az éles kanyar, bevallom a megengedettnél jóval gyorsabban haladtam, muszáj volt fékezni… Az autó ekkor elkezdett pörögni. Kezdő vezető koromban, a „Fityómmal” (kis Zastava) egyszer ráfutottam a Becse és Topolya közötti úton egy sáros útszakaszra (a cukorrépát szállító teherautók hordták fel) amikor hasonlóan megpörögtem, de végül sikerült az úton tartani az autót. Ez az eset után telenként gyakoroltam, hogy hóban szándékosan megpörgettem a járművet, hogy megtanuljam miként lehet egyenesben tartani. Ez a gyakorlat részben segített: miután megpördültem előttem láttam az út jobb oldali korlátot, ellenkormányoztam, akkor a baloldali közeledett, ismét ellenkormányoztam, megint a jobboldali, s végül egy óriási csattanás és nekivágódtam a bal oldali korlátnak.

Mivel menet irányba kerültem, megállás nélkül folytattam az utat. A lámpánál megálltam. A mögöttem közlekedő autós hozzám rohant és kérdezte, van-e valami bajom (mellesleg bevallom: nem voltam lekötözve sem). Ekkor még volt kedvem viccelődni is és azt feleltem, hogy „ezt a kanyart így szoktam bevenni, csak most egy kicsit elszámítottam magam”.

Micsoda abszurdum: egész idő alatt az járt az eszemben, hogy szégyenbe kerültem a hentes előtt! Hazarohantam, a másik kabát zsebében megtaláltam a pénztárcát, a feleségem autójával visszamentem a piacra, kifizettem a tartózásomat. S ekkor elfogott valami remegés, rosszullét, hányinger… Hazamentem megittam egy deci viszkit és azóta jól vagyok.

A tanulság: nem szabad a gumin spórolni. Meggyőződésem ugyanis, hogy jó állapotban lévő gumiabroncsokkal nem pörgött volna be az autó, hogy sikerült volna az úton tartani.

A gumin nem szabad spórolni!

Ezt lehet szélesebb értelmezésben is méltányolni…