Pink tincs

A szőke hajú fiatalember a leparkolt robogó ülésén ült. Haja szőkeségét rózsaszín, vagy divatosabb kifejezéssel élve: pink színű hajtincsek tették élénkebbé. Éppen egy ilyen pink tincs, amely a szemébe lógott, zavarta a teljes beleéléssel végzett tevékenységében: a robogó visszapillantó tükre elé hajolva nyomkodta a még nem teljesen beérett, a haja színével hasonló tónusú pattanásait.

            A robogó a Benczúr utcában az az üzlet előtt állt, amelyben nem csak szalámit, cigarettát, bort, halkonzervet, sózott és sózatlan kikirikit, levesport, ásványvizet lehet vásárolni nagy választékban, hanem meleg reggelit is: főtt kolbászt, virslit, debrecenit, csülköt, marhanyelvet, sülve pedig krumplit, kolbászt, császárszalonnát tormával, mustárral, savanyított fokhagymával, vecsési savanyúsággal. Délelőttönként ide járnak a környező irodaházakból fekete szűk miniszoknyás, fehér bluesos kisasszonyok, nyakkendős programozók, közeli épület homlokzatának felújításán dolgozó klasszikus kőművesek és ácskinézetű mesteremberek is jóízűen falatozni reális áron. A kiszolgálás korrekt.

            Az üzletből egy koromfeketére festett hajú, vékonydongájú lány lépett ki bakancsban. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a robogón kozmetikázó szőke

legénnyel alkot egy párt, ugyanis ugyanolyan színű hajtincsek kiabáltak a lány fején is. Kezében nem kolbászt, nem főtt csülköt tartott, a füléről sem lógott egy pár virsli, amit egyébként hozzá lehetett volna képzelni, hanem –

-         Ilyen sokáig készült el? – kérdezte lila hangon a fiú.

-         Ilyen sokáig – válaszolta a legnagyobb nyugalommal, alt fekvésben a lány.

A fiú még egy utolsó pillantást vetett a visszapillantó tükörbe, elégedetten nyugtázta munkájának eredményét, majd mind a ketten bukósisakot húztak a fejükre amin keresztül már nem víritottak át a pink hajtincsek és elrobogtak a Dózsa György út irányában.

Az utcasarkon, amikor a lámpa rózsaszínre váltott, balra fordultak.