A
Picoder – tudom, hogy nem egy szalonképes elnevezés magyarul talán Punciszaggatónak leheten fordítani, megjegyzem
a magyar elnevezés nem volt használatos, nem csak a szó
“szalonképtelensége”miatt, hanem többek között azért sem, mert abban a
kerületben magyar ajkúak nem is igen laktak – ez a nagyobbrészt munkásosztály,
ipari (a háború előtt kizsákmányolt) proletárok, kisebb részt földművesek által lakott városrész nem a kifinomult
bontonról, hanem inkább a balhékról, a keménykötésű legények kötekedő, durva
viselkedéséről volt hírhedt. Talán felfedezhető némi összefüggés, ha
megjegyzem, hogy a becsei partizánok és a háborúban elesett helyi néphősök
túlnyomó része Picoderből vonult be a népfelszabadító háborúba. A háború után
pedig a túlélők a városi pártbizottságba funkcinak. A picoderiek magukat a
legbátrabbaknak tartották Becsén, amit bizonyítottak a háborúban, béke időben,
nyaranta pedig oly módon szemléltették ezt a jellemüket a belvárosi uraságnak,
hogy csak ők mertek fejest ugrálni az Eiffel-iroda által a Ferenc József csatorna
torkolatánál felállított zsilipek legtetejéről a csatornába.
A
Picoder a városi stadion feletti részben terül el, délen az említett csatorna,
nyugaton a központból Újvidék felé vezető főutca határolja, északon a Zöldfás
utca. Talán abból kiindulva, hogy a labdarúgó stadion a saját városrészükhöz
tartozik, évtizedeken keresztül jogot formáltak arra, hogy saját csapatuk
legyen. A BSK játékát az ott élő populáció jellemvonásai határozták meg, amit
mesterük az edzéseken még tovább pörgetett: menj bele!, adj neki! csak
keményen!, a foci nem a kisasszonyok játéka!... és szapora szitkozódásokkal
vegyített hasonló utasításokkal.
Azt
talán le sem kell írnom, hogy a BSK és a picoderi tüzes közönség a legádázabb
ellenségnek persze a város ajnározott kedvencét a Becej csapatát tekintette,
ahol érthető okokból – hasonlóan mint az Everton és a Liverpool esetében – picoderi
származású játékosok nemigen játszottak. A két csapat bajnoki mérközésen nem
találkozhattak, mert különböző ligákban versenyeztek, de létezett egy gentleman
agree, hogy a bajnokságok kezdete előtt, felkészülő mérkőzésként évente
legalább egyszer lejátszanak egy “barátságos” mérkőzést. Az idézőjel a
barátságos jelzőhöz nagyon is indokolt, mert ezek a csatákat rendszerint a
pattogó csontzene és nem ritkán verekedések kísérték. Ezért a Becej csapata
mindent megtett, hogy megszakadjon a helyi riválisok összecsapásának
hagyománya, hiszen értelmetlennek tartották azt, hogy közvetlenül a bajnokság
kezdete előtt több hétre elveszítsenek néhány meghatározó játékost.
A
hatvanas évek végén a város úgy döntött, hogy összevonja a két klubot. A
határozat nem úgy szólt, hogy megszüntetik a BSK-t, de a picoderiek ezt így
fogadták nagy felháborodással. Az ügy politikai szintre terelődött, ahol a
forradalmi hagyományokkal rendelkező picoderiek, már abból kiindulva, hogy a
pártbizottságban városrészük jelentős erőkkel képviselve volt, bíztak a döntés visszavonásában. A viharos
hangulatú ülésen a legharsányabbnak a BSK edzője bizonyult, aki miután a
testület mégis csak az összevonást szavazta meg többséggel a következő
szavakkal fenyegette meg a jelenlévőket:
- Ezt a
döntést sem én sem a picoderiek soha sem fogják elfogadni. Kész vagyok a
végsőkig fellebbezni, ha kell a FIFA-hoz fogok fordulni, mert ezt az igazságtalanságot
a FIFA sem fogja tolerálni!
Itt kell
megjegyezni, hogy azokban az időkben a labdarúgásban tevékenykedőknek a FIFA
egy makulátlan, legmagasabb instanciát jelentett, mint a katolikus egyházi
közösségeknek a Vatikán. Időközben
azonban a korrupció eróziója, mint ahogy a legfrissebb hírek tanúsítják,
alaposan kikezdte ezt a szervezetet is. (Mármint a FIFA-t)
A
jelenlévők a fenti fenyegetés után nem tudták visszafogni nevetésüket (“...igen
majd éppen a FIFA!”) ami vérig sértette a Mestert. Kivonult az ülésről és
visszavonult a labdarúgásból.
Illetve:
nyaranta kispályás bajnokságokon bíráskodott. Következetesen a kemény játék
híve maradt, fetrengéseket a pályán nem tűrt, csak akkor fújt
szabálytalanságot, ha a lefaultolt játékost úgy kellett levinni a pályáról, de
még ilyen esetekben is hozzáfűzte: a foci nem a kisasszonyok játéka...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése